Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Bathó Edit: „Itt született és innen indult irdatlan utakra…” Déryné kultusza Jászberényben
Faedények az egykori Schekenbach-féle patikából (Jász Múzeum gyűjteménye) Porcelánedények az egykori Schekenbach-féle patikából (Jász Múzeum gyűjteménye) halála után a család nehéz körülmények közé került, s szinte folyamatosan megélhetési gondokkal küszködtek. Riedl Anna mint feleség — az akkori joggyakorlatnak megfelelően — rendelkezhetett a patika feletti joggal addig, amíg újból férjhez nem megy. Ő élt is ezzel a lehetőséggel, mert a két házasságából származó hét gyermeke nevelését a patikából származó jövedelemből kívánta biztosítani. A patikában alkalmazott patikusok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, s hamar becsapták az üzlet működtetéséhez nem értő asszonyt. 1803-ban Riedl Anna arra kényszerült, hogy eladja a patikát „Hoffer Ferenc Budai apothécáriusnak. ” Egy év múltával ő is továbbadta Hentaller Károly patikusnak, kinek családja több évtizeden keresztül működtette a patikát.10 * 12 A Schekenbach család azonban továbbra is pénzügyi gondokkal küszködött. A patika eladásából befolyt összeg árvákra jutó része a városi tanács kezelésébe került, s az özvegy csak a kamatait kapta meg a gyermekek gondozására. Ez az összeg azonban kevésnek bizonyult, mert az anya gyakran fordult az árvák curátorához újabb összegekért, aki a legtöbb esetben nem teljesítette kérését. 1808-ban az özvegy Horváth Péter nádori alkapitány közbenjárását kérte, hogy támogatáshoz jusson. A tanács azonban hajthatatlan volt, és a következőket rögzítették a jegyzőkönyvben: „az árvák, főképpen az öregebbik valamely jó háznál szolgálatra alkalmatosak lévén, ezen okokra az instáns kérését teljesíteni nem lehet. ”13 A kis Róza, vagy ahogyan a városban nevezték: Patyikás Rózsi 15 éves volt ekkor. S milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy a későbbi nagy színésznőt Jászberény város tanácsának tagjai cselédnek szánták ... Az anyagi nehézségek ellenére a kis Patyikás Rózsi gyermekkora — ahogyan visszaemlékezéseiből tudjuk — mégis kellemesen telt Jászberényben. Mivel szép hangja volt, édesanyja már igen korán, nyolc éves korától énekelni tanította. Az anya maga is szépen énekelt és hárfá- zott. Róza sokszor lázadozott az állandó gyakorlás ellen, de idős korában mégis belátta, hogy édesanyjának köszönheti hangjának kiművelését, mely révén a magas F-et minden erőltetés nélkül könnyen kiénekelte. Jászberényben hamar híre ment a kis Patyikás Rózsi énektudományának, és ezután gyakran hívták őt előénekelni a Főtéren álló nagy kőkereszthez. Úgy tartották, senki nem tudja olyan szépen énekelni az „Álla a keserves anya" kezdetű böjti éneket, mint ő. Gyermekkorára való visszaemlékezésében többször is említi a szomszéd urat, Kőszeghy Menyhért nótáriust, akinek Alajos nevű fia gyermekkori pajtása volt, s később pedig gyakori partnere (főleg szerelmes darabokban) a színpadon. Kőszeghy Alajosról azt írta Déryné: Jó színész volt, szép alkattal, de végtére idősebb korában iszákos- ságának áldozatja lett. ”14 Déryné visszaemlékezéséből maradt meg többek között Jászberény főterének XIX. század eleji — feltehetően hiteles — leírása is: Jászberény igen népes, jó nagyocska mezőváros volt már akkor is, a város közepén végignyúló egyetlenegy nagyon széles, hosszú utcával. De az messze fölhaladt, föl-föl, még a nagy pápista templom épületén is jóval túl, mi bizony jó távol van a város közepétől. Innen ismét az alvégbe viszen le a széles utca, mélyen le-le, úgyhogy a szem be sem látja a végit. Itt vannak aztán némi szükséges épületek, a mészárszék stb. Ezek igen disztele- nitik a nagy utca közepét, mely különben szépen megtartja az egyenes vonalban álló, két sorosan házakkal szegélyezett nagy utca szélességét. A két sorban álló házakat imitt10 Meg kell jegyezni, hogy Déryné még fiatal korában sem nagyon tartotta fontosnak a dátumokat és a neveket. Saját bevallása szerint már idős korában, férje halála után találta meg keresztlevelét a komód fiókjában, amelyből kiderült, mikor is született, és hány éves volt, amikor 1813-ban férjhez ment Déry Istvánhoz. Addig ugyanis úgy tudta, hogy 16 évesen ment férjhez, az iratokból azonban egyértelműen kiderült, hogy már húszéves volt. KELÉNYI István 1994. 55. 11 A Jászberényi r.k. Főtemplom halotti anyakönyve, 1799. 12 SUGÁRNÉ KONCSEK Aranka (kézirat) 1992. 6. 13 Tanácsi Jegyzőkönyv 1808. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár 14 EMLÉKEZÉSEK... 1955. 241.; Színművészeti Lexikon III. 1931.43. 225
