Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Bathó Edit: „Itt született és innen indult irdatlan utakra…” Déryné kultusza Jászberényben
Déryné Széppataky Róza (Vágóné Berényi Margit festménye; Jász Múzeum gyűjteménye) amott egy-egy utcácska hasítja be, azon tömeg épületekhez vezetők, melyek a házsorok mögött vannak össze-vissza építve, keresztül-kasul vezető utcácskákkal, nád- és szal- mafedeles házikóival, melyek mintha szégyenletökben bújtak volna a nagy sorházak mögé. A fő utca közepén volt építve a nagy kórház, melyben mindennémű koldusok és betegek laktak, egy kissé oldalt esve egy igen nagy kőkereszt a fölfeszített Krisztussal. A kereszt magasan emelkedett föl a négysoros kőlépcsőzeten, csinos farácsozattal körülkerítve s a négy szögleten ültetett nagy akácfákkal, melyek nyáron által kellemes illatukkal árasztották el az egész utcát. Ide szoktak gyülekezni nagy-böjtben esténként a katolikusok, nők úgy, mint férfiak, öregek úgy, mint fiatalok a sok csillogó lámpákkal, hogy ott a szenvedő Jézus emlékét ájtatos, böjti szent énekekkel dicsőítsék, — mert akkor még nem volt szégyen ájtatosnak lenni. Az utcán, nem messze a kereszttől jobbra esve, áll a nagy patika. Nagy hosszú, hat osztályból álló épület ez, meglehetősen nagy ablakaival, melyek mind az utcára néznek... Még egyszer vissza kell térnem a város fekvésére. Hibásan mondanám, hogy egyetlen utcából áll. Igaz, hogy egyetlen nagy utcája van, széles, szép, egyenes vonalban álló épületeivel. Ennek balra eső részén van néhány kereskedőbolt: igen kicsinyek, oly nagy városban. Kereskedői görögök voltak akkoriban. A boltok mellett állt a postaház, azokon fölül a vármegyeház, kávéház, mind-mind egy sorban; szemben velők a városház, melynek eresze alatt van a piac. Ott következik egy nagy üres tér, két sor ház közt, melynek felső részén áll a katolikus templom s mögötte hasítja ketté a várost a Zagyva folyó. Rajta keresztül széles nagy híd vezet túlátra, hol nagy rendetlenségben kisebb- nagyobb utcáival ismét roppant háztömeg van építve, melynek házai mind náddal és szalmával fedvék. ”15 Róza 15 éves volt, amikor édesanyja Pestre vitte ismerősökhöz, Rothkrepf József karnagy családjához16 német szót, hímzést és zenét tanulni. Itt jegyezte el magát örökre a színészettel, s innen indult színésztársaival arra a küzdelmes vándorútra, amely során ,f)icsősségé vált ajkain a magyar szó, a magyar dal.” Művészi pályafutása során Déryné mellszobra a Margitsziget bejáratánál csak nagyon ritkán látogatott haza Jászberénybe. Édesanyjával levél útján tartotta a kapcsolatot. Mikor édesanyja beteg lett, Déryné éppen Miskolcon játszott: A húga azt írta neki: „Édes testvérem! Ha még anyánkat egyszer látni akarod, siess, hogy még életben találd, mert halálán van. Amint Pestről hazaérkezett, roppant fogfájásban szenvedett, meghűtötte magát. Azután aposztema támadt a fejébe és nincs remény... ” Déryné azonnal szekeret fogadott és útnak indult Jászberénybe, de már elkésett. Édesanyja 1817. szeptember 12-én meghalt, s mikorra a lánya haza15 Déryné naplója 1952. 21—23. Mátrayra magyarosította a nevét, és híres zeneszerző, író lett, s 16 A Schekenbach család Rothkrepféket még Nagykátáról ismerte, szerkesztője a Regélő és Honművész című szépirodalmi lapoknak, és jó barátságban volt velük. Legidősebb fiuk, Gábor, később 226
