Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Szikszay Mihály: Régi hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében
A Kenderes-bánhalmai Kakat-híd Kenderes-Bánhalma határában, a Kakat-ér hajdani medre előtt, a Kunhegyesre vezető országút bal oldalán egy fehérre meszelt téglaoszlop áll. Az út felőli oldalán dombormű található, amely két részre tagolódik. Felső részén eléggé elmosódott a latin nyelvű felirat, alatta a XVIII. században a Kakaton épült kőhíd és az azt őrző katonák ábrázolása látható. A Kákát (egykori Tisza-meder) ma már eliszaposodott, jelentéktelen vízfolyás, a régmúlt időkben azonban komoly természeti akadályt jelentett. A Tisza árvizei a Kákát medrén jutottak el Kunhegyes, Kenderes, Kisújszállás, Karcag határába.6 A XVIII. században újra használatba vett Sóút egyik átkelőhelye volt Bánhalma. Az útvonal jelentősebb átkelőhelyeinek kiépítése Fortunato di Prati nevéhez fűződik, aki tevékenységét Budán kezdte, majd 1720-ban a Kamara utasítására kezdte meg a szolnoki Tisza-híd, valamint a Kakat-ér és a Büdös-ér felett átvezető fahidak tanulmányozását. A közérdekű só- és hadi- szállítások zökkenőmentes lebonyolítása miatt a kisebb fahidakat kőből épültekkel helyettesítette. A Kakat-ér és a A Kakat-híd emlékoszlopa Kenderes-Bánhalmán Büdös-ér felett a szolnoki sóhivatal még 1715-ben fahidakat épített, de a gyorsan korhadó fa helyett Prati mindkét hidat 1723-ban kőből építtette fel. A tervezésnél figyelembe vette Rosenfeld hadmérnök százados véleményét is.7 A Bánhalmánál épült Kakat-híd az egykorú leírás és a hídnál emelt emlékoszlop domborműve alapján háromnyílású kőhíd volt. Faragott kövekből épült, melyen csiga rajza és latin felirat látható. A híd szabad nyílásainak teljes hosszát 20 ölben (kb. 37 m) jelölik meg, egy nyílás méretét 6,6 ölre (12,5 m) tehetjük.8 A híd mint fontos objektum katonai ellenőrzés alatt állt. Őrzésére Szolnokról küldtek ki katonaságot, amelyet havonként váltottak. A Rákóczi-szabadságharc lezárulta után hosszan elhúzódtak a Kenderes és Bánhalma körüli birtokperek. A Károlyiak, a pálos rendiek, a nemesek és a jobbágyok közti viszályok kedvezőtlenül hatottak a Sóúton zajló közlekedés biztonságára. Békés viszonyokat csak 1736-ra sikerült teremteni. A környező vidék népe ekkor hálából közös erővel felállította a híd bánhalmi oldalán a kakati emlékoszlopot. A felső tábla kőlapjára vésett latin felirat magyar fordítása a következő:9 „ VI. Károly császár Spanyolország, Magyarország, Csehország királya, Ausztria hadura hű magyar népe javára ezt a gyakran járhatatlan utat biztossá és könnyen járhatóvá tenni parancsolta Franz Dietrichstein grófját a császári kamaránál megbízva az Úr 1736. esztendejében ”10 A kakati hidat 1739-ben a levonuló árvíz elpusztította, egyes kődarabokat a víz 50 öl (94 m) távolságra sodort el. Sigmond von Hubert mérnök 1764-es jelentésében a következőket jelölte meg a pusztulás okaként. A híd 4 öl (7,5 m) széles tömör töltésekhez csatlakozott, amelyek a híddal együttesen felduzzasztották a Kákát vizét. A víztömeg nagy nyomásának a pillérek nem tudtak ellenállni, és az egész építmény összeomlott. A fontos Sóúton a közlekedés nem állhatott meg, ezért a kőhíd helyett fahidat építettek, a töltést pedig egy helyen átvágták, és ide is fahidat építettek. A híd még sokáig fennállt. 1786-ban báró Wesselényi Zsuzsanna szemtanúként írt naplójában a hídról: „A Kákád vizen keresztül nagy gátlás és híd van. Kunhegyes és Fegyvernek puszta a két felül, mint két nagy tó úgy áll a Kákád vize, s a híd végén van egy kőoszlop, s reámetszve Carolus Vl-tus neve, azaz hogy maga csináltatta azon töltést és hidat”." Pesty Frigyes helynévtárában 1864-ben szintén említi a hidat és az emlékoszlopot.12 A Kakaton 1876-ban újból fahidat építettek. Ennek nyílása azonban mindössze 5 m volt.13 Napjainkban egy beton áteresztő vezeti a Kákát elmocsarasodott vizét a Bánhalmát Kunhegyessel összekötő út alatt. Az emlékoszlopot 1981-ban a Kenderesi Községi Tanács helyreállítatta. 6 KÁROLYI Zsigmond-NEMES Gerzson 1975. 75. 7 SCHOEN Arnold 1960. 29—33. 8 GÁLL Imre 1970. 32. 9 SZML Közvetlen levéltári iratok gyűjteménye (továbbiakban: KL) 7/1926. 10 SZML Kisújszállás iratai. Mirhó-gát iratok 1736—1816. 11 Szolnoki Híradó, 1888. aug. 18. 12 PESTY Frigyes 1979. 56. 13 SZML Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja iratai (továbbiakban: Alispáni ir.) Cs. 8. (2) 1876. 192
