Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Szikszay Mihály: Régi hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében
A karcagi Zádor-híd Az egykori kőhíd, amely méreteiben ma is lenyűgöző, a hajdani Szolnok—Debrecen útvonalon látható. Ezen az úton haladtak valaha a sószállítmányok és a postakocsik. A híd a Zádor-éren vezette át az országút forgalmát. Az időszakos vízfolyás a Zádor-halom mellett folyt el, a Hortobágy déli részén összegyűlt vizet vezetve a Berettyó és a Körösök felé. A Zádoron vezető hidat először 1783-ban említik. Ekkor épített Góc (vagy Gőz) István fahidat a vízfolyás felett. 1805-ben új fahidat építettek a Zádor-éren. Ennek egyik tervváltozatát és költségvetését Tünkéi Ferenc ácsmester készítette el. Ez 16 j ármos fahidat ábrázol, egymástól 2 öl távolságra álló, 6 öl magas jármokkal, 30 öl teljes hosszal és 3 öl pályaszélességgel. Végül e fontos útvonal közlekedésének biztosítására 1806—1809 között épül meg a későbbi 9 nyílású kőhíd. Építésekor az ország legnagyobb boltozott kőhídja volt. Az építési szerződést 1806. május 13-án kötötték meg Egerben Magurányi József kőműves mesterrel, a híd alapkőletételére pedig 1806. szeptember 27-én került sor. Karcag főbírája, a tanácsbeliek és a vendégek a jegyzőkönyv szerint „ a helynek színére kimenvén az első funda- mentom követ tulajdon kezek által le is tették ezen napon munkára megjelent Túrkevi Deputatus és számos oda való szekeres-és gyalogszolgálatú lakosok jelenlétekben Az építkezést Laczka Ferenc ellenőrizte. A téglát helyben égették, a köveket a Bükkből hozták. Bellon Tibor néprajzkutató feljegyezte azt a néphagyományt, amely szerint azért lett olyan erős a híd, mert a környező réteken összegyűjtött madártojással oltották a meszet. 1808. februáijá- ban valamennyi pillér és boltozat elkészült, míg a munka teljes befejezésére 1809-ben került sor. A Zádor-híd 40 öl hosszával (76 m) a legjelentősebb kőhídnak számított.14 Ezt a nagyszerű építményt az 1830-as nagy árvíz pusztította el. Ez az árvíz nemcsak a Tisza közvetlen völgyét öntötte el, hanem a Hortobágyot, a Hajdúságot és a Nagykunság keleti részét is. A hatalmas víztömeg elsodorta a Zádor-híd 2-2 szélső nyílását, és emiatt itt az országos közlekedés is megbénult egy időre. A forgalom helyre- állítása halaszthatatlan érdek volt, így amíg az árvíz nem vonult le, a híd pótlására egy fahidat építettek. Ezt Szvitek Ignác szolnoki ácsmester 24 nap alatt készítette el.15 A kőhíd helyreállításához csak 1833-ban kezdtek hozzá. Az akkor készült tervrajzról annak eredeti méretei is leolvashatók. Az eredetileg kilencnyílású hídnak a középső öt egyforma (3 öl 3 láb méretű) nyílását megtartották, a két-két szélső, beomlott részt lebontották, és a szárnyfalakat a megmaradó hídrészt határoló mederpillérhez helyezték. Az elbontott nyílások mérete a középső nyílásokénál valamivel kisebb, ami a mellvédfal felső párkányvonalának lejtésével függ össze. Az első nyílás 2 öl 4 láb, a második 2 öl 5 láb, az öt középső 3 öl 3 láb hosszúságú. Az eredeti híd teljes hossza 40 öl, a helyreállított 24 öl 4 láb. A híd költségvetését Dobrova Fábián abonyi kőműves mester készítette, és vélhetően ő végezte a helyreállítási munkákat is, amelyeket még az év őszén befejeztek.16 A jászdózsai Tarna-híd Jászdózsán a Tama folyón építendő kőhíd létesítésének gondolata először 1807-ben vetődött fel. A mai kőhíd helyén álló fahíddal sok probléma lehetett, ezért kérték, hogy egy új hidat építsenek kőből. A hídépítés ügyét Dósa József kapitányra és Bedekovich Lőrinc mérnökre bízták. Ok szakvéleményüket 1808. január 5-én terjesztették a kerületi gyűlés elé. A kőhíd építésének szükségességét nem vonták kétségbe, de mivel a helység pénze az építésre kevés volt, azt a javaslatot tették, hogy a fele költség a kerület, másik fele pedig Jászdózsa pénztárát terhelje. A híd terve és költségvetése még ebben az évben elkészült. A tervező Magurányi József egri kőművesmester lett. Az eredeti terv nem került elő, annyit tudunk róla, hogy egy hídnyílással több volt rajta. Az eredeti terven ugyanis a kerületi gyűlésről visszatérő küldöttek azt jelentették, hogy a híd egy nyílását törölték a tervről. A kerület a tervet és a költségvetést a nádorhoz terjesztette fel, aki később azt az Építési Főigazgatóságnak adta át. A Fő- igazgatóság a hídra új tervet és költségvetést készített. A felépítéshez szükséges költségeket 6656 forint 5 krajcárban állapította meg, a Kerületek figyelmét pedig felhívták, hogy kezdjen tárgyalásokat Magurányival, vállalja-e a híd építését az új terv és költségvetés alapján. Az első tárgyalás nem hozott eredményt, az újabb megbeszélések után pedig Magurányi visszautasította a hídépítés elvégzését. A gyöngyösi Rábl Károly viszont vállalkozott a feladatra. Közben Jászdózsa is megkezdte a hídépítés anyagának előteremtését. Megegyeztek a soly14 GALL Imre 1970. 187—194. 16 SZML JKK ir. 1834. Fasc. 8. No. 273. 15 SZML JKK ir. 1831. Fasc. 4. No. 98. 193
