Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Szikszay Mihály: Régi hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében
SZIKSZAI MIHÁLY RÉGI HIDAK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN Ha kézbe vesszük Magyarország térképét, az ország fővárosától egy órányi útra találjuk Jász-Nagykun-Szol- nok megyét. Területét hazánk második legnagyobb folyója, a Tisza osztja ketté, míg a Zagyvát a Tisza legjelentősebb mellékfolyójaként tartják számon. A megye délkeleti részén két sajátos csomópontban egyesül a Körös, a Berettyó és a Hortobágy vize. A folyókon a történelem során a vízi átkelőhelyek egész sora alakult ki. A következőkben ezek közül azoknak a históriáját követjük nyomon, amelyek a legfontosabb szerepet játszották Jász- Nagykun-Szolnok megye történetében. A Jászberény belterületi Zagyva-ág hídja (Rákóczi út) A Zagyva folyót átívelő létesítmény helyén a török kiűzése után egy faszerkezetű híd állt. Ezt bizonyítja egy 1789-ben készült jászberényi összeírás, és ez a híd látható Bedekovich Lőrinc 1791-ben készült térképén is. Az itteni kőhíd felépítésének gondolata 1802. március 20-án a kerületi gyűlésen vetődött fel. Ezen a jász kerületi kapitány, Dósa József jelentette, hogy a Zagyva folyón lévő nagy fahíd nagyon rossz állapotban van, s ezért a helyreállítását sürgette. Az ügyben a város megkapta a kerület utasítását, majd megbízták Kardetter Tamás ácsot és Rábl Károly kőművesmestert, hogy készítse el egy új fa- és egy kőhíd költségvetését. A megkapott adatok szerint az előbbi építési költsége 1677 forint 24 krajcárt, míg az utóbbié 2177 forint 56 krajcárt tett ki. A fahíd terve 12 nyílású, 5 főtartós gerendahidat ábrázol, melynél a hídlábak 3 egyenes és 2 ferde cölöpből állnak. Az építmény hossza 30, míg a szélessége 3 öl, a nyílása 2 öl szélességű. Számunkra azért érdekes ez a terv, mert ennek alapján rekonstruálható a nagy kőhíd helyén állott régi fahíd.1 1802. március 31-én a javaslatokat a kerületi közgyűlés megtárgyalta, és a kőhíd felépítése mellett döntöttek. A tervezetet és a költségvetést a nádorhoz terjesztették fel, aki azokat április 10-én azzal a feltétellel fogadta el, hogy az építés költségeit a város viselje. A munkálatok azonban csak 1805-ben kezdődtek meg, és egy év múlva fejeződtek be. A kőhíd boltozatának vastagsága 45 cm, az alap hossza pedig 8,2 m lett. A négy nyílás 6,65 m + 8m + 8m + 6,65 m hosszú, a pálya- szélesség pedig 1,9 m + 7,8 m + 1,9 m, azaz összesen 11,6 m lett. A hídpillérek vízfolyással szemben lévő végei hegyesszögű kiképzést kaptak.2 Az eredeti tervhez képest azonban a híd hosszát 1 öllel, szélességét 2 sukk 4 collal megtoldották, ami közrejátszott abban, hogy az építkezés végére a költségek 4396 forint 56 krajcárra emelkedtek. A késedelmes építkezést a solymosi kőfaragómester hibájául rótták fel, aki a megígért faragott köveket mindig másnak adta el.3 A híd mellvédfalait a pályaszélesség növelése miatt 1929-ben elbontották, helyettük függőleges osztású idomacél hídkorlátot építettek be. 1938. június 11-én a KKM Hídosztály részéről dr. Haviár Győző min. műszaki tanácsos vezetésével hídvizsgálatot tartottak.4 A hidat 1944-ben felrobbantották. A két szélső nyílás esett áldozatul a pusztításnak, így a 7,6 m-es és a 6,6 m-es nyílások maradtak meg. A két szélső nyílás helyére még a szovjetek faprovizóriumot építettek, a forgalom sokáig ezen bonyolódott le. Az 1946. december 2-án tartott szemlén úgy döntöttek, hogy a szélső 6,6 m-es nyílás ne épüljön újjá, csak a 7,6 m nyílású boltozat. Az újjáépítés során a jobboldali mederpillért hídfővé alakították — az úttengellyel párhuzamos szárnyfalakkal. A híd a régi állapotnak megfelelően épült meg, csupán a vaskonzolokon elhelyezett gyalogjárók helyreállítása történt későbbi időpontban. A régi szép boltíves nyílásokat megtartották, de a déli 8 m-es nyílást vasbetonból építették fel, a negyedik 6,65 m-es nyílást pedig megszüntették. Az új híd háromnyílású, íveinek mérete 6,65 m + 7,65 m + 7 m.5 1 SZML Jászkun Kerület iratai (a továbbiakban: JKK) 1802. Fasc. 2. No. 545. 2 GALL Imre 1967. 184. 3 SZML Jászberény iratai. Hivatalos Tudósítások 1806. Csomó 43. Fasc. 2. No. 129. 4 GALL Imre 1970. 178. 5 SZML Szolnok megyei Államépítészeti Hivatal iratai. 34/1946. 191
