Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Történelem - Bagi Gábor: A jászok XV. századi szállásainak kérdéséhez

mondot a zálogos alattyáni, jánoshidai részek és más külső-szolnoki javak visszatartásától, eladásától.165

1535-ben állítólag Zápolya a birtokok felében Pásztói Miklósnak és a jánoshidai premontreieknek adta. 1536 nyarán Kecskeméti Patócsi János itteni (török által feldúlt, s korábban neje, Margitnak elzálogosított) részét is elcserélte féltestvére Patócsi Miklós erdélyi javaival, azzal, hogy annak gyermektelen halálával a javak reá szállnak vissza. A csere elhúzódhatott, mert 1542-ben új oklevelet állítottak ki.166

A felsorolt, korántsem teljes adatokból nem derül ki egyértelműen, hogy a jászok mikor szerezték meg maguknak teljesen Ladányi, Szentgyörgyöt, valamint Szent- jakab-Boldogházát, illetve Bodonkutat. Az azonban bizonyos, hogy az első hármat felében már a XV. század elejétől birtokukban tartották. De mi is az, amit a jászok itteni jelenlétéről tudunk?

BODONKÚT

Hevesi puszta Alattyán környékén, talán az alsószent- györgyi Bodorkút dűlő. 1399 előtt az Aba nembeli Alattyániaké, majd Mohácsig a Csirkéké és a Semseieké. A birtoktest egyetlen pusztája, amelyen jászok nem ismertek, bár kérdéses, hogy az 1570-ben említett Telekszállással volt-e valami kapcsolata. Ez a Telek-érnél feküdt, és a helyi, vitatott hagyományban a régi Jászalsószentgyörgy. Csak egyszer említik az egri vár összeírásai, amikor Alsó- szentgyörgy hiányzik.167

BOLDOGHÁZA

Feltehetően Szentjakab puszta jász felén kialakult szállás. A XVI. századra a magyar Szentjakab eltűnt, csak Boldogházát említik. 1514-ben Alattyán tartozékai között is Boldogháza szerepelt Szentjakab helyett a Semseiek pereskedésénél.168 I. Mátyás korában már jász birtok is, mivel 1458-ban jász privilégiumok megerősítését kérte Zubor is Boldogházáról.169 1466. január 9-én I. Mátyás Pleskóci Nagy Demeternek, fivéreinek (Péter, Rédei János), és vele testvére Bertalannak adta a külső-szolnoki Boldogháza királyi jogát tartozékaival, majd a Pest megyeinek (!) mondott birtokot (birtokrészt?) is. Végül a felek a magvaszakadt boldogházi Zubor Pál (nemesi jogon bírt?) birtokát és udvarházát kapták.170 1466-ban Szent- iván (Jásziván) határjárásakor Boldogfalváról Tantó György volt jelen, akit 1480-ban Tantó Máté fia Györgyként említettek Borsóhalmán. Itt szerepelt 1484-ben is, édesanyja Barthalyos Imre lánya Katalin jogán.171 1509- ben Kubinyi László budai vámagy tisztje boldogfalvi Zaz (Újszászi?) Mihály esetleg ide kapcsolható.172 1540-ben lakói 17, bírái 2 forintot fizettek, volt 6 szegénye és 5 puszta telke.173 1561-ben a Recskiek iktatásakor Boldogházáról Sólymos Miklóst említik,174 1570-ben kapitánya Tan(í)tó János.175

LADÁNY/JÁSZLADÁNY

Jász fele 1409-ben Kürt határosa szállásként.176 1411. május 3-án Zsigmond király utasított Ladányról György fia Miklós, Demeter fia Tamás, János fia János, Balázs fia Jakus és László fia Tamás jászok — felsorolt kiséri jászokkal való együttes — beiktatására a külső-szolnoki Külső- és Belsőhegyes pusztákba (Cegléd határában). Az iktatás ugyan megtörtént, de a birtokos óbudai apácák sikerrel kivédték a jogtalan adományozást.177 1433-ban Zsigmond király kíséretében Rómában a pápához folyamodott a ladányi Ferenc nemes jász, valamint az ugyancsak jász Madaras László és neje Margit, a ladányi Szűz Mária templom kegyurai.178 1540-ben lakói 23 forintot, a bírái 2-t adóztak, volt 12 szegénye és 13 puszta telke.179 1555. október 25-én I. Ferdinánd a magvaszakadt Fekete Balázs itteni nemesi kúriáját Szeles Andrásnak és örököseinek adta.180 1570-ben kapitányai Toka Boldizsár, Horváth Bálint, Rásányi Ferenc, egy másik Rásányi Ferenc és egy Vitálos.181

SZENTGYÖRGY/JÁSZALSÓSZENTGYÖRGY182

A jász részhez kapcsolható az 1425-ben Újszász és Szarvas ügyében szereplő Bekének mondott Péter szent- györgyi kapitány, míg 1438-ban a Rozgonyiak szászberki iktatásakor Gerlaszentgyörgyi Lászlót említik, s talán ő szerepelt 1450-ben Borsóhalmán is. 1466-ban Beke Mi165 KÖVESDY László é. n. 151., NAGY Iván 1862. IX. 580., BENEDEK Gyula—Z. ZSOLDOS Mária 1998. 6. (Dl. 18746., Df. 280137.)

166 JAKÓ Zsigmond, 1990. II. 591., 641.

167 STANCZIK Ilona 1975. 164., SZABÓ János Győző 1986. 61.

168 BENEDEK Gyula—Z. ZSOLDOS Mária 1998. 5—6. (Dl. 18746., Df. 280135.)

169 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 269., 286.

170 FENYVESI László 2000. 350. (Dl. 61.031.)

171 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 302., 306—307., PINTÉR Jenő é. n. 1—9., BENEDEK Gyula 1997. 335—337.

172 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 727.

173 KOCSIS Gyula 2005. 86.

174 BÁRTFAI SZABÓ László 1938. 402.

175 BAYERLE Gusztáv 1998. 95.

176 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 559.

177 ZSKO III. 155., 159. (Dl. 9782., 38114., 43089.)

178 FRAKNÓI Vilmos 1893. 5.; BÁRTFAI SZABÓ László é. n. (Dl. 43089.)

179 KOCSIS Gyula 2005. 86.

180 OL Kir. Könyv III. 265.

181 BAYERLE Gusztáv 1998. 95.

182 A Jászságban létező két Szentgyörgy nevű település adatait az elmúlt évtizedekben már sokan összekeverték. Legutóbb Langó Péter esett ebbe a hibába, aki minden említést Jászalsószent- györgyre vonatkoztatott, sőt abba — korábbi munkák tévedései alapján — még a Tiszaszentimre környéki Szentgyörgy (ekkoriban Pályiszentgyörgy, ma Újszentgyörgy) birtoklástörténetére vonatkozó adatokat is bevont. Ez utóbbi település a Tomaj nemzetség családjai (Abádi, Szentimrei, Losonczi) kezén volt, de egyes részein a XV. század második felében a Gecseiek is megjelentek. E harmadik Szentgyörgy történetére a legjobb összefoglalás: IVÁNYI Béla 1941. 178—183.

160