Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Bagi Gábor: A jászok XV. századi szállásainak kérdéséhez
KISÉR/JÁSZKISÉR 1391-ben Apáti határosai Kiséri János fiai, a Madarasnak mondott György és Miklós, míg 1393-ban e János fiaiként Gazdag György és Miklós szerepelt.110 1411. május 3-án Zsigmond király meghagyta a ladányi jászokkal Kisérről Miklós fia Ferenc, Péter fiai (György, Ákos), András fia Péter és Mihály fia Bertalan beiktatását a külső-szolnoki Külső- és Belsőhegyes pusztába. Az óbudai apácák emiatt már 8-án tiltakoztak a nádornál, s végül sikeresen, bár június 1. előtt a jászokat még beiktatták.111 1422. január 23-án Zsigmond király Mócza Miklóst és fiait (Ferenc, Balázs, László) érdemeiért nemesítette, és Kisért új adományképp nekik adta.112 1433-ban Rómában a király kíséretében Benedek kiséri jász, a rassangi Szent György és a kiséri Mindenszentek templomok patrónusa is ott volt.113 1434-ban innen Madaras Endre fia Bálint kérte az 1393. évi Kisér és Apáti közti határjárás kiadását, majd 1438-ban Apátiról Horváth Imre fia Endrét idézte az oklevél kiadásáért. Az 1438-as kürti iktatáson Kisérről Mócza Ferenc volt jelen, ki 1444-ben alattyáni birtokos is(?).114 1446. november 7-én Kiséri Ferenc és László (Móczák?) károkozásért elégtételt adtak Szécsényi Lászlónak.115 1466-ban Ivány határjárásán Kisérről Gergely, Mócza Balázs özvegye és Endre diák volt jelen.116 1501-ben a Pálóciak új iványi határjárásánál Theverkeni Gergely és Benedek, valamint Mócza László kiséri kapitányok is ott voltak.117 1540-ben 41 forintot fizetett, a bírái 3-at, volt még 5 puszta telke.118 1570-ben kapitányai Temesvári Orbán, Kapitány András, Zákány Barnabás, Kis Gáspár, Kapitány Gergely, Térkén Fülöp.119 MIHÁLYTELEK A XV. század közepétől faluként említik.120 1449. július 28-án Hunyadi kormányzó a borsóhalmi nemes jász Barthalyos Imre kérésére az ősei által régtől bírt hevesi Borsóhalma és Mihálytelek falukban, Necsőegyház, Fü- gedegyház és Lanthó pusztában megerősítette őt, fivéreit (István, János, Péter) és fiait (János, Jakab), hogy azokat nemes jászok módjára éljék.121 Ezeket az ingatlanokat már a Barthalyosok ősei is bírták, ám a részletekre nincs adat. 1453-ben V. László király Barthalyos Imre kérésére az 1449-es oklevelet átírta, majd 1471. szeptember 23-án Vitéz János esztergomi érsek oklevelet adott ki Mihály telki Pete János és fia Simon, Pete Péter és fiai (András, Ambrus, István, Benedek), valamint Borsóhalmi Barthalyos István fia Jakab számára Borsóhalma, Mihálytelek, Füged- egyház, Necsőegyház és Lanthó 1450-es adományozásáról.122 E Peték Barthalyos Péter egyenesági leszármazottai lehettek, amit a borsóhalmi kapitányság ügye is bizonyított. 1484-ben mihálytelki Pete Péter fiai (András, Lőrinc), és András fia Ambrus terheit vállalva igazolta, hogy a tőle, rokonaitól elvett borsóhalmi kapitányságot Borsóhalmával rokonai, szentgyörgyi Beke Mihály fiai (György, László), boldogházai Tantó Máté fia György segítségével Barthalyos Jakab halálával visszavette.123 Pete Péter elnyerte a kapitányságot és tartozékait, mert az csak fiágon öröklődhetett, Barthalyos István, Demeter és Imre ingóságai azonban a nőági rokonságra maradtak.124 1540-ben 3 forintot adózott és 7 puszta telke volt.125 1570-ben kapitányai Jánosházi Mihály, Kapitány Demeter, Bényei Gergely.126 LANTHÓ Pusztaként a XV. század közepén szerepelt rövid időre. 1449. július 28-án Hunyadi János borsóhalmai nemes jász Barthalyos Imre kérésére a hevesi Borsóhalma, Mihálytelek falut, Necsőegyház, Fügedegyház és Lanthó pusztát neki, fivéreinek (István, János, Péter), János és Jakab fiainak adta, más nemes jászok módjára.127 1 45 3-ben V. László az oklevelet megerősítette.128 1471. szeptember 23-án Vitéz János esztergomi érsek oklevelet adott ki Mihály- telki Pete János és fia Simon, Pete Péter és fiai (András, Ambrus, István, Benedek, valamint Borsóhalmi Barthalyos István fia Jakab számára Borsóhalma, Mihálytelek, Fügedegyház, Necsőegyház és Lanthó 1450-es adományozásáról.129 1484-ben még említik.130 110 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 515., 523. 111 ZSKOIII. 155. (Dl. 43089.); GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 564. 112 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 572—576. Talán e Mócza Miklós fia Ferenc volt az egyik 1411-es hegyesi foglaló? 113 FRAKNÓI Vilmos 1893. 5. 114 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 234—235., 603—604., 608., HILD Viktor é. n. I. 441—448., BENEDEK Gyula—Z. ZSOLDOS Mária 1998. 4. (Dl. 84879.), MKA Dl. 84880. 115 BENEDEK Gyula—Z. ZSOLDOS Mária 1998. 66. (Dl. 13992.) 116 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 286., 657.; BENEDEK Gyula—Z. ZSOLDOS Mária 1998. 66. (Df. 210320.) 117 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 715.; HML ME 405. (N.9. D.7. F.l.Nro.7.) 118 KOCSIS Gyula 2005. 86. 119 BAYERLE Gusztáv 1998. 95. 120 Az 1399-ben említett Tárcsának, és a vele határos Mihályföldnek Szabó János Győző majd Györffy György szerint sem volt köze a Jászsághoz, illetve megyénk területéhez. Egymástól függetlenül mindkét szakember azonos helyen lokalizálta ezeket, mégpedig Nagyfüged-Zaránk-Tamaméra-Tamazsadány között. SZABÓ János Győző 1984. 53—54. és a 42. utáni térkép., GYÖRFFY György 1987. III. 139. 121 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 254., 622—623.; BENEDEK Gyula—Z. ZSOLDOS Mária 1998. 72. (Df. 247963.) 122 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 689—690.; TÓTH Péter 1990. 66.; BENEDEK Gyula—Z. ZSOLDOS Mária 1998. 72. 123 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 684—686.; BENEDEK Gyula 1997. 335—337. 124 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 684—695. 125 KOCSIS Gyula 2005. 86. 126 BAYERLE Gusztáv 1998. 95. 127 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 622.; BENEDEK Gyula 1997. 311—312. (Df. 247963.) 128 TÓTH Péter 1990. 66.; BENEDEK Gyula—Z. ZSOLDOS Mária 1998. 20. (Df. 247963.) 129 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 689—690. 130 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 686.; BENEDEK Gyula 1997. 335—338. 157
