Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Bagi Gábor: A jászok XV. századi szállásainak kérdéséhez
telkét a tartozék Necsőegyház, Fügedegyház és Lanthó pusztákkal, 1450-ben Újszászt és Szarvast, 1453-ban pedig újra Borsóhalmát és tartozékait sorolták fel. 1458-ban Mátyás királytól az 1428-as kiváltságok megerősítését Felsőszentgyörgy, Árokszállás, Boldogháza, Berényszállás, Újszász és Négyszállás képviselői kérték,14 majd 1466-ban Hevesiván határjárásakor Apáti, Kisér, Boldogfalva, Alsószentgyörgy (Gerlaszentgyörgy) és Borsóhalma szállásokról voltak jelen.15 1478-ban Berény, Négyszállás és Ágó kérte az 1412-es kiváltságlevél kiadását,16 míg 1484-ben Borsóhalma kapcsán Alsószentgyörgy, Boldogháza, Berény, Mihálytelke, Jákóhalma, illetve korábbról Árokszállás, Négyszállás, Mihálytelek (Necsőegyház, Fügedegyház, Lanthó), Ágó és Apátiszállás említésével találkozunk. A teljes településhálózatra átfogó összeírások csak a XVI. század középéről ismertek. 1540 táján Balassa Imre, majd rokonai kapták a jászok adóit, s ennek nyomán Heves megye rovásadó fizetői között Berény, Ágó, Apáti, Árokszállás, Boldogháza, Borsóhalma, Dósa, Fényszaru, Jákóhalma, Kisér, Ladány, Mihálytelek, Négyszállás, Ras- sang és az egyik Szentgyörgy szerepeltek.17 Az újabban 1546 tájára datált — korábban 1550-esnek tartott — hatvani szandzsákdefter B erényt, Árokszállást, Ágót, Apátit, Boldogházát, Dósát, Jákóhalmát, Kisért, Ladányi, Mihály- telket, Négyszállást, valamint a két Szentgyörgyöt sorolta fel azzal, hogy Berény város és a tizenkét falu a királyok alatt átalányt fizetett. Ekkorra tehát Borsóhalma, Négyszállás és Rassang már puszta lehetett, amit más források is igazolnak.18 1570-ben az új hatvani defter a Jászsághoz sorolta Berényt Borsóhalma pusztával, Fényszarut Kis- fényszaru, Szentandrás és feltehetően Szentkozmadamján pusztával, Kisért Rassang pusztával, Mihálytelket Feneki (?) pusztával, Árokszállást Miske és Szentandrás pusztával, Apátit, Boldogházát, Ladányi Szentgyörgyöt (Alsószentgyörgy), Négyszállást, Dósát, Gálszentgyörgyöt (Felsőszentgyörgy) és Jákóhalmát. Több puszta talán átmeneti bérleményként szerepelhetett jász települések részeként, mindazonáltal ekkorra Ágó is pusztásodott.19 Az állandó és időszakos telepek mellett alig tudunk valamit az egyes szállások és határuk kialakulása, illetve szétválása folyamatáról. 1393-ban az apátiszállásiak panaszolták, hogy a négyszállásiak határukból bizonyos részeket elszántottak. Márpedig Négyszállás a mai herényi határban, a Tárnától nyugatra feküdt, amit Jászapátitól ma Jászdózsa és Jászjákóhalma községek is elválasztanak. Ebből az következik, hogy e két község (vagy az egyik) ekkor nem létezett, sőt területe Négyszálláshoz tartozott. Ez az írásos adatok szerint inkább Jászdózsa lehetett, mert azt nem említik Mohács előtt. Ugyanakkor Jászjákóhalma keleti határában Hegyesegyházat ekkor még önálló pusztának tekintették, bár pontosan nem tudni, hogy kié volt. A határok problémája a jászoknak az egri káptalan Szentandrás pusztáján történt túlkapásainál is megfigyelhető. 1423-ban Zsigmond király Sándort, az árokszállási kapitányt tiltotta a jogtalan használat miatt, 1433-ban Négyszállási Kompoltot és Fényszarusi Lajost, míg 1459- ben újra a négyszállási és árokszállási jászokat. Jászárok- szállást ma Tamaörs (és Miske puszta) választja el Jász- szentandrástól, míg Négyszállástól és Jászfény szarutól még nagyobb a távolság. Lehet, hogy a király a jászok tisztviselőiként fordult e személyekhez (s nem szálláskapitányként), de aligha minden esetben. Erre utal az 1570-es hatvani defter, mely Fényszaru és Árokszállás pusztái között is felsorolja Szentandrást. Elgondolkodtató továbbá, hogy 1465-ben — a közös kapitányokkal rendelkező — Újszász és Szarvas határai sem voltak elkülönítve egymástól, sőt talán Rassang és Kisér esetében is ez lehetett a helyzet. A szállások kapcsán további probléma, hogy az oklevelezési gyakorlat sem mindig egységes volt velük kapcsolatban. gy Szentgyörgyöt (Alsószentgyörgy) 1421-ben még falu (possessio) néven említik, ám 1425-ben Beke Péter már itteni kapitányként tanú Újszászon és Szarvason. Rassang 1421-ben ugyancsak falu, de 1433-ban a helyi és a kiséri templomok patrónusa mégis Benedek kiséri jász, míg 1438-ban Rassangi András a Rozgonyiak szomszédjaként elvileg lehetett magyar és jász is. Végül ki kell még térnünk az oklevelek által említett jászok rangjának kérdésére. A hatalmaskodások, perek, privilégium-megerősítések, határjárások alkalmával felsorolt személyek kapcsán többször említik ugyan társadalmiigazgatási funkcióikat (pl. kapitány, bíró, tanácsos), általában azonban nem ez a helyzet. Egyes esetekben ezekre ugyan következtethetünk, de ez sem túlzottan gyakori. Emiatt is fontos feladat az egyes jász kapitányi családok leszármazásának összeállítása, noha a történeti-helytörténeti kutatásnak e tekintetben is komoly adósságai vannak még. 2. AJászság feltételezett korai k zpontjai A jász szállások közül az írásos adatok alapján a legrégebbinek tűnők jórészt egyeznek azokkal, amelyek Mohács előtt adminisztratív szerepkört is betöltötték. E tekintetben elgondolkodtató, hogy 1438-ban Erzsébet királyné a Berényszálláson, Négyszálláson, Árokszálláson, Apátiszálláson, valamint máshol lakó jászokat tudósította Berzeviczi Pohárnok István jász ispáni kinevezéséről. 1459-ben, a jász székek — pontosabban a névtelen jász széket alkotó négy kisebb szék — felsorolásakor viszont Berényszállás, Négyszállás, Fényszaru és Árokszállás szerepel, akárcsak az 1469-es, 1473-as, 1492-es kiváltságokban.20 Noha nincs konkrét Írásos adat, mégis feltehető, hogy ez a négy — illetve öt — szállás lehetett a leginkább meghatározó a XV. század folyamán, sőt esetleg korábban is.21 Ezek kapcsán elgondolkodtató, hogy Nagy Lajos király alatt szinte mindet említik, ugyanakkor jász vagy 14 Uo. 637—638. 15 Uo. 657—658. 16 Uo. 679—680. 17 KOCSIS Gyula 2005. 86. 18 FEKETE Lajos 1968. 19 BAYERLE Gusztáv 1998. 151
