Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó László: Szabó István muzeológusi munkássága
2. kép. A Mezőtúri Művésztelep 2005. évi kiállítása után a művésztelepen. Lóránt János Demeter, Balogh Géza, Györfi Sándor társaságában alakította ki rendszerét. 1969-ben megnősült, felesége Egri Mária művészettörténész, a művészettörténeti gyűjtemény létrehozója, ekkor szintén a Damjanich Múzeumban dolgozott. 1973-ban állami nyelvvizsgát tett angol nyelvből. 1975-ben egy jászsági család középkorig visszavezethető genealógiájából írott disszertációjával egyetemi doktori, 1999-ben társadalomtörténeti-néprajzi témájú munkájával PhD fokozatot szerzett. 1975-ben lett a megyei múzeumi szervezet történeti osztályának vezetője. 2007-ben, 41 évi múzeumi szolgálat után nyugdíjazták. Fontos megemlítenünk a későbbiek szempontjából, hogy Debrecenben alapos zenei tanulmányokat is folytatott. Hegedű szakon a zeneiskola hét osztályát végezte el, majd oboa tanszakon diplomázott a debreceni konzervatóriumban. Évtizedeken át versenyszerűen úszott, s még aktív sportolóként magas fokú oktató-úszóedzői képesítést szerzett a Testnevelési Főiskolán. Külön meg kell említenünk, hogy harmadik testvérünk Szabó Sándor, a fiatalon meghalt irodalomtörténész, aki Debrecen, a református egyház és a debreceni felvilágosodás kutatója volt Julow Viktor aspiránsaként, igen szoros testvéri, baráti és szakmai kapcsolatban állt vele. Hármónkat nagy műveltségű édesapánk, Szabó László Szolnokon szinte külön kis kutatócsoporttá szervezett, s ez mindnyájunk szemléletét, munkaerkölcsét és -stílusát nagymértékben befolyásolta. Szabó István rövid élet- és pályarajzának valamennyi elemét fontosnak tartjuk életműve értékelése szempontjából. A kutató muzeológus hitvallása Tudományos munkásságának bibliográfiáját lapozgatva az első benyomásunk, hogy a mennyiségével is kétségtelenül tiszteletet parancsoló, korántsem lezárt életmű igen szerteágazó. A szerzőt kevéssé ismerő ember elgondolkodhat azon, hogy mögötte a sokirányú érdeklődés vagy a következetlen kapkodás áll-e? Azaz az életmű sokszínű-e vagy tarka? A kétségeket erősíti az, hogy az írások nagy hányada — bár vannak benne szinte kismonográfiaszerű tanulmányok is — rövid cikk, esszészerű írás, s hiányzanak a nagyobb terjedelmű összefoglalások, esetleg monográfiák, melyek tömegvonzásszerűen maguk köré gyűjtenék a kisebbeket, azoknak is súlyt, karaktert adnának. A cikkei ugyanis igen nagy tematikus, területi, társadalmi és időbeli szórtságot mutatnak. Vannak irodalmi, művészet- és eszmetörténeti, társadalom-, gazdaság- és kultúrtörténeti, módszertani cikkek Debrecenből, Nagykőrösről, Szabadszállásról, a Jászságból, az Ipoly-völgy- ről, a baranyai Mozsgóról, Szamosszegről és a Tiszazugról, Észtországról és Oszétiáról, Kelet- és Nyugat-Euró- páról, a városi polgárságról, a kis falvak és mezővárosok parasztságáról, kisebb körben ismert és világjáró művészekről egyaránt. Feltűnik a Rákóczi-kor, 1848, 1917, 1944/45, a két világháború közötti időszak vagy a mindenkori jelen — és sorolhatnánk azokat a különböző anyagú szálakat, színeket, színárnyalatokat, amelyek hol a szigorúan tervezett sokszínű szövet mintázatát, hol a rongyszőnyeg tarka esetlegességét idézik. És akkor még nem szóltunk arról — lévén szó muzeológusról —, hogy ez egyrészt csak az életmű írásban is megjelent egyik fele, amit a tudományos munka billogjával láttunk el. Hiányzik az a lista, melyen a különböző újságok, katalógusok, alkalmi kiadványok, szórólapok tőle származó (sokszor név nélküli) oldalait gyüjthetnénk egybe. Kiegészülhetne mindez az egy időben eléggé rendszeres rádiózással (Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója) és TIT-előadások sorozatával a valódi tudományos ismeret- terjesztés minősítő jelét hordozva. És még nem számoltunk az egyik, múzeumi ember számára talán legfontosabb és legtermészetesebb publikációval, a kiállítással. Nyugodtan állíthatom: ezek megfelelő értékelése nem kis feladat. Nehéz a dolog azért is, mert egy időben minden területen sokat dolgoztunk együtt. Közös publikációink, kiállításaink, rendezvényeink, szervezéseink vannak. Midőn őt 3. kép. 1968-ban a Gyermekkor című kiállítás megnyitásán. Szabó István, Chiovini Ferenc, Németh István, Bokros Peti, Hack Márton, Simon Béla, Peták István, Papi Lajos, Lazányi Angéla 14
