H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Egri Mária: 25 éves a Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep

nem fog velünk hülyéskedni, és semmit sem csinálni, mert ő már akkor itthagyott minket." Tisztét az alkotótábor művészvezetésében E. Lakatos Aranka vette át. A szobrászművész Debrecenben dolgozik, de munkásságában meghatározó részvétele a Nyíregyháza-sóstói, illetve a Mezőtúri Alkotótelepeken. Egyike azoknak a művészeknek, akik a viaszos formázásban találtak önmagukra. A mezőtúri művészkolónia természetvédelmi területe, a Holt-Körösök vidéke számos érmét, kisplasztikáját ösztönzi. Az örvényes-hullámzó víz, az állat- és növényvilág két- és háromdimenziós bronzain egyaránt jelen van. Emellett munkáinak jelentős része a legfontosabb emberi érzelmeket érinti. A társkeresés, a barátság, a vonzások különféle formája manifesztálódik egy-egy munkáján. Talán mondhatjuk, hogy a művész legerősebb oldala a portré. Szelíd empátiával közelít modelljéhez, átérezve annak teljes karakterét. Nagy erénye, hogy összességében képes megidézni a választott személyről azt a képet, benyomást, amely ismereteink révén mindannyiunkban él. Hogy csak művészportréit említsük, Krúdy, Kölcsey, Holló László, Márai, Dali különbözőségükkel bizonyítják, milyen magas fokon képes átélni alanyának személyiségét. Mindegyik mű más és más, eltérőek annyiban, amennyiben személyiségük különbözik egymástól. Lakatos formák iránti nyitottságát bizonyítja például Dali, Tóth Árpád büsztjének illetve a Márai, Holló László portré plasztikai megoldásának különbözősége. A közönség számára igényelt külső hasonlóságok mellett a művész tökéletesen érzékelteti alanya belső jellemzőit. Mintázásának finom modulációval teremti meg azokat az asszociációkat, amelyek felvillantják előttünk a személyiség belső jegyeit. Elég csak felidéznünk a művésztelep menedzser vezetőjének, Kádár Editnek a nagyszerű portréját. Ez a kitűnő buszt is beletartozik abba a „művész-galériába", amelyet a telep alkotói kollegáikról készítettek, s amely a város gyűjteményében vizuálisan is bemutatja a művésztelephez kapcsolódó alkotókat, munkatársakat. Kádár Edit megihlette Fazekas Magdolnát is, az ő vászna őrzi a Takács tanya első évtizedének „mindenesét", Ilonka nénit, Székhelyi Edith festőművész vonásait. Takács Lajosné Ilonka nénit Borbás Márton is megformázta, Hl É 0 U • 1 "1 • M M 9 Szabó György: Emlékezés háza Szabó György: Eszmélet Péter Ágnes Kis György kollegáját mintázta. Györfi Sándor A szobrász munkája Papi Lajos szobrászművész feledhetetlen alakját őrzi. De a korábbi évekből feltétlen ebbe a sorba kívánkozik Györfi E. Lakatos Arankáról készült ELA portréja, s a 2006-os alkotótábor szlovákiai résztvevőjének, Gabriela Gasparova-Illesova szobrászművésznek évekkel ezelőtt a Sóstói művésztelepen készült Gabriella büsztje. Ha a mezőtúri kolónián készült, Városi Galériát gazdagító művészportrék sorát tágabban tekintjük, meg kell említenünk Borbás Tibor Radnótiját, Gáti Gábor Mikszáth)ít, Lakatos Aranka Dalit, Holló Lászlót, Márait, Tóth Árpádot megidéző arcmását. Bár a művésztelep évek során kialakult profilja a viaszveszejtéses bronzöntés lett, 1981-től kezdődően jelen voltak a táborban festők, grafikusok is. A festők részéről a legtöbbször a 2003-ban elhunyt Meggyes László és Fazekas Magdolna fordultak meg a kolónián. A tanya körüli táj lírai, oldottpuha színfoltokkal történő átfogalmazása munkásságuk meghatározója, mindkettőjüknél a táj egyenértékű része az ember-, állatalak, kivéve ha portrét festenek. Számukra a látvány konkrét inspirációja festészetük feltétele. Meggyes László 1957-től a Szolnoki Művésztelephez kapcsolódott. A látvány impresszióját hol nagyobb, összefogottabb, erőteljesebb kolorittal, hol tünékeny, párás színfoltokkal idézte elénk. Olajképei mellett sokat rajzolt, akvarellezett. 1986-tól kapcsolódott a nyári Mezőtúri Müvésztelephez, ahol a Holt-Körösök vidékének egyedülálló élővilága, napszakonként változó különös hangulatai kitűnő inspirációt jelentettek festészete számára. Művészi szándékai, alkotói felfogása pályája során nem változott. Elsősorban festői problémák izgatták, a folyton változó természeti látvány képpé transzponálásának lehetőségei. Ezért nincsenek különösebb kitérők, eltérő korszakok festészetében. Természetelvűségében, alkotói felfogását illetően hasonló művekkel gazdagítják Mezőtúr gyűjteményét Fazekas Magdolna festményei, akvarelljei. Tanulmányainak befejezése, 1958 óta a szolnoki művésztelepen él. Kétségtelenül a természeti látvány indítja ecsetjét, de a motívumon túl a színek, fények, egymásba úszó formák vásznain a természeti jelenség egy-egy látomásos hangulatát sűrítik. Egész életében csupán egyetlen tájjal került még 29 KÁDÁR Edit 2002. 404