H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Ein Mischka-Krug vom Jahre 1883 in der Sammlung des Museums von Tiszafüred

ezután fia vette át. A századvég a fazekasság országos hanyatlásának időszaka. Bodó Zsigmond még néhány évig kísérletezik az edény gyártással, de bevétele családja és segédje eltartására már nem elegendő. 1902 után már az ő neve sem szerepel az anyakönyvekben, mely arra utal, ő is lakóhelyet változtatott. A Bodó-mühely befejezte a termelést. Hasonló sorsra jutott — részben halál, részben műhely-felszámolás miatt — a füredi fazekasok nagy része is. A megmaradtak díszített edényt már alig készítettek, munkájuk színvonala a gyakorlatlanságot tükrözi. Megélhetésüket az alig díszített használati edények (köcsög, szilke, virágcserép) eladása fedezte. Ezért számít ritkaságnak az az írókázott kis vizeskancsó, melyet a miskakancsóval egyszerre vásárolt meg a múzeum. Az okkersárgás alapszínű barna írókázott virágdíszes edényke azonban éppen az eladónak, az akkor 4 éves kislánynak készült. (3. kép). Néha vele küldték át a közelben lakó Simon István fazekasnak köcsögben a tejet. Mint gyermek, ujját belebelenyújtotta a tejbe, ezért figyelmeztetésül szürőbetétes vizeskancsót kapott. Ettől a darabtól még a miskakancsónál is nehezebben vált meg. A múzeum a miskakancsót az érdeklődőknek a 2003tól rendszeresen megrendezett Hónap Műtárgya sorozatban 2007 márciusában mutatja be. Erre az alkalomra készül el a klasszikus tiszafüredi fazekasságot szemléltető CD is, mely a múzeum Tiszafüred népművészeti kisiparát bemutató sorozatának egyik tagja. IRODALOM FÜVESSY Anikó 1982. A tiszafüredi fazekasság a 19. század vegéig. In: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, Szolnok, 151—167. 1992. Tiszafürcdi feliratos mázas edények. In: Viga Gyula (szerk.) Kultúra és Tradíció I—II. Tanulmányok Ujváry Zoltán tiszteletére. Miskolc. 719—729. 1998. A legkorábbi készítő műhelyét feltüntető miskakancsó. Jászkunság, 44. évfolyam 218—223. 1999. A miskakancsók terjedésének útvonala. In: Ujváry Zoltán (szerk.): Ünnepi kötet Szabó László tiszteletére. Debrecen, 325—336. KRESZ Mária 1961. Magyar népi cserépedények kiállítása a Néprajzi Múzeumban. Néprajzi Értesítő XLIII. 141—171. Rövidítések DIVM = Dobó István Vármúzeum NM = Néprajzi Múzeum OPSM = Orlay Pctrich Soma Múzum, Mezőbcrény TJM = Tornyai János Múzeum ANIKÓ FUVESSY EIN MISCHKA-KRUG VOM JAHRE 1883 IN DER SAMMLUNG DES MUSEUMS VON TISZAFÜRED Tiszafüred war im 19. Jahrhundert eine der wichtigen Töpfereizentralen der Grofíen Ungarischen Tiefebene. Seine Glasurkeramien blieben ab 1828 aufbewahren. Die Töpfe wurden mit farbloser bleihaltiger, seltener mit grüner oder gelber Glasur versehen. Ihre Ziere, die mit Radiernadel gezeichnet oder radiert wurden, stellten Blumenzweige mit Bláttern, auf Zweigen stehende Vögel oder mit Zirkel struktuierte Rosetten dar. Gefragte Produkte von ihnen waren die Angster, Weinkrüge — darunter die figuralen Mischka-Krüge —, die kleinen Schnapsbouteillen und die Teller, Schüsseln. Das schönste Geschirr mit gröBtem Arbeitsbedarf der Töpfer von Tiszafüred war der Mischka-Krug. Dieser Krug lásst einen Husaren vom Anfang des 19. Jahrhunderts mit reich radierten, gefárbten und aufgesetzten Verzieren erscheinen. Seine Besonderheit ist die Schlange, die sich entweder auf seinem Bauch schlángelt, oder an seinem Griff und beiden Seiten zu finden ist. Er wurde für Mánner oder Ehepaare angefertigt, manchmal als Taufgeschenk. Der in der Studie vorgestellte Mischka-Krug vom Jahre 1883 war auch ein Taufgeschenk. Er wird mit sehr anspruchsvoll konstruierten Rosetten verziert, mit einer Widmung für eine benannte Person unter seinem Griff. In Tiszafüred arbeiteten 15 Töpferwerkstátten zugleich in der zweiten Hálfte des 19. Jahrhunderts. Nur wenige Meister fertigten Mischka-Krüge an, auch diese relatív seiten. Der Wert dieses jetzt gekauften Mischka-Kruges wird nicht nur durch seine künstlerische Ausführung, sondern auch durch seine genaue Datenangabe erhöht. Wir kennen die Werkstátte, derén Leiter éiner der gefragten Töpfer der Stadt, Mihály Bodó gewesen ist. Sein Gehilfe, György Ballá, mit dessen Namen auch mehrere konstruiert verzierte Mischka-Krüge verbunden sind, hat diesen Krug angefertigt. Dieses Stück ist eines seiner frühesten und am sorgfáltigsten ausgeführten Geschirre. 23 Református Halotti Anyakönyv VI1/3 7. 72