H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bartha Júlia: Nem a ruha teszi az embert!

38. kép. A Feketehegyre települt kunságiak sokáig őrizték viseletüket 39. kép. Polgárcsalád Karcagról (Gy. Kiss Sámuel és családjal947-ben) 1 *<i w #^ 40. kép. Családi kép Kisújszállásról (20. század eleje) 42. kép. Gazdalányok varrótanfolyamon Molnár Jánosné Kátai Rebeka varróműhelyében 1925-ben Karcagon 41. kép. Karcagi parasztpolgár asszonyok asszonyok ráncos bő szoknyát, pruszlikot viseltek, a leányoknak a bársony pruszlik meg a rojtos keszkenő volt a módi. (...) A férfiak fehér gatyában, lajbiban és csizmában jártak. A szűr nadrág kivételes ruhadarab volt. Keskeny, felhajtott szélű fekete kalap járta nyáron, (...) télen báránysüveget és subát viseltek. "

71 A 20. század elejétől felgyorsult a polgári viselet elterjedése. A régi parasztpolgári ruhákat már csak az idős asszonyokon látjuk, a fiatalok az új módi jegyében öltözködnek. A Kunságon több városban, de Karcagon különösen szokás volt az, hogy a gazdalányokat téli időben varrószalonokba adták, amolyan tanfolyamra, hogy megtanuljanak varrni, csipkét verni, mindent, ami idővel hasznos asszonyi időtöltésnek számít. Ezekbe a szalonokba természetesen külföldi divatlapok is jártak, így az új divat nem kerülte el a nagykunsági portákat sem. A 20. század 30-as éveitől ejtett derekú zsorzsett ruhákban fényképeztették magukat a polgár asszonyok és lányok. Lassan a fejkendő is kiment a divatból, és a viselet mind anyagában, mind színében és formájában megváltozott. Érdemes a század eleji családi fotóalbumokat átlapozni. A fotózáshoz rendszerint az ünnepi ruhájukat öltötték magukra az emberek. A Kunságon ez az ünnepnek, a vasárnapi templombajárás viseletének felelt meg. Voltaképpen a templom is, mint a közösségi élet színtere, nyilvános megjelenési hely, valahol azonos megjelenési formákat 71 BOZA Béla 2005. 21. 64