H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Lukács László: A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön

dás Juli a galgamácsai karácsonyfát könyvében négy rajzon is megörökítette. A Tápió mente karácsonyfáját, elterjedésének körülményeit Barna Gábor tanulmányából jól ismerjük: „...a karácsonyfa a Tápió menti településeken emberemlékezet óta megvan. Ebben feltétlenül a közeli Budapest hatását kell látnunk, hiszen maguk az adatközlőink is elmondták, hogy apjuk onnan hozta gyerekkoruk karácsonyfáját, s karácsonyi ajándékait. A falvak Budapesttől mért távolsága, Budapesttől függése tekintetében viszont eltéréseket láthatunk. "

59 Tápióságon egyes házaknál a karácsonyfát a falba ütött szegre akasztották, máshol a saroklóca szögletébe vagy a szoba közepén asztalra állították. Ágaira tojással megkent aranyos diót, ezüstpapírba csomagolt aszalt szilvát, kis kerek kalácsot akasztottak. Az utóbbi időben néhányan szaloncukorral feldíszített kis karácsonyfát visznek ki karácsonykor a temetőbe, a sírokra. Kókán egyes családoknál a feldíszített karácsonyfát a gerendába vert szegre akasztották. Ugyanígy a szlovák lakosságú Sápon is. Tápiószentmártonban a karácsonyfa-állítás és -díszítés szokására nagy hatással volt a Magyari uraságéknál látott karácsonyfa, amelynek helye itt is a saroklóca szögletében volt. Mögé állították a pásztorok karácsonyi vesszőjét is. Úriban is a saroklócára vagy a sublótra tették a karácsonyfát, mellette volt a helye a pásztorvesszőnek. Tápiósülyben a karácsonyfa alá került a lucabúza is.

60 Nagykőrösön karácsony szombatján a református istentisztelet után este, a katolikus lakosságnál az éjféli mise előtt vagy másnap reggel került sor a karácsonyfa-állításra. A karácsonyfa a népi emlékezet szerint Nagykőrösön mindig fenyőfa volt, amit az ünnep előtt árultak a városban. A régi századfordulón a karácsonyfa-állítás a tanyavilágban még nem lehetett általános, a XX. század elejétől kezdve lett gyakoribb. Aranypapírba csavart vagy arany- és ezüstporral bekent dióval, almával, színes papírba csomagolt kockacukorral, gyertyával, papírfüzérrel, mézeskalács szívvel és karddal, fenyőtobozzal, pattogatott kukoricából készült füzérrel díszítették. A kereskedésekben vásárolt színes üvegdíszek, csillagszórók már a második világháború előtt terjedni kezdtek a parasztság tehetősebb rétegeinél. Nagykőrösön is a Jézuska hozza a karácsonyfát és az ajándékot. Ugyanakkor egyes házaknál megjelent a karácsony esti ajándékozásnál is a Miklós napról ismert maszkos alak: subában, fején kifordított kucsmával, báránybőrből ragasztott bajusszal és szakállal, zsákjában, tarisznyájában hozta az ajándékot.

61 Túrkevén (Jász-Nagykun-Szolnok m.) az 1940-es évek előtt sok családban egyáltalán nem állítottak karácsonyfát. Számos háznál nem fenyő, hanem tuja, boróka, papírral bevont száraz gally is lehetett, az anyagi helyzet függvényében. Ekkor a karácsonyfa még nem számított az ünnep olyan szerves részének, mint ma, amikor egységesen fenyőfát, fenyőgallyat állítanak. A karácsonyfadíszítés múltját jelzi a Türkévé című újság 1899. december 10-ei számában Kertész Tódor fővárosi kereskedő hirdetése, aki „karácsony estére alkalmas játékszerek, ragyogó csillogó karácsonyfadíszek, 59 BARNA Gábor 1985.762. 60 BARNA Gábor 1985. 762—763. 61 BARNA Gábor 1978. 446—449. karácsonyi és újévi ajándéktárgyak''-at kínált megrendelőinek. Figyelemre méltó a hirdetésből, amely számos más vidéki lapban is megjelenhetett, az újévi ajándékozás számon tartása, amely pl. Erdélyben ekkor még virulens szokás. A karácsonyfadíszek újságokból való megismerése Túrkevén nem csupán a városi értelmiség, hanem a lapokat járató kaszinók révén a gazdatársadalom különböző rétegei és az iparosok számára is lehetővé vált. Túrkevén a két világháború közötti időszakban a gazdáknál és az iparosoknál a karácsonyfa még inkább csak kisméretű gallyat, s nem álló fenyőkarácsonyfát jelentett.

62 A Tiszazugban a karácsonyfát mézeskaláccsal, dióval, „szalakárés" süteménnyel jobbára éjszaka díszítették. Fenyőgally vagy más faág is megfelelt, borókát vagy szilvaágat cserépbe állítottak, pattogatott kukoricával, almával, dióval díszítették.

63 Csépán (Jász-Nagykun-Szolnok m.) igyekeztek a karácsonyi asztalra minél többféle terményt tenni, és a karácsonyfára is minél többfélét felakasztani, hogy gazdag karácsony legyen. Díszítették aszaltalmával, aszaltszilvával, ezüstpapírba csomagolt dióval és cukorral. Barna Gábor gyűjtése szerint: „ Csépán emberemlékezet óta állítanak karácsonyfát. Ez ugyan nem mindig fenyőfa volt, vagy nem minden családnál, hanem az ún. laposfenyő (borókafenyő), a szegényebbeknél esetleg egy nagyobb akác vagy bármilyen gally. A kisebb fenyőnek vagy gallynak egy cserepet, köcsögöt töltöttek meg homokkal és abba szúrták, a nagyobb fának azonban kereszt alakú talpat ácsoltak. A fa mindig egy asztalon állott, de nem mindig arra az asztalra tették, amelyiken ettek is. Egyes családoknál a kisebb fenyő- vagy más gallyat egy cserépben az ablakba is helyezhették. Azoknál a házaknál, ahol volt tiszta-szoba, ott helyezték el az asztalon. Csépán a karácsonyfát legtöbbször már 24-én délután vagy a szenteste, még az éjféli mise előtt feldíszítették. A karácsonyfára dísznek madár, baba, szív és más formájú mézeskalácsokat, aranyozott almát és diót akasztottak. Elsősorban a szegényebb családoknál cérnára fűzött pattogatott kukoricafüzérrel is díszítették. Sok helyen sütöttek csillag, hold, kör formájú aprósüteményeket, amiből áfára is akasztottak. Szaloncukor is volt már, de erre csak a tehetősebbek áldoztak, a többiek cukrot csomagoltak papirosba, és úgy akasztották fel áfára. Sokszor még a fa alját is telerakták almával, gyümölccsel, süteménnyel. Gyertyát mindig tettek áfára... A karácsonyfát, még ha erősen is hullajtotta levelét, nem volt szabad kidobni, mert akkor elpusztulnak a jószágok. Úgy mondják, hogy meg kell érni vele az újat. A padlásra kell feltenni, és ott az szerencsét hoz. A karácsonyfát mind a mai napig általában vízkeresztkor szedik le."

M A tiszaörsiek (Jász-Nagykun-Szolnok m.) régies karácsonyfáját Gulyás Éva tanulmányából ismerjük. Szokás volt Tiszaörsön is, hogy a fenyő karácsonyfa elterjedése előtt egy tüskés ágat, gallyat vittek be a szobába, és azt díszítették fel: „ ...nagyanyám még a szépapjától hallotta, hogy ezt kincsnek hívták. Felakasztották a mennyezetre, és almát, diót kötöttek rá. Később már papírcsíkkal is dí62 BARNA Gábor 1991. 246—247. 63 ZOMBORKA Márta 1996. 461. 64 BARNA Gábor 1982. 371. 33