H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Lukács László: A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön

szítették. Még az 1880-as években is csak száraz, tüskés ágat tekertek be krepp-papírral, és almát, diót, gyertyát tettek rá. Régen szokás volt, hogy boróka ágat díszítettek fel és a gerendára akasztották. A rajta lévő papírcsíkok a paradicsomi kígyót, a gyertyák a világ világosságát jelképezték." Előfordult, hogy száraz akácfa ágat csavartak be bevagdosott selyempapírral, feldíszítették pattogatott kukorica füzérrel, selyempapírba csomagolt kockacukorral, szalagáriás süteménnyel, kelt tésztából sült pipiske madárral, amelynek kendermag volt a szeme. Aszalt almát, diót, szentjánoskenyeret is akasztottak rá. Néhány háznál az ablakban lévő muskátlit díszítették fel színes papírcsíkkal, dióval, almával. Tiszaörsön a mai értelemben vett fenyő karácsonyfa az 1930-as évektől kezdett terjedni, elsősorban az értelmiség és a módosabb családok körében. Tiszaörsre a szomszédos tiszaigari cigányok hozták a fenyőfát, a Széky féle erdőből (ma tiszaigari arborétum) lopták, élelemért, pénzért árulták. A feldíszített karácsonyfát a szobában az ablak közelébe állították, hogy a járókelők láthassák. Házilag készített szaloncukorral, aranyozott dióval, mogyoróval, mézeskaláccsal, piros almával díszítették. Piros almát azért akasztottak a fára, hogy az eladó lány olyan szép és egészséges legyen, mint az alma. Az otthon sütött mézeskalács díszeknek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Gyermekeikkel elhitették, hogy a karácsonyfát az angyalka, vagy a Jézuska hozza. Hozzátartozóik sírjára is karácsonyi fenyőágat szúrtak, esetleg gyertyát is gyújtottak. Az idősebb, gyermekeiket már szárnyukra eresztett, házaspárok fa helyett csak egy fenyőágat állítanak vázába. Tiszaörsön is általában vízkeresztkor bontották le a karácsonyfát.

65 Hevesen a két világháború közötti időszakban, de sok háznál még az 1950-es évek elején is borókát díszítettek. Az asztalra állították vagy a hegyénél fogva a mestergerendára erősítették fel. Almával, aranyozott dióval, a vásáron vett mézeskalács figurákkal díszítették.

66 A XX. század első felében Poroszlón (Heves m.) is csak kevés parasztcsalád vásárolt fenyő karácsonyfát. Sok háznál csak egy letört tuja- vagy fenyőág pótolta azt. A letört ágat egy nagy krumpliba szúrták, úgy állították bele a tejesfazékba. Arany- vagy ezüstszínűre festett dióval, kis almákkal, házilag készített szaloncukorral díszítették. Utóbbihoz a cukrot tejben megfőzték, kis kávét tettek hozzá, majd a kihűlt szirupot feldarabolták, selyempapírba csomagolták. Színes papírcsíkokat egymásba fűzve tojásfehérjével összeragasztottak, a hosszú papírfüzérekkel is a karácsonyfát díszítették. A gyermekeknek azt mondták, hogy a karácsonyfát a Jézuska hozza. „ Fél évszázaddal ezelőtt még nem voltak azok a színes, csillogó üveggömbök és karácsonyfadíszek, elektromos gyertyák... Ma már legtöbben vásárolt karácsonyfát díszítenek föl a mai csillogó karácsonyfadíszekkel. A karácsonyfa alatt pedig megtalálható a modern gyermekjátékok sokasága, és kisebb ruházati cikkek is... "

61 Mezőkövesden (Borsod m.) a második világháború előtt az anyák vitték haza a kis fácskákat a piacról. Luc65 GULYÁS Éva 1992. 372. 66 SCHWALM Edit 2001. 470. 67 KOVÁCS Károly 1994. 49—50. fenyőre nem tellett, borókafenyőt vettek, némelyik abból is csak egy ágat. Telerakták pattogatott kukoricafüzérrel, aranyozott dióval, színes papírszalagokkal, néhol papírba burkolt kockacukor is került a karácsonyfára. Garí Margit 1907-ben született mezőkövesdi summáslány látomásszerű visszaemlékezésében olvashatjuk: „Mert mikor az édesanya díszíti a karácsonyfát, teszi rá az első almát, az már öröm, öröm! De míg kötözi a fát (díszíti), mindig énekel. Mikor a borókát felakasztotta az átalfára, szól a gyerekeknek: itt van a szép karácsonyfa! Szaladunk be. Édesanyánk meg elkezdi: Itt van a szép karácsonyfa az égből az angyal hozta. Kérdeztük, hogy hozta az angyal? Hát az ablakon berepült vele. Aztán akkor mondták édesanyámék: tudjátok-e, mikor a pásztorok meghallották, hogy megszületett a Kisjézus, mert az első angyal a pásztorokhoz szállt: pásztorok, megszületett a világ megváltója, az elsők tik vagytok, a szegény emberek, akiknek hírül adom. Mert ő is istállóba született, hogy nékünk példát adjon, hogy ne zúgolódjunk a szegénység ellen. Meghallották a hírt az erdőben a vadak! A fák az erdőben egymásnak hajladoztak, köszöngettek, még ami görbe fa volt az erdőben, az is kinyújtotta a derekát, mert megszületett a Kisjézus. " Gari Margithoz hasonlóan irodalmi értékű, ugyanakkor néprajzi szempontból igen értékes leírást nyújt a mezőkövesdi karácsonyfáról Sándor István: Iparosok, értelmiségiek szemében Mezőkövesden is az erdei fenyő jelentette a karácsonyfát; matyónak — akármilyen jó gazda is volt — csak a boróka. Talán a régi gyógyító eljárások emléke tapadt a cserjéhez, abból az időből, amikor egész falvakat próbáltak meg borókából rakott máglyák füstjével fertőtleníteni. Ma is úgy vélik, százszortajobb a szaga, mint a másiknak; emlékeznek arra is, hogy az öregek, ha bűze volt valaminek, lecsíptek a borókából egy darabot, meggyújtották, végigvitték a házon, azzal verték el a szagot. Erre azonban csak karácsony körül adódott alkalom, amikor az erdő belátogatott a községbe, mert a boróka Mezőkövesd határában nem honos. Adventben, piaci napon megrakott szekerek jöttek Köveseire borókacserjével, „felfőgyiek" hozták a Bükkből, Mátrából, kizöldült egy néhány órára a fagyos, szürke tér. A vásárlók húszat is szemügyre vettek. Legyen takaros, gömbölyű, ne pedig féloldalú; legyen hetven-nyolcvan centiméteres, ha egy méter, akkor már túl magas. A vásárlás az asszonyok, édesanyák dolga volt. Régi jellegzetes kép, amint kiki a hóna alatt viszi haza: — ,,ó, de szúrós volt, Istenem!" Otthon azonban akkor még nem került a házba, kitették a hóra, hidegre, hogy ne „ itt benn száradjon." Csak karácsony böjtjén vitték be; akkor „délután, estefelé őtöztették" — nem díszítették — a legtöbb háznál. Ünnep előtt sok a dolog, munkával járt a karácsonyfára valók előkészítése is. Kukoricát pattogtattak, felfűzték cérnára, hogy körülérje a karácsonyfát többször is. Mint 68 DALA József 1941.27. 69 FÉL Edit 1993. 241; 1983. 301—302. 34