H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Lukács László: A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön
Budapesten dolgozó apa igazi fenyőkarácsonyfát hozott a faluba. 5 ' Nagybaracskáról (Bács-Kiskun m.) került a Néprajzi Múzeumba a karácsonyfa egyik előfutára: a karácsonyi termőág (lelt. sz.: 64.17.1.) Készítette Szabó Andrásné 1963 karácsonyára, gyűjtötte Kriza Ildikó 1964 februárjában. Gledícsiaágakból alul-felül összekötözött; citrom alakú forma. Magassága 85 cm, szélessége 50 cm. A karácsonyi asztal fölé akasztották a szoba mennyezetére. Színes papírfúzérekkel, cérnára felfűzött pattogatott kukoricával, ezüstözött dióval, különböző alakú száraz süteményekkel díszítették. A termőág alatt a karácsonyi asztalon felállították, berendezték a sokalakos betlehemet is (lelt. sz.: 64.17.2-64.17.80.). Mindez jelenleg a Néprajzi Múzeum állandó kiállításán a karácsonyi asztalt és a termőágat bemutató vitrinben látható. 52 A nem mindennapi tárgyegyüttesről gyűjtője egy későbbi tanulmányában írta: „A Néprajzi Múzeumban lévő egyetlen függesztett karácsonyfa dokumentumait 1964-ben Szeremléről, a hozzá tartozó díszeket Nagybaracskáról gyűjtöttem az adatközlőktől, akik tíz évvel korábban csak a gazdagon díszített gledícsia alapú termőágat vitték otthonukba. A talpára állított fenyőfát a termőághoz hasonlóan díszítették, a rajta lévő díszeket ünnep után megették vagy állatokkal, megetették, a fenyőfa hamuját tyúkólakba szórták. " Eszerint Nagybaracskán a Szabó családnál az 1950-es évek első felében tértek át a függő karácsonyfáról az állóra. Mogyoródon (Pest m.) a karácsonyfa mindig fenyőfa volt, amit a Szentjakab pusztai határrészben vágtak. Szegénysorsúak megelégedtek az egyszerű borókafenyővel is. A XX. század elejétől már vették is a karácsonyfát az újpesti, pesti piacokon. Nem csupán a házaknál, hanem a templomban is állítottak karácsonyfát: a főoltár két oldalára egy-egy magas fenyőfát. Otthon almát, diót, aszalt szilvát akasztottak a fára. A dióba, szilvába akáctövist vagy kihegyezett gyufaszálat szúrtak, arra cérnát hurkoltak, azzal az ágakra kötötték. Felhasználták karácsonyfadíszül a katolikus kántor és az evangélikus tanító által küldött ostyát is: azt a felét, ahol a keresztre feszített Krisztus képe volt, ollóval kivágták, és cérnával felkötötték a fára. A kisgyertyák gyertyacsipesszel, az angyalhaj és a színes üvegdíszek — mind piaci áru — az első világháború után kerültek fel a karácsonyfára. Mindig felnőttek díszítették a gyerekek tudta nélkül. Ők este, csengőszóra jöhettek be a szobába a feldíszített karácsonyfához. Néhol az is megtörtént, hogy egy felnőtt családtag fehér angyalruhában hozta be nekik a karácsonyfát. Ebben az esetben nem maradt el hibáik felsorolása, a jóra, imádkozásra, tanulásra való intés. 54 Bagón (Pest m.) emlékezet szerint karácsonyfát mindig állítottak, leggyakrabban borókát, a szegényebbek macskatövis bukrot, de az 1920-as évektől már hosszúlevelű fenyőt is. Papírba csomagolt égetett cukorral díszítették, s a sublóton tartották vízkeresztig, egyesek gyertyaszentelőig. 55 51 KRUPA András 1997.38. 52 SELMECZI KOVÁCS Attila—SZACSVAY Éva 1997. 61—62; SZŰCS Alexandra 2000. 377. 53 KRIZA Ildikó 2001. 414—415. 54 FARKAS György 1988.166—168. 32 Túrán (Pest m.) korábban az éjféli misét követő vacsora után díszítették fel a karácsonyfát. Schram Ferenc szép leírása szerint: „A karácsonyfának tagadhatatlanul van valamelyes múltja Túrán, általánossá mégis csak az utóbbi időben lett. Azt lehet mondani, hogy majdnem most front után van ez... Azelőtt a karácsonyt nem ünnepelték karácsonyfával a parasztoknál, csak az urakná. Ha láttuk az urakná, majdnem elájútunk, hogy mijjen gyönyörű (a karácsonyfa). Régen e helyett fenyőfazöldből csináltak kis fát, mézeskalácsot, szívet aggattak rá. Ma már minden háznál szokásos a karácsonyfa. Andráskereszt alakú, középen lukas, csapolt tartóba állítják bele, s az asztalra teszik. Azelőtt a díszek is jobban házilag készültek: szaragórás süteménnyel (ez középen lyukas, hogy fel lehessen akasztani), tökmaggal, aszalt cseresznyével (kemencében aszalják, tűvel fűzik föl cérnára), szilvával, pattogatott kukoricával, arany dióval (cukros vízbe tették, utána aranyporral beszórták), almával, amelyet cukros vízzel kellett bekenni, attól kapta szép, fényes színét, és kockacukorral díszítették fel áfát, gyertyát is tettek rá. Újabban a bolti szaloncukor és angyalhaj kiszorította ezeket. Elkészülve a díszítéssel, felkeltették a gyerekeket: kejj föl fiacskám, nézd mit hozott a Jézuska! Ahol pedig nem keltették fel őket, ott ébredéskor volt annál nagyobb öröm, mikor első pillantásuk a csillogó fára esett. Ujabban már az előestén megkapják a gyerekek a karácsonyfát. Vízkeresztig nem szabad hozzányúlni, akkor leszedik, és a ját eltüzelik." Zsámbokon (Pest m.) aki nem tudott fenyőfát szerezni annak a karácsonyfája rozmaringág vagy tujaág volt. Tetejére szentképet tettek, ágait otthon sütött, rózsa, csillag és szív alakú süteménnyel, dióval, színes papírokkal, gyertyákkal, saját készítésű szaloncukorral díszítették. Akármilyen szegényes is volt a karácsonyfa, a gyerekek nagyon örültek neki, amikor meglátták: letérdeltek elé, énekeltek, imádkoztak. Amikor a gyertyákat meggyújtották rajta, azt mondták, hogy édes kis Jézuskám, de fényes vagy, és megköszönték a Jézuskának a karácsonyfát. Egyes házaknál valamelyik szomszédasszony lepedőt terített magára, csengettyűt vett a kezébe, úgy vitte be a gyerekeknek a karácsonyfát. 5 ' Vankóné Dudás Juli Falum Galgamácsa című könyvében állított emléket a karácsonyfának: „Karácsony előtti héten megszerezték a karácsonyfát. Nem az üzletben, hanem az erdőből. Borókafát vágtak, ebből volt a karácsonyfa. Igen kedves bokrocska ez is, hasonló a fenyőhöz, csak sűrűek a lombocskái. Ugyanolyan tűlevelű, valami rokona lehet néki... Az ünnep szerves része volt a karácsonyfa. 23-án este már feldíszítették. De nem mindig cukorral ám! A faluban kevés hely volt, ahol fél kg szaloncukornál több lett volna áfán. Házilag süttek rá különböző süteményeket. Kukoricát pattogattak, belőle láncot fűztek, ezzel díszítették a fát. Papírrózsákat készítettek a téli estéken. Szinte versenyben álltunk egymással, kinek áfája lesz szebb, ékesebb. " 58 Vankóné Du55 TÓTH Judit 1988.63. 56 SCHRAM Ferenc 1972. 54—55. 57 LAPU Istvánnc 1986. 147. 58 VANKÓNÉ DUDÁS Juli 1983. 311,318.
