H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Tolnay Gábor: Terv a Hortobágy-Berettyó-főcsatorna hajózhatóvá tételére

szabályozási és csatornaépítési munkák lényegében befe­jeződtek. A Körös és a Berettyó mezőtúri szakaszán jelen­tősebb munkálatok csak 1925-ben kezdődtek, amelynek kiteljesedése az 1930-as évekre tehető. 1886-ban a Hortobágy-Berettyó csatorna és a Hármas­Körös összefolyásánál fa zsilipkapu épült, amelyet 1889­ben állandó jellegű árvízkapura cseréltek át. 13 A szabályo­zás következtében a Berettyó több szakaszán műcsatorna lett. Főbb működési adatai a következők: a levezetendő víztömeg 37,3 m /sec a csatorna hossza 69,66 km a csatorna szélessége 9— 10 m várható nagyvíz 2,36 — 3,10m a töltések távolsága a meder szélétől 3—4 m rézsűk 1:2 A Hármas-Körös 234 km-es pályája a nagy kanyarula­tok levágásával 91 km-re csökkent. A Hármas-Körös leg­nagyobb holtága Mezőtúr és Gyomaendrőd között — az úgynevezett Peresi-holtág — 28 km hosszú. 15 A végre­hajtott szabályozás eredményeként a mezőtőri határban a belvizek összegyűjtésére és raktározására mintegy 42 km hosszú ármentesített Holt-Körös és Berettyó-meder szol­gál. 16 Az 1928. év végéig a szabályozásba befektetett összeg 3.987.674 pengőt tett ki, de Mezőtúrral kapcsolat­ban az Ivánfenéki Társulat által végzett munkálatok mennyiségét meghatározni nem lehetett, mert annak hatás­köre kettős területre esett. 17 A mezőtúri kikötő A Hármas-Körös és a Hortobágy-Berettyó alsó szaka­szának hajózhatóvá tétele volt a már fent közölt munkálat­felosztás negyedik szakasza Mezőtúr térségében. Ezek a munkálatok már 1925-ben megkezdődtek, és a tervek, valamint a módosított tervek szerint csak 1955-ben feje­ződtek volna be. 18 Ez volt a két világháború között az egyetlen, de arányaiban jelentős és hasznos beruházás Me­zőtúr város határában, amelynek elkészülte nagy mérték­ben kihatott volna a város gazdasági életére. 19 A 2. ábrán bejelölésre került a csatornának az a része, amelyet a hajózásba be kívántak vonni. Az Országos Öntözésügyi Hivatal 1939. évi jelenté­sében részletesen ismertetésre került a Hortobágy-Be­rettyó főcsatorna hajózhatóvá tételére vonatkozó munká­latok leírása. Ebben már említést tettek a megoldás lénye­gét képező torkolati műtárgy rendszerének, elhelyezé­sének, a főbb méreteinek a megválasztásáról. Árvizhapu 4. ábra Statikai szempontból az árvízkapu vasbeton szerkezetét mint egységes „U" keresztmetszetű, föld- és víznyomással terhelt, az alaptalajon rugalmasan és folytonosan felfekvő lemezkeretként fogták fel. (3. számú ábra) A támkapu méretezésére mértékadó terhelést a legna­gyobb Körös-vízállás és az ugyanakkor feltételezett legki­sebb belvíz nyomáskülönbségeként állapították meg. A támkapu szárnyának mozgatását kézi meghajtószerkezetre tervezték. (3. ábra) (4. ábra) A Hortobágy-Berettyó-főcsatorna a Hármas-Körösök útján kapcsolódik az ország vízhálózatába. Célja a vidék gazdag mezőgazdasági termékeinek olcsó szállítási lehető­séget biztosítani. Ennek érdekében a központi fekvésű Mezőtúr város közúti hídja felett hajókikötő, hajórakodó és hajóforduló építését tervezték. (6. ábra) A rakodó hajók részére szükséges medencét a hajóút kiszélesítésével tervezték kialakítani. A rakodás egyelőre egy 10 m koronaszélességű, a víz felőli oldalon kővel be­rakott földfeltöltésen történt volna. A Hortobágy -Berettyó főcsatorna helyszínrajza (A torkolattól Mezőtúrig) 5. ábra 13 MEZŐTÚR ES VIDÉKE, 1887. április 10. és „A tiszai Alföld" (Magyarország tájföldrajza) Bp., 1969. II. kötet 288—289. 14 DÓKA Klára 1997. 176. 15 KORBÉLY József i. m. és „A tiszai Alföld" II. kötet 288—289. 16 PIKÓ Pál i. m. 17 KENESSEY Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és le­csapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége. 19 Bp., 1931. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Vízépítési Szakosz­tálya Közleményei.) — 77. p. Az Országos Öntözésügyi Hivatal 1943—45. évi jelentése = ÖNTÖZÉSÜGYI KÖZLEMÉNYEK VII—VIII. (1945—1946.) évf. 1—2. szám 43—44. p. BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond i. m. 153. p. 299

Next

/
Oldalképek
Tartalom