H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Lukács László: A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön

tojást az ilyen karácsonyi kalapból rakták a kotlós fész­kébe." Horgosról (Csongrád m., Horgos) ismerjük a kará­csonyfa egyik előfutárát, a koronafát, Móra István (1864—1957), az író testvérbátyja leírásából: „A kará­csonyfát én még csak a kalendárium deczemberi képiről ismertem (Félegyháza). Hanem Horgoson (1886) láttam olyan karácsonyfát — gondolom most is van még, mert a piaczon is árulták azidétt — a melyiknek a szimbolisztikus jelentősége tisztább, könnyebb, mint a fenyőfáé. Ott a koronafa, glédics (Gleditschia triacanthos) ágait, töviseit becsavargatják czifrapapirossal, összekötnek kettőt-hár­mat, vagy átfonnak kettőt-hármat egy negyedikkel, az egészet virágcserépbe ültetik s a tüskökre szurkodnak ara­nyozott diót, aranyozatlan almát. Mellette van a sublaton kétfelül két csészében vagy két kis tányérban a Luczakor vetett, azóta kizöldült karácsonyi búza." Móra István Horgoson tanítóskodott. Kiskundorozsmán (Csongrád m.) különösen a szegények kisméretű fát vagy gallyat tettek a karácsonyi asztalra, papírból piros-fehér-zöld láncot, ara­nyozott- vagy ezüstözött diót, almát tettek rá. Mézeskalács szíveket sütöttek, és azzal, kevés szaloncukorral, gyer­tyával is díszítették. Jobbmódúak nagy fát állítottak, az már nem az asztalon állt, hanem valamelyik sarokban. Vízkeresztig nem nyúlhattak a fához, nem dézsmálhatták meg. Az utóbbi évtizedekben már a legtöbben magas fát vesznek, színes villanyégőkkel szerelik föl, sok szaloncu­korral, díszekkel ékesítik. 26 Mindszenten (Csongrád m.) a karácsonyfa-állítás az 1900-as évek elejétől ismert, a falu­ban és a tanyákon egyaránt. A módosabb házaknál fenyő­fát állítottak, a szegényebbeknél csak fenyőágat. Akadtak olyan családok is, amelyek száraz ágat díszítettek fel. Ott­hon készített csemegék: mézeskalács figurák, „szalagárés tészta", felfűzött pattogatott kukorica ékesítette a kará­csonyfát. 27 Makón korábban zöldfát, később fenyőt díszítettek fel szentestére vagy karácsony első napjának reggelére. A legszegényebbek, a tanyán lakók is gondoskodtak legalább egy kis ágról: „Egy kis fenyőfát édösanyám mindig be­szörzött, azt földíszítötte, de olyan nagy ajándékok nem vótak." Általában a sublóton helyezték el. Több helyen körberakták agyagból és vattából készült karácsonyi bá­ránykákkal. Ide került a lucabúza is. 28 Apátfalván (Csanád m.) a régi századfordulón kezdett általánossá válni a pa­rasztság körében is a karácsonyfa-állítás. A korai kará­csonyfák között még sok volt a tujafa. Alá agyagból ké­szült báránykákat és pásztort tettek. Az 1920-as évek előtt boti cukor (bolti cukor) még nem volt rajta, hanem dióval, mogyoróval, almával, színes papírból összeragasztott lánccal és kis gyertyákkal díszítették. 29 Penavin Olga Népi kalendáriumában a vajdasági ma­gyarok karácsonyfájáról írta: „A karácsonyfa régen nem volt fenyőfa, hanem tüskés koronafaág, feldíszítve az al­máriumra került a lucabúzával együtt... Karácsonyfa 24 BÁLINT Sándor 1977. 308. 25 MÓRA Ferenc 1913. 88. 26 BELLON Tibor 1995. 485. 27 DEMETER Lajosnc 1996. 559. 28 MARKOS Gyöngyi 2003. 200. helyett rozmaringágra kötöztek gyertyát, kis csengőt. Ujabban fenyőt díszítenek. A fenyőfa alá kerül a lucabúza meg az ajándékok. A fa alatt van még egy mogyorófa­vessző, amivel a gyerekeket fegyelmezik. " ° Doroszlón (Bács-Bodrog m., Doroslovo) az 1897-ben született Szálai Katalin a lucabúza és a karácsonyfa kapcsolatára utalt: „Nyócvan esztendős vagyok, de amiúta az eszemet tudom, Luca napján mindig vetünk búzát, ojan kistányérokba. Régen még rossz fazékba is, amibe aztán a karácsonfát állítottuk... Még most is ritka az ojan ház, ahun nem vetnek búzát Lucakó." 31 Doroszlón a XX. század elején még a lécből faragott karácsonyfákat is használták. Az első világháborút követő években a temetőárokban vágtak kökény- (Prunus spinosa L.) vagy szentjános {lepényfa, Krisztus-tövis, Gleditsia triacanthos L.) ágakat. Díszítés­kor a tövisekre almát, aszalékot szúrtak. A karácsonyra sütött fonatosba ugyanúgy egy csokrot állítottak, mint a délszláv karácsonyi kalácsokba: „Edesanyámék fonyatost sütöttek karácsonyra, és poharat állítottak bele, hogy luk maradjon a közepin. Azt tették az asztalra, és egy kis cso­kor mirhát (egynyári üröm. Artemisia annua L.) állítottak bele, és átkötötték aranyszálla, ezüstszálla, piros szalaggá, és ez ott át háromkirálokig. " n Korábban a fenyőfát luca­búzás fazékba állították, később díszes állványra helyez­ték. A karácsonyfa alá teszik a lucabúzát szép tányérban. Ugyancsak korábban a juhásznék gyapjú, vatta, kovász meg gyufaszálak vagy pálcikák felhasználásával juhokat, szamarat meg juhászt készítettek, sokan ezeket is a kará­csonyfa alá állították. Kovács Endre szép leírásából meg­tudjuk, hogy a németországi vendégmunkás sors hogyan hatott a doroszlóiak karácsonyfa-állítására: „Kenyér után Németországban kötöttek ki, és vendégmunkásként egy-két évtizedet töltöttek idegenben. Hazatérve újabb részletekkel gazdagították a karácsonyi népszokásokat. Advent kezde­tén karácsonyfát állítanak a házuk erkélyén vagy az udva­rán, és magukkal hozott, színpompás díszeket helyeznek rá, amelyek éjen át messziről hirdetik a Messiás eljö­vetelét. Néhol élő fenyőfa szolgál karácsonyfának. Néhány év óta a templomtoronyra is fölkerült a nyugati szokást tükröző karácsonyfa. " Tancsik Zsuzsanna (szül. 1914) naplótöredékében a doroszlóiak tüskeág-karácsonyfájáról és a magasabb társa­dalmi csoporthoz tartozó kendergyáros család gazdagon díszített karácsonyfájáról is olvashatunk: „Nálunk a kará­csonyfa sohasem fenyőből volt, hanem tüskeágból. Ezt a mi környékünkön könnyen be lehetett szerezni, mert a falu szélén laktunk. Én voltam a legidősebb a testvérek közül, így én mentem el „fát" választani. Válogattam a bokrok között. Estefelé volt, a ködtől már alig lehetett látni, de azért csak mentem, mert mindig úgy láttam, hogy no, az ott egy még szebb, még formásabb bokor. Szép is volt, külö­nösen, ahogy csillogott a zúzmarától. Nagy örömmel vit­tem haza. Utam a szemközti Wittmann kendergyáros ék ablaka alatt vezetett, meg is álltam, és benéztem az abla­29 SZIGETI György 1982. 198. 30 PENAVIN Olga 1988. 158. 31 KOVÁCS Endre 1997. 154. 32 KOVÁCS Endre 1997. 160. 33 KOVÁCS Endre 1997. 164. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom