H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Lukács László: A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön

kon. Akkora rés volt a fényárban úszó szobába, az asztal közepén állt a pompásan feldíszített karácsonyfa, olyan díszekkel megrakva, amelyeket még sohasem láttam ezelőtt, a díszek között volt egy csengettyű is... Odahaza a „fát" már csak díszíteni kellett... Édesanyámmal a konyhában díszítettük... Amikor elkészültünk vele, odaállítottuk a szobai oldalablakba a gangon. Édesapám az öngyújtóját is ráakasztotta, csak úgy világított rajta. A szobában igazi karácsonyi hangulat volt. Öreganyám már délután behozott egy kéve szalmát, az asztal alá helyezte. A nagy asztal a szoba közepén állt, fehér abrosszal volt letakarva, az asztal végén a terítő alatt volt a karácsonyi fonott kalács. A karácsonyfa mindig a kis „ ómárium " tetején állt, a két ablak között, a mestergerenda alatt. " Temerinben (Bács-Bodrog m.) Sándorné Jankovich Erzsébet (szül. 1908) emlékezett a két világháború közötti időszakban állított karácsonyfákra: „A régi jugoszláv időbe, mikó nem lehetett ojan könnyen se ezt a szúrós karácsonyfát kapni, se rendes karácsonyfát, akkó kórésöprüt díszítettek fő, sok helen meg ződ rutafát is. A fa alá tettünk diót, almát, szilvát, lucabúzát a báránkának, két kisbáránt, szamárt, pásztort. Sárbul, vatábul, színes papírbul csinátuk, vagy ha vata nem vót, bemeszetük fehírre." Topolyáról (Bács-Bodrog m., Backa Topola) Borús Rózsa a karácsonyfa két előfutárát, korai formáját is leírta: „Fenyőfát még a jobbmódú házakban sem díszítettek. A tehetősebbek vettek a piacon toronyszerű, fából készített alkotmányt, melyet krepp-papírral bevontak, s erre aggatták a fügét, aszalt szilvát, almát, diót, guráblit, szentjánost és a különböző cukrokat: szaloncukrot, medvecukrot, bocskorszíjat, sárgacukrot, krumplicukrot. A szegényebb családokban a karácsonyfát a hosszútüskéjű koronafaágával oldották meg. Vágtak néhány ágat, meghajlították, alul-fölül összekötötték, esetleg befestették vagy bevonták papírral. A vastagabb rész lett az alja, amit egy nagy fonottkalácsba beleszúrtak. A tüskére aggatták a cukrokat... Ha volt a háznak kis betlehem, odatették a fa mellé egy bögre zöldbúzával együtt, hogy a bárányka is legelhessen. "

36 Topolyán az 1874-ből fennmaradt karácsonyi gyermekvers egy versszakával a karácsonyfát köszönték meg: Hogy lobognak a kis gyertyák, Hajladoznak az ágacskák, Alig bírva terhükkel, Akár mi a szívünkkel, Mellyel a szép karácsonyfát, Megköszönjük Jézuskának. Koronafaág-karácsonyfát a topolyai szállásokon az 1910-es-, a Szabadka határába eső Nagyfényben még az 1930-as években is állítottak. Készítését Zöldy Pál nyugalmazott postafelügyelő, szegedi néprajzi gyűjtő írta le 1971-ben. Édesapjuk Topolyán az 1890-es évek második felében még állított nekik ilyen karácsonyfát. Zöldy Pál Néprajzi apróságok Topolyán az 1900-as évek táján című pályamunkáját a budapesti Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára őrzi, a szegényember karácsonyfáját leíró rész34 S. KISS Ágnes 2005. II. 35 CSORBA Béla 1988. 156. léte már 1972-ben megjelent egy szabadkai hetilapban: „A szállások körül és az utak mellett sok koronafa (gledicsfa) álldogált, hosszú tüskés ágaival, de helyenként kertek és udvarok kerítéseként sövény alakban is alkalmazták. A karácsonyfát ezeknek a koronafáknak és sövényeknek lehetőleg első-éves és sok tövist nevelt ágaiból állították össze. Ebben az esetben a tövis fő szerepet játszott, mert azokra akasztották, szúrták a díszeket. Előfordulnak olyan ágak, amelyeken két arasznyi hosszúságban nincs egyetlen tüske sem, tehát a soktüskés ágakat kellett levágni. A karácsony előtti hetekben az apa szemrevételezte a karácsonyfának figyelembe jöhető ágakat, és levágta. Általában három ágból készítették, de kettőből is lehet. Az ágakat napokig kell pihentetni az istállóban vagy kamrában, ahol a gyerekek nem akadnak rá, és közben naponta többször is kell hajlítgatni, törni az ovális felé. Az ágak elég hajlékonyak, és egy-két tövisszúrás árán teljesen felveszik az ovális alakot. Ha három ágat hajlítunk oválisán annyira, hogy végeik egymást érintsék, vagy túlhaladjanak egymáson, akkor hat bordát, oszlopot kapunk, kellő számú tövissel, ha két ágat hajlítgatunk akkor csak négy bordánk, illetve oszlopunk lesz. A hatbordás tetszetősebb, teltebb, több a tövis. Ha az ágak olyan hosszúak, hogy az összehúzásnál végeik túlhaladnak egymáson, akkor ezek lesznek a fa lábai. A négy legjobban megfelelő lábat meghagyjuk, kettőt pedig a keresztezésnél levágunk, ugyanakkor a bordákat egyenlő távolságokra igazítjuk, és dróttal vagy spárgával körülölelve rögzítjük. A bordák az ovális tetején is érintkeznek, tehát ott is rögzíteni kell: szeggel, átfúrással, lekötéssel. Mikor a rögzítéssel készen vagyunk, már látjuk, hogy a fa meg tud-e állni a saját lábán. Ha igen, a lábakat egyenlő hosszúságúra faragjuk, hogy ne sántítson. Ha az ágak nem elég hosszúak, lábakra nem futja, akkor az ágvégeket a kereszteződésnél véglegesen rögzítjük. A karácsonyfát virágcserépbe, fazékba vagy ládába állítjuk, a lucabúzát jobbról, balról mellé tesszük. A díszítés az anyák dolga. A koronafa karácsonyfának az az előnye, hogy a kínálkozó tövisekre minden felszúrható, semmire sem szükséges külön akasztót kötni. Topolyai díszek: tisztára törölt alma, dió (nem mindig aranyos), szentjánoskenyér, füge, aszalt szilva és színes papírba helyezett kockacukor, esetleg szaloncukor. Egyes házaknál a lányoknak mézeskalács baba, a fiúknak mézeskalács huszár. Voltak helyek, ahol az ágakat színes papírszalaggal csavargatták körül. A feldíszített karácsonyfát csak nézni volt szabad. Aprószentek napján megrázták vagy megfosztották, az ehető részén igazságosan megosztoztak a gyerekek, a fát pedig a kemencében elégették. " Zöldy Pál a topolyai koronafa-karácsonyfát nem csupán leírta, hanem 1971-ben gyermekkori emlékei alapján el is készítette. A figyelemre méltó szokástárgyat a budapesti Néprajzi Múzeum Szokás- és játékgyűjteménye őrzi (lelt. sz.: 71.171.3.). Györgyi Erzsébet leírókartonján ez olvasható róla: „Koronafa két ága ovális alakúra hajlítva, egymásra merőlegesen összeállítva. A kiálló szabad négy vég lábakat képez, amelyeken a karácsonyfa megállni képes. Az ágak teljesen természetben talált állapotukban 36 BORÚS Rózsa 1981. 80—81. 37 ZÖLDY Pál 1971.51—52; 1972 29