H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bagi Gábor: Szolnok vára a Rákóczi-szabadságharcban

adatok nem támasztják alá. Már a Budai Kamara 1688-as szakvéleménye is felismerte, hogy az ismét egységesülő magyar államterületen Szolnok az egyébként jelentősebb erődítésnek tekinthető Egernél sokkal jobb és stratégiailag előnyösebb helyen feküdt. Ez volt az általános vélemény a Haditanács 1699-es tanácskozása idején is, ami utóbb a magyarországi várrombolások idején is érvényesült. Ennek tudható be, hogy Eger külső várát 1702-ben valóban felrobbantották, ám Szolnoknál épp a megerősítés került szóba.

2 I. Szolnok kuruc kézre kerülése 1703-ban A Rákóczi szabadságharc 1703-as kitörésére rendkívül kedvező külpolitikai helyzetben került sor. Már két év óta folyt a fél Európát lángba borító spanyol örökösödési háború. A császári haderő szinte teljesen a délnémet és az itáliai hadszíntéren összpontosult, és a jó fél évszázada legyőzhetetlennek tűnő francia seregekkel vívott élet-halál harcot. Számottevő reguláris erő csak Erdélyben maradt, a Magyar Királyság területén döntően gyenge helyőrségi, és rác határőr alakulatok állomásoztak.

3 Szolnok őrségét legfeljebb 100-200 fős német és magyar katona alkotta Harry Watters gyalogsági százados alatt, aki Johann Friedrich von Globitz ezredes, szegedi várparancsnok alárendeltje volt. Globitz az Alföldet elözönlő kurucokat a Tisza vonalán akarta megállítani, Csongrád, valamint a török ellen épült kecskéi és alpári sáncok felújításával. Ehhez azonban nem volt elég embere.

4 A kurucok tarpai zászlóbontásának hírére a Budai Commissio

5 elrendelte a főbb várak megerősítését. Június 11-én Pest-Pilis-Solt vármegyéből 200 embert rendelt Szolnokhoz, míg Heves és Külső-Szolnok részéről Telekessy István egri püspök és főispán 7500 pallót és 110 munkást küldött. Július 23-án Pest megye arról értesült, hogy a Nógrádból a várhoz készült 2000 karót is neki kell elszállítatnia. Augusztus 30-ig a fuvart elvégezték, de az erődítési munkálatok elvégzésére már nem maradt idő. Szeptember 3-án Heves megye tiszai járása még szekerekről gondoskodott a turai erdőből Szolnokra rendelt palánkfák szállításához, ám a közgyűlés egyben tiltakozott is, mert Watters és Globitz jogtalanul élelmet és ingyenmunkát is követelt tőlük.

6 2 OROSS András 2005. 267. p., Uő. 2006. 1455. 3 MARKÓ Árpád 1935a. 217—219., ZACHAR József 2004. 164. E nagy európai háborúban a fordulópontot az 1704. esztendő jelentette. John Churchill, Marlborough hercege angol-holland hadereje a nyár folyamán egyesülni tudott Savojai Jenő csapataival. Ennek eredményeképp a höchstadti csatában (aug. 13.) a Bécs ellen vonuló francia-bajor seregeket tönkreverték, maradványaikat pedig a Rajna mögé vetették vissza. Ezzel nemcsak a közvetlen francia-magyar katonai együttműködés terve hiúsult meg, de a császári hadvezetés évről évre jelentősebb erőket küldhetett Rákóczi ellen. A kuruc mozgalom a Kárpát-medencében ezzel végleg magára maradt. 4 ESZE Tamás 1980. 600—601. 5 A budai, pozsonyi és kassai comissio (kormányszék) az 1697. 280 A portyázó kurucok már július végén elérték Szolnok környékén a Tiszát. 27-én Globitz ezredes utasította Watterst, hogy a Tisza alsó szakaszát huszárokkal fedezze, míg maga Csongrád, Szarvas és Mezőtúr felé indított járőröket. E napon a Budai Comissio is utasította PestPilis-Solt vármegyét, hogy mivel Rákóczi már a Tiszáig hatolt, az itteni átkelőhelyeket fegyveresekkel őriztesse. Augusztus 4-én Globitz meghagyta Wattersnek Kecske és Alpár megerősítését, de a Tiszántúlra is kénytelen volt lovasokat indítani a gyakran hallatszó lövöldözések miatt.

7 A tervezett tiszai zárlat azonban túlságosan gyenge volt. Augusztus elején a kurucok Szolnok felett áttörtek a Tiszán, és a jászladányi ménesből elvittek 144 lovat. Az őket üldöző jász parasztvármegye

8 300 lovasát új támadással fenyegették, ha nem állnak közéjük. (Állítólag a Jászság titokban már ekkor felesküdött Rákóczi hűségére.) A kis portyát aztán hamarosan sokkalta nagyobb támadás követte. Augusztus 18—20. táján a kurucok jelentős erőkkel átkeltek a Tisza felső szakaszán. Itt Borbély Balázs ezredes elfoglalta Ónodot, majd Ónodi Szikszai Jánossal Eger—Hatvan irányába törtek előre. Seregük a csatlakozókkal mind nagyobbra nőtt, és pár nap alatt akadálytalanul elérték a Jászság településeit. Ekkor állt át hozzájuk Szabó Máté hatvani postamester is, aki embereivel hamarosan már a budai és pesti császári őrségeket nyugtalanította. így Szolnok nyugati utánpótlási vonalait szeptember elejére a kurucok lassacskán elvágták. 7-én a Budai Commissio Pest vármegyétől a várhoz újra 100 munkást rendelt, ám ezek már aligha érkeztek meg.

9 Szeptember 4. előtt Watters 40 lovasa megvert a Tiszántúlon egy kuruc csapatot, amit Bécsben jelentős győzelemként adtak hírül. Azonban tisztában volt saját erői gyengeségével, ezért az egyre nehezebb helyzetben Globitztól még 200 rác huszárt kért Szolnokra. A szegedi parancsnok végül csak 100-at tudott elindítani, akik a Szeged—Szolnok közti Tiszát vigyázták. Ezek azonban bizonnyal már nem értek Szolnokra, amit Füleki Szűcs János, Borbély Balázs és Ónodi Szikszai János deák ezredei hamarosan körülzártak. A blokádot a régebbi történeti irodalom 10-től számította, de mert 13-án Watters a kurucokat még csak nem is említve Globitzhoz küldte vissza egyik rác tisztjét, az csak pár nappal később kezdődhetett. Erre utal, hogy Borbélyt és Szikszait 15-én még Szentmártonkátán említették. Itt 11 századnyi kuruc lefegyverezte az ellenük mozgósított Pest megyei parasztvármegye egy részét, akiknek „...fegyvereit, ruháit és lovait mind elvitték". Innen Jászberénybe távoztak, ahonnan Szűcs december 3-i uralkodói katonai regulamentum (hadiszabályzat) kiadása után jöttek létre, a katonai és a polgári szervek együttműködésének biztosítására. BÁNKÚTI Imre 2005. 14—15. 6 HORNYIK János 1866. IV. köt. 29., PPS. V. köt. 32., 36., 47—48., SZÁNTÓ Imre 1963. 266., BALANYI Béla 1979. 74., BÁNKÚTI Imre 1996.

1. köt. 55. 7 PPS. V. köt. 40., ESZE Tamás 1980. 651., 656—7., HORVÁTH Lajos 1991.51. 8 A parasztvármegye a XVII. században a hódoltsági törvényhatóságok népességének önvédelmi szervezete volt, amely a kiváltságolt Jászkunságban a török kiűzése után is megmaradt. Előző évi jászsági szerepére utal: SZAKÁLY Ferenc 1969. 91. 9 KOSÁRY Domokos 1965. 44., KISS József 1971. 41., 49., BÁNKÚTI Imre 2005. 32.