H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bagi Gábor: Szolnok vára a Rákóczi-szabadságharcban

nógrádi és honti felkelőivel egyesülve indultak Szolnok- n nak. (Ennek alapján a vár körülzárása valamikor 16—18-a v táján következhetett be.) E A híradások által 2000—3000 főre becsült ostromló e hadnak nem voltak ágyúi, de segítette őket a Zagyva ala- b csony vízállása, és hogy a várárkok a hiányos karbantartás d miatt eliszaposodtak. Több száz létrát készítettek, és 21-én ti délután 5 órakor három oldalról megrohanták a várat. Az h állítólag 100 fős őrséget parancsnokával és a gyűlölt só- s tisztekkel együtt jórészt leölték, sőt sokszor a katonák csa- a ládtagjainak, asszonyoknak, gyermekeknek sem kegyel- p meztek. A tudósítások szerint 14 ágyút, több száz muskétát f és 40.000 darab kősót zsákmányoltak, de kirabolták a katolikus templomot és a ferences rendházat is. Szeptem- a ber 29-én Rákóczi gratulált tisztjeinek Szolnok bevételé- 1< hez, de egyben elrendelte a templomból elvitt kegytárgyak n és a ferencesektől elvett lovak visszaadását is.

10 e A sikert nagyban elősegítette, hogy szeptember n 14—15-én egy másik jelentősebb kuruc sereg — Karcagi v Pap István vagy Deák Ferenc vezetésével — megrohanta a a csongrádi révet, és megütközött Johann Ferdinánd Kyba t\ szlavóniai határőr ezredes Szolnoknak tartó katonáival. sí Bár a csata végeredménye máig vitatott, végül az ellenség visszavonult, és a várba nem tudott erősítést juttatni. Szol- ü nok bevétele után Füleki Szűcs János embereivel Vácnak a: fordult, míg Hatvani Szabó Máté továbbra is Pest kör- s< nyékén portyázott. Deák is átkelt a Duna—Tisza közére, a hogy a Három Várost (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) is te behódoltassa. O ugyan október elején Kiskunhalasnál vé- k res csatát vívott a rácokkal, akik azonban a súlyosan meg- ti sebesülő Kyba halála miatt kénytelenek voltak hazavo- n nulni. Ezzel a kurucok Duna—Tisza közi pozíciói végleg n megszilárdultak, Szolnok várát pedig erről az oldalról is ej biztosították.

11 d Szolnokra a jelek szerint 2-300 fős őrség került, Ónodi á] Csiszár István (?—1705. április 7. előtt) parancsnoksága h alatt. Ezek azonnal megkezdték a környék adóztatását. bi Már október 24-én Mocsy János ónodi kapitány 40 szekér ei szénát, 1000 kenyeret, 8 vágómarhát és 100 köböl abrakot követelt Kecskeméten, íródeákjának pedig egy nadrágot „fajongyi" posztóból, és azzal fenyegetőzött, hogy különben „nyargalót" (portyát) küld a városra. Hamarosan Pest-Pilis-Solt vármegyétől is munkásokat rendeltek a vár megerősítésére.

12 fr II. A szolnoki vár kuruc kézen (1703. szeptember 21.-1706. szeptember 1.) Az európai viszonylatban ekkor már egyértelműen korszerűtlen és kicsiny szolnoki vár ugyan igen elhanyagolt állapotban került Rákóczi kezébe, de még így is a Közép-Tiszavidék és az Észak-Alföld egyetlen erődítmé10 SZAKÁLY Ferenc 1969. 101. p, ESZE Tamás 1980. 629—631. p., BÁNKÚTI Imre 1996. I. köt. 66. 11 ESZE Tamás 1980. 632—634., BÁNKÚTI Imre 2005. 32—33. 12 ESZE Tamás 1980. 616., 627-8., 633. p., HORNYIK János 1866. c- nyének számított. A kurucok számára a jelentőségét nö•a vélte, hogy a Duna menti nagy várak (Pozsony, Komárom, Buda, Pest), valamint a Tisza—Maros menti Határőrvidék ó erősségei (Arad, Szeged, Pétervárad) végig császári kézi- ben maradtak. Ezért a Dunántúlra és a Duna—Tisza köze is déli felére csak Szolnok körzetéből lehetett hadjáratot indín tani, illetve utánpótlást vinni. Ez a kettősség magyarázza, .z hogy 1706 tavaszán — a kuruc katonai igazgatás meg)- szervezésével — Szolnok az öt kerületi kapitányság közül i- a Duna—Tisza közi székhelye lett, de azt is, hogy e szere1- pet csak fél évig tudta betölteni. 1706. szeptember eleji üt feladásával átmenetileg teljesen jelentőségét vesztette.'

3 a A szolnoki vár birtokában a kuruc hadvezetésnek legí- alább négy feladatot kellett volna megoldania: 1. Megfe;- lelő erejű, kiképzésű őrséget szervezni, és biztosítani ank nak ellátását, felszerelését. 2. Felújítani, korszerűsíteni az erődítményt, hadiszerekkel, készletekkel ellátni. 3. A körír nyező területeket tartósan beilleszteni a kuruc állam szerbi vezetébe. 4. Biztosítani a Duna—Tisza köze és a Körösök a alsó folyásának védelmét a rác határőrök állandó pora tyáival szemben. E feladatok közül azonban végül egyiket 1. sem sikerült megnyugtatóan megoldani, g A fő problémát Rákóczi államának gazdasági-, pénz[- ügyi (és ebből fakadóan katonai) gyengesége jelentette, k amihez esetenként még társadalompolitikai megfontolások is járultak. így a fejedelem egészen 1707-ig nem merte í, a Habsburgok által meggyűlöltetett hadiadót kivetni a s lakosságra, ami pedig a korabeli európai államok bevéte:- leinek legfontosabb tételét jelentette. így a jórészt felújí;- tásra váró, régi magyar várak között a korszerűtlen, zömi- mel könnyűlovasságból álló kuruc hadsereg kisszámú g modernebb, harcképesebb alakulatait mozgatták, és velük s együtt a hadfelszerelés jobb állapotú részeit, az épp rendelkezésre álló pénzügyi forrásokkal egyetemben. Ez az li állandó rögtönzés, a „tűzoltó módszer" rövid távon még a hozhatott bizonyos eredményeket, egy elhúzódó háború:. ban azonban már nem sok jóval kecsegtetett. Bizonyság r erre Szolnok története is. ILI. A szolnoki kuruc helyőrség kérdése Bár Rákóczi a spanyol örökösödési háború kezdeti francia sikereiben bízva sokáig nem törekedett hadai regularizálására, a bajokra már a kezdetektől számos jel utalt. A szolnoki őrség más ezredekkel még 1703 októberében megsarcolta Csongrádot, és kifosztotta Tiszasast. Csiszár szolnoki kapitány november közepén Borbély Balázs újra Szolnokra érkezett ezredéről írta, hogy teljesen fegyelmezetlenek, a várépítésre szánt fenyőket kíméletlenül égetik, pusztítják a házakat, és rettentően káromkodnak. Mikor hajdút küldött egy szekér széna megtartására, ketten is fegyvert fogtak ellene. Borbély csak szidta embereit, de maga sem mert büntetni. Pár nap múlva viszont Csiszár már a környező falvaktól, városoktól kért katonát IV. köt. 41., BALANYI Béla 1979. 77—8., BÁNKÚTI Imre 1992. 9. 13 MÉSZÁROS Kálmán 2002. 175., HORVÁTH Lajos 1991. 54. 281