H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Dienes Erzsébet: Török Imre esperes korképei a kisújszállási reformátusság száz év előtti életéről

DIENES ERZSÉBET TÖRÖK IMRE ESPERES KORKÉPEI A KISÚJSZÁLLÁSI REFORMÁTUSSÁG SZÁZ ÉV ELŐTTI ÉLETÉRŐL

1 Török Imre (1867—1952) a magyar református egyház kimagasló egyénisége. Egyháztörténeti jelentősége ismert: egyházi íróink-szónokaink sorában is kivételes helyet foglal el. Ugyanakkor a magyar nyelv, a magyar népélet és néphagyományok kiváló ismerője, a nemzeti-történelmi hagyományok ápolója, költő és színműíró s a novellisztikus prózaírás mestere is volt. Csak elemzések hosszú során át lehetne bemutatni változatos témaköreit; a sokszínű írói-költői kifejezésanyag stilisztikai sajátosságait; a jellemábrázolás módszereit; az állandóan jelen lévő anekdotázó előadásmódot; az adódó jellem- és helyzetkomikumok soha nem bántó, hanem megértő és megbocsátó hangvételű bemutatását. Az időszerű történelmi évfordulók kapcsán híveit a nemzeti múlt értékeinek megőrzésére és továbbvitelére is tanítja; feldolgozza, és műveibe beágyazza a szájhagyományban élő történeteket, a mindennapok szokásait, népi hagyományait is. Lelkészi tevékenységének három jelentős helyszíne volt: Tiszaroff, majd Kunhegyes és Kisújszállás. Tiszaroffi lelkészi-írói működésének néhány tényezőjét más alkalmakkor már felidéztem.

2 Kunhegyesi írói tevékenységének emlékezetes állomása az 1904-es esztendőre készült Kunhegyesi Nagykun-Magyarok Kalendáriuma. Nemcsak a szerkesztés: az anyag nagyobb hányada is az ő munkája. Olvasói oktatása, nevelése céljából kiváló érzékkel választotta a kalendárium műfaját. Edvi Illés Pál már 1829-ben ezeket írja e műfaj jelentőségéről: „ ...a Kalendáriom még maga az az egyetlen egy könyv, melyet a Magyar ...minden időben fog vásárolni és olvasni. " A Fazekas Mihály által szerkesztett és írt Debreceni magyar kalendáriom (1819—1828) pedig szerinte „azt bizonyítja, hogy Fazekas népművelői tevékenysége befogadókra talált: egy sokféle változáson átmentpopuláris műfajt tudott igényes tartalommal megtölteni s az újabb kor eszményeinek szolgálatába állítani." Az 1904-es kunhegyesi kalendárium anyagának ismertetése kapcsán már rámutattam: ez a munka a művelődéstörténet, az irodalomtörténet, a történelem, a folklór vagy a tudománytörténet kutatói számára is hasznos anyaggal szolgálhat.

4 1904 végén Török Imre már kisújszállási lelkipásztor volt. Az 1905. évre a kisújszállási „nagykunmagyarok" számára írja meg, ill. szerkeszti a kalendáriumot. A Beköszöntőben elbúcsúzik Kunhegyestől, Pathmosnak nevezve a várost. Lírai hangú visszaemlékezésben idézi fel az ott töltött éveket, a hívektől kapott szeretetet: „ Úgy éreztem, úgy tudtam, hogy ott a szeretet lakik, mindig, mindenben... Ott voltam én egyik „elhivatott", — holottan sűrű zöld lombok borulnak oszlopos fehér házakra, hajlongó gabonaszálak, hullámzó vetések hamvas tengere veszi a szigetet körül; nehéz idők viharát nagynyugodtan nézik. Itt Pathmosban emelt föl engem lélekben az Úr, hogy meglássam e nagy várost. " — Ugyanitt nyitott szívvel fordul Kisújszállás népéhez. Szeretetüket kéri, s eléjük tárja lelkészi munkálkodásának célkitűzéseit is. A szilárd elhivatottságon alapuló jövőbeli tevékenységeket szemléletes képsorok idézik, a hívek iránti áldozatvállalás ígéreteit az érzelmi töltésű gondolatpárhuzamok és költői kérdések nyomatékosítják: „Szóltatok én hozzám, majdnem ezer ember, ezer testvérem írott szava hívott, e nagy város tízezernyinél több népének szózata hangzott felém, s ez olyan volt nekem, mint az Úr szava. — Munkálkodni, s munkálkodásra készteni; imádkozni s imádságra serkenteni másokat is: ezt mívelni jöttem e nagy városba, ti közétek, Szeretteim. Odaadom ügyeteknek, e város, ez egyház ügyének nappalomat. Ha kell, nappallá változtatom érettetek éjszakámat. Prédikálom pedig a Krisztust, azt pedig, ki nem szó, nem beszéd, de élet és cselekedet. Vigasztalom a betegeket, az aggokat, a boldogtalanokat, sorsüldözötteket, szerencsétleneket, nyomorultakat, ügyefogyottakat, a szegényeket, a bűnösöket; sírok és sírókkal. Szólok, ha szólni kell; és ha hallgatni kell értetek, hallgatok. Ha a kormányzás jogarát kell tartanom — erőtlen kézzel bár, tartom azt; s ha nádszálat adnak gúnyra kezembe — elhordom azt is tiérettetek, a Krisztusért és amaz országért. Én szeretni foglak titeket egész szívemmel, forgó 1 Előadásként elhangzott a Református Teológiai Doktorok Kollégiuma konferenciáján (Egyházi néprajzi szekció), Debrecen 2005. augusztus 22—25. 2 Református Tiszántúl. 2005. 21—24. 1. — Kunh. Nagykun Kai. 2005. 96—108. 3 DUKKON Ágnes 2003. 32—33.1. 4 Kunh. Nagykun Kai. 2005. 96—108. 273