H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Kókai Magdolna: Halálozási adatok vizsgálata Jászberényben 1867-1873 között különböző források tükrében

Összegzés Munkámban megkíséreltem feltárni mindazon halálokokat, melyek hozzájárultak — 1867 és 1873 között — a település népességcsökkenéséhez. A kutatás során közel 130 halálokként feltüntetett betegséget sikerült kigyűjteni. Igen sok esetben azonban csak egy-egy betegség tünetét, vagy — elsősorban gyermekeknél — sztereotip megnevezését: satnyaság, gyengeség, sínlődés jegyezték be, melyek a beteg halált megelőző kóros, gyenge fizikai állapotára utalnak. Mindez megnehezíti a gyermekhalálozások valódi okainak feltárását.

29 A felnőttek esetében már sok helyütt a konkrét betegséget tüntették fel. Ezt támasztják alá a dr. Véninger János által készített évi egészségügyi jelentések is. A felnőtt lakosság egészségügyi helyzetéről így árnyaltabb képet kapunk. A gyermekek halálozási adatai év 0—1 év 1—3 4—6 7—14 gyhossz évi h. ossz. (%) 1867 266 170 56 46 538 843 63,8 1868 251 173 35 50 509 788 64,5 1869 273 136 28 65 502 761 65,9 1870 287 137 26 31 481 727 66,1 1871 232 108 30 22 392 607 64,5 1872 253 142 31 49 475 844 56,2 1873 303 236 56 57 652 1144 56,9 Az összesített adatokból jól látható, hogy a gyermekek halálozási százaléka minden évben meghaladja az 50%-ot, tehát a gyermekek több mint fele nem éri meg a 15 éves kort. E csoporton belül a csecsemők halálokaként sok esetben a gyengeség, satnyaság, sínlődés van feltüntetve, amelyek a gyermek életképtelenségére, kóros fizikai leromlására utalnak. Halálukat az alacsony szintű higiénés állapotok, rossz lakáskörülmények okozhatták. Az évről-évre visszatérő fertőző betegségek közül a derme, sorvláz, himlő, tüdőgyulladás, kolera, a nyári és kora őszi hónapokban pedig elsősorban a mosatlan gyümölcsök okozta vérhas szedte áldozatait. A felnőtteknél vezető halálokként kell megemlíteni a légzőszervi megbetegedéseket: tüdővizenyőt, tüdőlobot, tüdősorvadást és a legtöbb áldozatot követelő tüdővészt. A zárt csatornahálózat, a megfelelő számú artézi kút hiánya, az utcákban éktelenkedő szeméttel teli gödrök, s az állati tetemeket, emberi ürüléket tartalmazó Zagyva mind elősegítették a kolera, lázas betegségek — hideglelés, váltólázak — terjedését. 29 ELEKGy.2001.54. p. 30 BOTKAJ. 1999. 345. p. Palugyai János jászkerületi főorvos is hangsúlyozta 1852. évi főorvosi jelentésében miszerint: „A városi lakosság egészségére legkártékonyabb hatást gyakorol e' szerint minden esetre a Zagyva posványos nádosa és a' büdös Csinosa ere, — mely bajon egyébként könnyen és biztosan lehetne segíteni. A' különösen hő nyárban bűzös, állott, undorító Zagyva vizének itala, kétség kívül tetemesen elősegíti a' váltó lázak kifejlődését, s a' jelenleg leginkább köz használatban lévő három nyilvános ivó kutak néhány újjan ásandó közönséges, vagy pedig szinte artézi kutak által méltán pótlandók, s' szaporítandók volnának. " A halálokok között rosszindulatú daganatokra vonatkozó bejegyzéseket is találunk: „arcrák", „ráksenyv", „mellrák", „bélrák", „méhrák", „vízrák". Igen alacsony a gyermekszülésben — 24 eset — elhalt asszonyok száma, ami arra enged következtetni, hogy a városnak a vizsgált időszakban megfelelő számú és jól képzett bábái lehettek. 1870-ben — amint azt a Jászkunság: A népszámlálás eredményei Jászberényben című írásában olvashatjuk — 8 bába látta el az otthon szülő asszonyokat a településen.

31 Az anyakönyvi bejegyzések néhány balesetről is tanúskodnak, — „ kútba esett", „ vízbe fúlt", „ megégett" stb. — ami a gyermekeknél a szülői vigyázatlanságra, vagy a gyermeki vakmerőségre enged következtetni. A felnőttek balesetei részben munkavégzésből adódtak — „ épület kő agyonütötte", „a fa agyonütötte", „a vasúti indóház tetejéről leesett", „ kocsi törte össze ", „ vízbe fulladt", „cséplőgép törte össze", „lórúgás által", „megégett". Előfordult azonban, hogy ittas állapotban következett be a baleset, melyre az „ iszákosság következtében a Kőpincze kocsmában " bejegyzés is utal. Az adatok részletes elemzéséből jól kitűnik, hogy a vizsgált hét évből négy évben (1867, 1868, 1871, 1873) a — munkavégzés szempontjából legaktívabb — fiatal és középkorosztály halálozási mutatói jobbak, mint az idősebb (46—80 évesek) korosztályoké. Dr. Véninger János egészségügyi kimutatásai is megerősítik, hogy az elhaltak többsége nem fordult orvoshoz, „minden orvoslás nélkül" hunyt el. Az erőszakos halálnemek közül 10 gyilkosságról és 11 öngyilkosságról tanúskodnak az anyakönyvi bejegyzések, illetve a korabeli sajtó. Jelen tanulmányban a római katolikus halálozási anyakönyvek bejegyzései és egyéb hasznos forrás bevonásával megkíséreltem adatokat szolgáltatni az adott korszak népességcsökkenését előidéző betegségeiről járványairól, és ezáltal egyfajta képet adni Jászberény korabeli egészségügyi helyzetéről. Ezen adatok a település vallásilag meghatározó — római katolikus — felekezetére vonatkoznak. A téma kibővítése — a református és zsidó halotti anyakönyvek tanulmányozása alapján — további kutatómunkát igényel. 31 Jászkunság, 1870. 15. szám 115. p. 262