H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Kókai Magdolna: Halálozási adatok vizsgálata Jászberényben 1867-1873 között különböző források tükrében

Néhány betegség meghatározása 1. a

ggkór vagy végelgyengülés „(gör.: marasmus, lat.: senilitas, involutio senilis), olyan elváltozása minden élő szervezetnek, amely a kifejlődés tetőpontjától kezdve mindinkább előhaladó visszafejlődésben, elsatnyulásban nyilvánul. Az ~ tehát nem betegség (bár a latin közmondás szerint az), hanem természetes folytatása a fejlődésnek. A kezdetét bizonyos évszámra tenni nem lehet " (Pallas Lexikon 1. kötet 152—153. p.) 2. agyvelővízkór (hydrokephalus., vízfejűség

) „Az agyvelő űréiben s az agyvelő és a koponyafalazat között lévő csekély hézagban foglalt folyadéknak a rendesnél nagyobb fokban való meggyülése. Ez többnyire az agyvelőt borító hártyának gyulladásából származik, a miután a csontos koponyaűr teljesen ki van töltve, ez a felszaporodó folyadék az agyvelő állományára nyomást gyakorol. Az ~ lehet veleszületett (hydrokephalus congehitus), vagy később támadt (hydrokephalus acquisitus). Ha olyan életkorban támad, amelyben a koponya még nincsen teljesen megcsontosodva, úgy ez a nyomásnak enged, s a gyermek feje mindinkább nagyobb térfogatot nyer. Ezen nagy fejen belül azonban az agyvelő meg mindig összenyomatik, s ezért sorvad, vékonyodik, az agyüregek pedig tágulnak. Az ~ nagyobb foka butaságot, továbbá mozgási gyöngeséget, tehetetlenséget okoz, mely igen gyakran halálra vezet." (Pallas Lexikon 1. kötet. 206. p.) 3. angolkór

: „Jellemző tünetei a csontok különböző elgörbülései, izületi végeik megvastagodása, a hátgerinc, bordák és medence különféle elferdülései, minek következtében a beteg járása nehézkessé, néha teljesen lehetetlenné válik." (Pallas Lexikon 12. kötet. 653. p.) 4. bél

gyulladás vagy béllob (enteritis)

: „A bél egyes vagy összes hártyáira kiterjedő gyulladásos folyamat. A gyulladást lokalizációja szerint különböző névvel jelölik: vakvélgyulladás, végbélgyulladás, difteritikus lob stb " (Pallas Lexikon 3. kötet 41—42. p.) 5. csontszú: „a csontanyag fekélyesedése gennyedő csontgyulladás következtében. A csontanyag lassanként szétesik, mészsói felszívatnak, a velőüröcskék válaszfalai elpusztulnak úgy, hogy a szivacsos csont könnyebb, ritkább szövetű és porlékonyabb lesz, s ha kiáztatjuk, olyan, mintha szúette volna: innen a betegség elnevezése: csontszú. Legtöbbször az izületeket alkotó csontvégeken fordul elő, aztán a csigolyákban, ujjpercekben, bordákon stb. Mindig gümős fertőzéssel jár, ezért súlyos. Míg az állkapocs szuvasodása, az arccsontok szuvas megbetegedése (gümős gyermekeknél) csekélyebb jelentőségű s gyógyulni képes, addig a csigolyák, a medence, keresztcsont ilyen betegsége súlyos, s a gümős bajnak általánossá válása miatt halálos kimenetelű is lehet... (Pallas Lexikon 7. kötet. 943. p.) 6. dermedés, dermedet (tetanus)

: „egyike a leghevesebb fertőzeti betegségeknek, amely a test összes izmainak hosszantartó görcsös összehúzódásában nyilvánul. A betegség különben a legsúlyosabb kórtünetek között folyik le, a betegek álmatlanok, táplálkozni alig tudnak, szomjúságuk erősen fokozódik, de az ivás nehezükre esik, arcuk eltorzul, érverésük szapora lesz s gyakrabban az 5-ik nap körül beáll a halál. Leggyakrabban 4—14 napos gyerekeknél fordul elő. A tetanust a tetanus-bacillus okozza, amely a testbe a sebzési helyen jut be, ott tenyészik... (Pallas Lexikon 5. kötet 215. p.) 7. epeláz (febris biliosa)

: „Elavult orvosi kifejezés, amellyel régebben olyan lázas betegségeket illettek, amelyek epés hányással, vagy sárgasággal jártak. Tulajdonképpen való epeláz lenne a Weil-féle betegség és az atrofia hepatis flava (sárga májsorvadás). Régebben az epés jelzőt számos betegség mellé függesztettek, .. .legtöbbször azonban az akut gyomorhurutot meg a tífuszt illették e néven." (Pallas Lexikon 6. kötet 206. p.) 8. gennyvér (gennyvérűség pyaemia)

: „a vérpályába került gennykeltő kórokozók által előidézett embóliás vagy metasztatikus tályogok képződésével járó súlyos kórkép." (Brencsán Orvosi Szótár 542. p.) 9. gerincsorvadás

: „...a gerincvelő egyes pályáinak elsődleges sorvadása és elfajulása, így a gerincvelő hátsó kötegeinek elfajulása, mely azután fokozatosan a gerincvelői idegmagvakra, a mozgató idegekre és izmokra is átterjedhet, különböző izomsorvadások által jellegzett kórképek jönnek létre..." (Pallas Lexikon 7. kötet. 943. p.) 10. görcs (lat.: spasmus)

: „kóros izomösszehúzódás, alakjuk alapján kétfélék. Klonikus görcsök alatt gyorsan változó, hánykolódó, rángatódzó összehúzódásokat értünk, míg a tonikus görcsök tartós merevséggel járó izomváltozások alakjában jelentkeznek. A tonikus görcsök kiváló képviselője a tetanus, mely alatt az egész törzsizomzatra kiterjedő tartós görcsös összehúzódást kell értenünk. Görcsök keletkezhetnek: 1/ a környéki u. n. mozgató idegeknek valamelyes bántalma által, 2/ gerincvelői bántalmaknál, 3. / a görcsök legnagyobb része agyi, illetve agykérgi származású. Főleg kétféle funkcionális görcsalakot ismerünk, az egyik a tulajdonképpeni nehézkór (epilepsia gemina) és a méhszenves nehézkór (hysteroepilepsia)" (Pallas Lexikon. 8. kötet 154—155. p.) 11. görvélykór (skrofulozis)

: „Neve onnan ered, hogy ezen betegségnél a nyaki mirigyek néha igen tetemesen megduzzadnak, mi által az egész nyak megvastagszik, rövidebbnek látszik, s így disznó nyakára emlékeztethet. Leginkább a gyermekek azok, akiknél a görvélyes jelenségeket észleljük. A -jelenségei: a nyirokmirigyek duzzanata, a nyálkahártyák idült megbetegedése orr, fül, torok, stb. hurut alakjában. Görvélykóros gyermeknél gyakoriak a szembajok: hurutos megbetegedésein kívül különösen gyulladásos s fekélyes folyamatok a szaruhártyán, melyek úgyszolva kizárólagosan görvélyes természetűek. Az idült gennyes és sokszor bűzös fülfolyás is legtöbbször görvélyes eredetű és sokszor csontszúra is vezet. Idült csonthártyagyulladás és csontszuvasodás a csontrendszer különböző helyein hasonlóképen görvélyes jelenségek, de ezen csontbántalmak is gümős természetű folyamatok. A görvélyes bőraffekciók leginkább ekzema, lichen alakjában lépnek fel, de gyakoriak a fekélyes folyamatok is . A ~ kóroktanában legnagyobb tényező az örökletesség, de a kedve263