H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Szabó László: Magyarországi megyei múzeumok a tudomány sajátos műhelyei

SZABÓ LÁSZLÓ MAGYARORSZÁGI MEGYEI MUZEUMOK A TUDOMÁNY SAJÁTOS MŰHELYEI A megyei múzeumi szervezetek létrehozásának célja Az 1950-es években már gőzerővel folyik a társadalom tulajdonviszonyainak, intézményrendszerének átalakítása. Érintette ez a múzeumügyet is. Az addig többnyire városi vagy egyházi, illetve civil szervezetek kezében lévő gyűjtemények, sőt néha magángyűjtemények is köztulajdonba, azaz állami tulajdonba kerültek. „ 1949-ben alakult meg a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, hogy a közgyűjtemények állami kézbevételét elősegítse, új múzeumi rendszert alakítson ki. Ez a központi szerv, majd 1953 után a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya, s ennek jogutódai koordinálták a múzeumi munkát. Egységes szervezeti rendszert igyekeztek létrehozni, központi keretből pénzt juttattak gyűjteménygyarapításra, kiállítások rendezésére, s szakfelügyelet segítette a nyilvántartás, s általában a múzeumi munka egységesülését.. " — írja Selmeczi Kovács Attila a Néprajz a magyar múzeumokban című 1989-ben megjelent munka összegzésében.

1 Alig másfél évtized múlva ez a központosított rendszer ismét átalakult. A MOK és a minisztérium bábáskodásával megteremtettek egy erősen központosított, némileg mégis decentralizált múzeumi hálózati rendszert, amely 1963. január 1-től kezdte meg működését. Hasonló módon szervezték meg a levéltárak, könyvtárak és a művelődési házak szervezetét is. Ezzel a közgyűjtemények történetében új korszak kezdődött, s ez a nagy múltú megyerendszerre épült.

2 Megyénként alakítanak ki egy-egy központot (rendszerint a megyeszékhely), s a kisebbeket (tájmúzeumok, városi múzeumok, helytörténeti gyűjtemények, emlékházak, helyben megőrzött műemlékek, stb.) ezeknek rendelik alá. Ez egyfelől nyereség volt a közgyűjtemények számára, mert addig soha nem látott anyagi támogatásban részesültek a múzeumok. Mindenütt kialakították az egységes nyilvántartást, szakemberek vették át a gyűjtemények kezelését, rendszeres továbbképzéseket szerveztek, közös feladatokat rendeltek el (pl. műhelyek, tárgyegyüttesek gyűjtése, tematikus kiállítások rendezése).

3 Ez mindenképpen a színvonalat emelte, és közös vállalkozásokra sarkallt. Ugyanakkor másfelől megkötötte az alkotóerejét azoknak, akik addig igen csekély fizetésért, sokszor ingyen végezték ezt a munkát, szerveztek, alapítottak gyűjteményeket, nemszeretem, rájuk kényszerített feladatokat kellett megoldaniuk (pl. az állandó évfordulók, ünnepek alkalmából rendezett kiállítások, ezzel összefüggő gyűjtések, kutatások). S ez csak az egyik célja volt az átszervezésnek, új, központosított rend kialakításának. A fő cél egészen más volt.

4 A korszakban minden hasonló jellegű, állami felügyelet alá tartozó, ekként szervezett intézményrendszer azt a ki nem mondott célt szolgálta, hogy az itt dolgozó emberek valamennyi megnyilvánulása a hatalom számára ellenőrizhető legyen. A gyárakban a szakszervezetek és a párt a munkásságot, az állami gazdaságokban és termelőszövet1 SELMECZI KOVÁCS Attila 1989. 307. 2 SELMECZI László, 1986. 251—254. 3 A megyei múzeumok a minisztériumnak évi jelentéseket küldtek, amelyekben a gyűjteménygyarapítástól a munkatársak egyéni kutatásán át a kiállításokról, a múzeum gazdasági helyzetérő! egyaránt beszámoltak. Ezeket Kiss László összesítette, mindenki megkapta, és a múzeumi szakágak évi konferenciáján megvitatták, értékelték. Fontos eszköze volt a kapcsolattartásnak, az azonos témán dolgozó szakemberek tájékoztatásának. Megszervezte a minisztérium a szakfelügyeleti rendszert is, és szakáganként évi továbbképzéseket tartott. A megyei és nagyobb múzeumok állandó (tíz évre tervezett) kiállítását is központi szakgárda rendezte meg. Egy idő után a múzeumok összesített bibliográfiáját is kiadták. 1962-től jelenik meg folyamatosan a Múzeumi Közlemények című folyóirat, amely a vidéki múzeumoknak is fontos fóruma. — Lásd: SELMECZI László 1986. és a hozzá csatolt bibliográfia. Érdekes módon hivatalosan a megyei múzeumi szervezet létrehozásának szükségességét a decentralizálással indokolták, holott a cél a központi ellenőrzés lehetőségének megteremtése volt. Selmeczi László így ír erről 1986-ban:,, A megyei múzeumi szervezetnek a létrejötte alapvetően annak a helyes művelődéspolitikai törekvésnek volt a következménye, amely igyekezett felszámolni Budapest művelődési monopóliumát, megerősítve a vidéki (tudományos, művészeti) életet. " SELMECZI László 1986. 252. 17