H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bődi Erzsébet: A szabadban álló szakrális kisemlékek kutatása Lengyelországban

mezhető, részint egyházi és részint populáris témakör tudományos igényű feldolgozásának Lengyelországban. A legkorábbi feljegyzések a 19. század második feléből származnak. Oskar Kolberg (1814—1890) írta 1871-ben, hogy a hívő falusiak egészségük megóvására, haszonnal járó gazdálkodás reményében vagy néhol jeles személyek emlékére kereszteket és kápolnákat állítottak, főleg útkereszteződéseknél, a falun kívül, 2. ábra. Aló. századból megmaradt kőkápolna Krakkótól északkeletre fekvő Busko Zdrój járásban. Seweryn, T. (1958. 78.); de bent a faluban is. Az 1878-ban kiadott Encyklopedia koscielna (Egyházi Enciklopédia) ideülő címszava szerint máshol sehol sem látható annyi kereszt utak mentén, határban és temetőkben, mint a lengyeleknél.

7 1900ból szintén egy enciklopédiában olvashatjuk a következőket: ,^4 módosabb nemesek, polgárok és parasztgazdák mindenfele kápolnákat és kereszteket állítanak Kisvárosokban, uradalmak központjában, falvakban, elágazó utak mentén számtalan ilyen láthatód Az első következetesen végiggondolt megfigyelésekről tanúskodik a Szepességben található szakrális építményekről szóló írás. A Lengyel Néprajzi Társaság Lud című folyóirata közölte 1905-ben. Szerzője olyan személy, aki később nem vált ismertté a lengyel néprajzosok körében, de fontos megjegyzéseket és tényeket írt le. A szerző szerint az út menti szakrális objektumokra nem úgy kell tekinteni, mint pogány kor különleges helyszíneire emelt immár kereszténységet hirdető létesítményekre, hanem az embereknek, legyenek ők nemesek avagy parasztok, Isten iránti hálás cselekedeteiről tett tanúbizonyságokra. Keresztek, kápolnák állításával fejezik ki köszönetüket a Mindenható felé azért, hogy eredményesen gazdálkodtak, hogy nem ábra Kápolna a Szepességben. Wiktor, J. (1922. 27.) után érte őket szerencsétlenség, tűzkár, ínség, járvány, hogy meggyógyultak, kedvezően zárultak dolgaik, hogy a családban valamilyen örvendetes esemény történt. A helybeliek szemében fontos az a hely, ahová felállították az objektumot: az út mente, kereszteződés, az adott domb, a sűrű erdő mélye, a rosszat elverő vízesés, a régi temető, egy-egy várrom stb. A szakrális építményt bármennyire is kicsiny, ismert specialistára bízzák, ezért egy vidéken belül egymáshoz hasonló keresztek, kápolnák állnak, de tájanként más-más formát mutatnak. A szepességi fakeresztek akár 3 és fél méter magasak, pirosra festett félköríves bádoglemezzel fedettek. Rajtuk gyakran gyermekruhák lengnek. A 2. képen látható, terméskőből épített kápolna őrtoronyhoz hasonlít, a téglából emelt altanát utánozza. Minden ilyen objektumot érdemes közelről megismerni, hogy gondoskodni tudjanak róla érdemben — olvasható már ebben az első tanulmányban. Még részletesebben magyarázó és már tudatos felmérés összegzése 1907-ben jelent meg Krakkóban, akadémiai folyóiratban. Szerzője Michal Brenstein, akiről a lengyel kutatók annyit tudnak, hogy Vilniuszban tartózkodott, és innen Krakkóba küldte dolgozatait az antropológia, archeológia és etnográfia közös folyóiratába. Lengyelül írt lengyeleknek, és lengyel tudós kortársak közé tartozott. Ezt azért kellett megjegyezni, mert a szabadban, út mentén álló szakrális kisemlékekről szóló első komoly feldolgozás nem kizárólag lengyelek lakta vidékről szólt, hanem a jelenlegi Litvánia Balti-tengermellékéről. Onnan, ahol az un. zsmud etnikum él. A külhoniak ezt a tájat nevezik Zemaitijának, latinul Samogitianak. A lengyeleknek ez a Zmudz-fóld. A történelem során bárhová is tartozott, mindig valamilyen önállóságot élvezett. A litván nép 1413-ban vette fel a kereszténységet. Zmudz-fó\d mindjárt önálló püspökséget kapott 4. ábra. Gyónás az út menti kápolnánál. Vlastimil Hofman cseh származású lengyel festő képe. Szokolay K. (1996. 246.) után Oskar Kolberg (1814—1890), a székely Orbán Balázshoz hasonlóan, személyesen bebarangolta a tájakat, felbecsülhetetlen értékű lengyel néprajzi forrásanyagot hagyott maga után. KOLBERG, O.: 1871. 12.; 291—293. NOWODWORSKI, M. (szerk.) 1878. Ezt az enciklopédiát Zygmund Gloger (1845-1910) állította össze, aki mint korai korszakok történésze érdeklődött a lengyel népi kultúra iránt. Címe: Encyklopedia strapolska (Régi lengyel enciklopédia), négy kötetben jelent meg. GLOGER Z. 1900— 1903. TARONI, F. 1905. 170. 157