H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Bődi Erzsébet: A szabadban álló szakrális kisemlékek kutatása Lengyelországban
SZ'fr-, t ~zzi<:? < 5. ábra. Zmudz-föld jellegzetes keresztjei a 19. századból Pilsudski, Br. (1922. 15.; 43.) után Vilniusztól. 10 Közigazgatásilag is megmaradt fejedelemségnek, a vele járó kiváltságokkal. A lengyel-litván állam 1795-ös megszűnte után ez a terület az orosz cári birodalom alá került. Ezután vált ez a lengyelek is lakta Zmudz-föld szó szerint litvánabbá a litvánnál, és a néprajzi érdeklődés előtt egzotikus tereppé. Ugyanis az orosz cári birodalommal szemben a katolikus vallásosság megnyilvánulásaival és tősgyökeres kultúrájával védte (arany) szabadságát. Zmudz úthálózatát egymástól alig pár méterre egymás után sorakozó keresztek szegélyezték," mikor kezdtek azokra felfigyelni, és írásban nevezetessé tenni. A Vilniuszban székelő, de Krakkóban publikáló Michal Brenstein már annyi adatot birtokolt, hogy a zmudz-i szabadban álló szakrális kisemlékeket tipizálta formai szempontok szerint. Az általa megkülönböztetett típusokhoz igazodtak később a lengyel kutatók, megfigyelők is. M. Brenstein szerint az alaptípushoz tartoznak a latin fakeresztek, amelyeknek végeit háromszögletű tető vagy nyeregtető szerkezet fedi, és a tetőcsúcsra még kisméretű favagy vaskeresztet rögzítettek. M. Brenstein szerint így 6. ábra. Szabadtéri A Zmudzi (Zemaites) Múzeumban látható keresztek. Ziehr, W. (1998. 164.) után néztek ki Zmudz-földön az első szabadban álló szakrális objektumok. A következő típust már fejlettebbnek tartotta. Formailag két egységből építették fel. Egy vagy kettő, esetleg négy tartóoszlopból és a rá rögzített szekrényből, fadobozból. A szekrény alaprajza négy- vagy hatszögletes. Mindenképpen lefedték, de hiányzik az elülső oldalfala, ahonnan látni lehet, hogy mi van a belsejében. Ide helyezték bele a szentet ábrázoló szobrot. A szerző e típusba sorolta a Zmwí/i-földön gyakori, mindössze 2 méter magas, viszonylag alacsony tartóoszlopokon nyugvó faházakat is, amelyekben rendszerint Jézus Krisztus életét, főleg szenvedését megjelenítő szobrok vagy passióra emlékeztető tárgyak láthatók. M. Brenstein szerint ezek a szakrális kisemlékek valójában kiskápolnák, típusúkat el is nevezte valódi kiskápolnáknak (kapliczki wlasciwe). A harmadik típusba tartozónak vélte a még összetettebb építményeket, amelyeknek berendezése is több egységből áll. Maga az építmény 1-2 m magasságú, szabályos ablakokkal, ajtóval ellátott házikó, aminek a belsejében oltárt képeztek ki. Az oltár mellé adománygyűjtő perselyt helyeztek. A hívő ember az oltár előtt, bent a házikóban imádkozhat. Ilyen kápolnákat különleges terméskövekre vagy nagy lombkoronájú öreg tölgyfa alá építettek. Illetve — a nép elmondása szerint — közelükben valamikor ilyen képződmények voltak. M. Brenstein arra a következtetésre jutott, hogy ilyen típusú kápolnákat olyan helyen létesítettek, amit a nép saját hite (népi hiedelem) szerint már korábban is szent helyként tisztelt, kultikus célból gyakorta felkeresett. Amikor már maga M. Brenstein végezte a felméréseket, az általa természeti vallásnak nevezett szertartásokról csakis ilyen kápolnák alapzatai emlékeztették őt. 12 Ezeket az építménytípusokat kiskápolnáknak (a szerző szavával kapliczkinak ~ kiskápolnának) nevezte el. Negyedik típuscsoportot alkotnak azok az egy méternél mindenképpen kisebb szerkezetek, melyeket út menti fák törzsére vagy udvarokon magában álló tölgyfára, máshol erdeifenyőre függesztettek fel. Az ilyen élő fás szek10 11 Jerzy Tyszkiewicz az egyik legnevezetesebb Zmudz-joldön szolgáló lengyel püspök 1637-ben Gordy kisvárosban a lengyel Zebrzydowskai Kálvária mintájára felépítette a Zmudzka Kalwariát. MATUZAS, A. 2001. 84. Itt kell megjegyezni, hogy Zmudz-földön található az a híres szent hely, melyet a litvánok Jurgaiciainek, lengyelül Gora Krzyzy (magyarul Kereszthegy), vagy Swieta Gora (magyarul Szenthegy), vagy Gora Zamkowa (magyarul Várhegy-nek) ismernek. Ez a „hegy" a valóságban egy kicsiny domborulat, de az oda zarándokotoknak nagyon fontos szent hely. Jelenleg megszámolhatatlan mennyiségű kereszt, szentet ábrázoló szobor fedi, rájuk aggatott olvasókkal. 14 stációból álló keresztút vezet közelébe. 2000-ben felépített és felszentelt kolostorban szolgáló ferences szerzetesek gondozzák. A lengyel-litván szent hely viszontagságos történetéből ma már egyre gyakrabban esik szó; pl. MATUZAS, A. 2004. 91—104. 12 Azt is meg kell jegyezni, hogy a második világháború után, miután a Szovjetunió fennhatósága alá került Zmudz lengyel-litván terület, a római katolikus szakrális kisemlékeket a hivatalos központi kultúrpolitika kereszténységet megelőző szláv mitológiai alakokkal, így pl. perkunassal, wiedmaval s kultuszával magyarázták. BOJTÁRÉ.: 1997. 205—257. Hivatalosan a római katolikus vallásra utaló szakrális kisemlékeket folyamatosan pusztították, a szabadban álló kereszteket felszedték. 158
