H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Nagy Molnár Miklós: A karcagi Györffy István Nagykun Múzeum története

3. kép. A múzeum korábbi igazgatói: dr. Bellon Tibor, Szűcs Sándor és dr. Péter László müvelés, a viselet, a konyha eszközei mellett a közönség megtekinthette néhány kismesterség eszközeit, tárgyait is. Péter Lászlót 1952 márciusában a „háromfold tudósa", Szűcs Sándor követte az igazgatói székben. Az ő igazgatói működése során nemcsak a tárgyi gyűjtemény fejlesztésére volt gondja. „Múzeumi szakkörében nemcsak olyanok nőttek fel, akik egész életükben megőrzik majd a múlt, a néprajz iránti érdeklődésüket, hanem olyanok is, akik egész életükre a tudomány szolgálatában állottak, vagy kívánnak állni." 1964-ben a karcagi múzeum nyugállományba vonult igazgatóját a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén frissen végzett néprajzos, Bellon Tibor követte, aki három évtizeden keresztül állt az intézmény élén. A harminc év során a korábban megkezdett munka beérett. A múzeum 1968-ban — a kórház új épületének megépülését követően — végre átköltözhetett a Bogdi-Papp kúriába. Ennek köszönhetően a korábban megkezdett tárgygyűjtés folytatásaként szebbnél szebb bútorok, s más tárgyak kerültek a gyűjteménybe. 1973-ban a felújított épületben megnyílhatott az új állandó kiállítás, a Nagykunsági krónika, amely a régió népéletének keresztmetszetét adta. A harminc esztendő során a tárgyi anyag mellett jelentősen gyarapodott a könyvtári állomány és az adattár. A gyűjteményt ma ötezernél több könyv, kiadvány, s közel háromezer adattári tétel egészíti ki. A múzeum a hatvanas-hetvenes években vált igazán alkalmassá időszaki kiállítások rendezésére, ekkor teremtődtek meg a feltételek a kiállítások rendezésére. Az időszaki kiállítások elsődleges célja az volt, hogy a helyi értékeket, főképpen a Nagykunság értékeit mutassák be. A múzeumban emellett azonban szép számmal rendeztek más tájak, vidékek múzeumainak anyagaiból is kiállítást. 13 BALASSA Iván 1973/a 19. Saját anyagából — elsősorban a Nagykunság népművészetét bemutató tárgyaiból — rangos vándorkiállítást állítottak össze, amelyet az ország szinte valamennyi nagyobb településének múzeumában bemutattak. 1984-ben, Györffy István születésének 100. évfordulója alkalmából a múzeumban a második állandó kiállítás is megnyílt, amely a névadónak állít emléket, aki a magyar néprajztudományban legalább olyan fontos munkát végzett, mint a kortárs Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzene felgyűjtésében, megmentésében. 1995-ben ismét változás következett be a múzeum vezetésében. Bellon Tibor a szegedi József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének 1994-től főállású docense lett, s mellette munkatársa maradt a karcagi múzeumnak is. Bellon Tibor vezetése alatt a szinte egyszemélyes múzeumból (hiszen ekkor még csupán a mindenes Kovács Istvánnal dolgozott együtt, aki még Szűcs Sándor idején került a múzeumba) több alkalmazottal működő intézmény vált. Több fiatal muzeológus, illetve friss diplomás is az ő keze alatt kezdte meg pályfutását. Innen indult a karcagi születésű dr. Örsi Julianna, Zomborka Márta, aki Karcagról távozván a váci Tragor Ignác Múzeum igazgatója lett. Ugyancsak itt kezdett a friss diplomás Kántor Éva és Béres Mária. Ugyancsak a karcagi múzeumban lett jeles néprajzkutatóvá dr. Bartha Júlia, aki jelenleg a Damjanich Múzeum néprajzi osztályának vezetője. A sok karcagi által jeles pedagógusként is tisztelt dr. Fazekas Mihály az 1980—90-es években szintén több évig volt a múzeum történésze. A közel harminc év során, szintén Bellon Tibor munkájának köszönhetően, a múzeum két tagintézménnyel is gyarapodott, először a Kántor Sándor Fazekasház nyitotta meg kapuit, majd a Nagykunsági Tájház. A múzeumot szinte a kezdetektől jellemző raktárhiány jóval később, 1998-ban oldódott meg. Az évek során az egykori kúria, a múzeum épülete igen rossz állapotba került, ezért azt 1998-ban Karcag Város Önkormányzata felújíttatta. Ugyancsak ekkor újították fel az épület egész hosszában húzódó pincét. 2000. év augusztusában a Nagykunsági krónika című állandó kiállítást felváltotta a ma is látható A kunok évszázadai című új kiállítás. A 2000. augusztus 17-én, a Nagykunsági Kulturális Napok keretén belül megnyitott kiállítás a kunok és a Nagykunság történetét, életmódját, illetve annak változásait mutatja be. A hat teremben kialakított állandó kiállítás tematikája ennek megfelelően épül fel, hangsúlyosabb pontjait a táj egyes gazdasági, gazdálkodási ágazatainak, illetve a Nagykunság történetének fontosabb eseményei képezik. A karcagi Györffy István Nagykun Múzeum az 1984ben tudományos kutatóhellyé vált Megyei Múzeumi Szervezet egyik legjelentősebb tájmúzeuma. Bízvást állítható, hogy a tudományos kutatóhely minősítés megszerzésében az itt folyó rangos tudományos kutatómunka is szerepet játszott. A múzeum — tájmúzeumi jellegéből adódóan — fő kutatási területe a Nagykunság, valamint Karcag város népéletének és történetének tanulmányozása. Az elmúlt idő144