H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Nagy Molnár Miklós: A karcagi Györffy István Nagykun Múzeum története
4. kép. A „ Nagykunsági krónika " című állandó kiállítás részlete szakban ezzel kapcsolatosan jelentős eredmények születtek. Bellon Tibor számos tanulmánya mellett olyan könyvek készültek itt, mint az ugyancsak általa írt Karcag város gazdálkodása, mely 1973-ban jelent meg, illetve a Nagykunság című kismonográfia, amely a Gondolat Kiadó gondozásában 1979-ben látott napvilágot. A területtel kapcsolatosan a magyar néprajztudomány számára szintén jelentős publikációk jelentek meg mások tollából is, mint például a múzeum korábbi munkatársának, Örsi Juliannának cikkei, tanulmányai. A Karcag társadalomszervezete a 18—20. században című értekezését az Akadémiai Kiadó az Agrártörténeti Tanulmányok 16. köteteként jelentette meg 1990-ben. A Nagykunság, illetve Karcag népéletével kapcsolatosan szintén jelentős tudományos kutatómunkát végzett a múzeum egykori munkatársa, Fazekas Mihály is. Az általa írott Kunmadaras juhászata 1979-ben jelent meg Karcagon. A Karcag népi táplálkozása című tanulmányát pedig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke adta ki 1994-ben, a város anyagi hozzájárulásával. Szintén a Debreceni Egyetemen jelent meg a nagykun önkormányzatok támogatásával dr. Bartha Júlia értekezése A Kunság népi kultúrájának keleti elemei címmel. A karcagi múzeum a Nagykunság és Karcag tudományos kutatása mellett folyamatosan részt vállalt és részt vállal a Megyei Múzeumi Szervezet által szervezett nagyobb munkákban, nagyobb kutatásokban is. A múzeum munkatársai éppúgy állandó résztvevői voltak a tíz éven ANTALFFY Gyula 1944. Egy letűnt világ emlékei a hortobágyi pusztai múzeumban. A nagykun skanzen terve. In: Pesti Hírlap, szeptember 30. BALASSA Iván 1973/a. Szűcs Sándor, az etnográfus. In: Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv. Szolnok, 13—22. BALASSA Iván 1973/b. A karcagi múzeum leltára 1921-ből. In: Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv. Szolnok, 43—103. keresztül zajló Tiszazug-kutatásoknak, mint a Szolnok Megye Néprajzi Atlasza, valamint a Szolnok Megye Népművészete monográfia elkészítésének. A két kortárs: Bellon Tibor és Szabó László meghatározó személyként, iskolateremtő kutatókként mindig bevonták a fiatalabb munkatársaikat is az általuk szervezett kutatásokba. Az intézményben folyó tudományos kutatómunkára különösen inspirálóan hatott, illetve hat a Debreceni Egyetem, valamint a Szegedi Egyetem Néprajzi Tanszékével meglévő kapcsolat. Számos — az általuk szervezett — jelentős kutatási programban részt vettek és részt vesznek az intézmény munkatársai. Az e kutatásokban való részvétel során nemcsak a térségi vagy tágabb regionális programokba, hanem az országos, valamint a nemzetközi kutatásokba is bekapcsolódtak, bekapcsolódnak. A hazai kapcsolatok mellett a karcagi múzeum több külföldi tudományos jellegű kapcsolattal is rendelkezik. Elég itt a közeli nagyváradi Körösmenti Múzeumra utalnunk, de említhetünk távolabbi, kazahsztáni múzeumokat, illetve kutatókat is, mint például a dzseszkazgani múzeum munkatársait, akik többször megfordultak Karcagon. A Györffy István Nagykun Múzeum, főképpen az időszaki kiállítások létrehozásához kap jelentős segítséget Karcag Város Önkormányzatától. A harmonikus kapcsolatnak is köszönhető, hogy Karcag Városa 2002-ben megpályázta és elnyerte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt Múzeumbarát Önkormányzat címet. A Városi Önkormányzattal meglévő jó kapcsolatot jelzi az is, hogy bár az intézmény működtetése nem a helyi Önkormányzat feladata, az intézmény többször kapott segítséget — főképpen anyagi segítséget — egy-egy program megvalósításához. Szép példája ennek az a komplex régészeti-néprajzi kutatási terv, amely a megyei önkormányzat és Karcag Város Önkormányzata támogatásával valósult volna meg. Az 1997/98-ban elkészült pályázat egy háromfős kutatócsoport munkáját tervezte meg. A kutatócsoport helyett azonban csupán egy fő, dr. Bartha Júlia utazása és kutatása vált lehetővé — elsősorban Karcag Város Önkormányzata anyagi támogatásával. A múzeumban jelenleg folytatott tudományos kutatásokkal az intézmény elhelyezkedésénél és szerepénél fogva is szervesen kapcsolódik mind a Jászkunság, mind az Alföld kutatásába. A további gyűjtőmunka fontos feladata, hogy e kutatásokban továbbra is megőrizze helyét. GYÖRFFY István 1906. Alakítsunk Nagykun Múzeumot! In: Nagykunsági Hírlap november 17. 1907. Alakítsunk Nagykun Múzeumot! 1907. GYINMA: 369 PÉTER László 1973. A karcagi múzeum előtörténete Szűcs Sándorig. In: Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv. Szolnok, 33—40. IRODALOM 145
