H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Bathó Edit: A jász öntudat és a hagyományőrzés
körben való terjedését és megnyilvánulásainak sokszínűségét. Napjainkban jász az, aki magát annak tartja, illetve mondja. A jászok rendkívül büszkék gyökereikre, s éljenek az ország vagy a világ bármelyik részén, megtalálják azt a szálat, amely összeköti őket egykori szülőföldjükkel. Gaál Áron: Jász himnusz Jöttünk Napkeletről, sorsunk csillaga után Bővizű országba hozott lovunk, gulyánk Hoztuk az otthonunk, mi szekérre fért mindent Táncot, dalt, nyelvet és egy gyermek-Istent Elsötétült a Nap nyílvesszőink mögött Méneink patái alatt a szűz föld felnyögött Felsírt a csecsszopó, „Ments meg Uram minket!" Jajgatták asszonyok égő vermeikben Ám csapdába csalt csalás. S bár kegyelem helyett Az utolsó szó jogán még lesújtott Lehel, Kürtünk rekedt hangja a forró mezők fölött Nem riadt már többé, sem hűvös hegyek között A rónaság felé a bércek már nem visszhangozták tovább Lettünk nyájőrző nép, pásztor katonák S kőhalom lett a házunk, s Hazánk sík vidék Mert tatár pusztított, török dragonyos vitéz Fogyott és telt a Hold, letűnt s felkelt a Nap S lassan elkopott a századok alatt Nyelvünk, hitünk veszett ami volt régi, szép Csak táncunk maradt meg még, dalunk és mesénk Idegen királyunk szolgaságra adott Nyakunkra jármot tett nem kívánt hatalom De mint Krisztus Úr minket, koponya rögön Megváltva lelkeinket s kölykünknek jövőt Maga ura lett, ki korábban már az volt: Saját kapitányunk adta s vette a szót S hogy Rákóczi itt pihent, s üzent értünk Kossuth Nem vetettünk többé sem zabot, hogy úr Dr. VOLLER Angéla (szerk.) 2005. A XI. Jász Világtalálkozó krónikája. Jászberény BATHÓ Edit 1999. A Jászkürt a néphagyományban. In. Jászsági Évkönyv. 60—75. Jászberény 2001/a. A jász világtalálkozók krónikája in. Dósai Hírek. VII. évf. 3. sz. 2—5. Jászberény 2001/b. Gondolatok a jász himnusz születéséről, in. Redemptio. VIII. évf. 1.12— 13. Jászberény 2001/c. A jászkapitányok kertje, in. Redemptio. VIII. évf. 3. sz. 18—19. Jászberény 2004. A jász viselet. Jászsági Füzetek 36. Jászberény Legyünk portánkon, sem magot kenyérnek, De huszárrohammal vettük be Eszéket S hogy kedvünk odaveszett, bukott csaták nyomán S éltünket vonszoltuk verítékben tovább Vasban is vérben is tudtuk, hogy csak azt, Mert őseink jogán a szívünk volt szabad Az erőnk akaratunk, s adott szavunk hitünk, Mert jászok voltunk, s míg áll e Hon, leszünk! Tenger-rétjeinken, sziget-erdeinkben Görbe utcáinkon légy velünk nagy Isten Zúgóharangszó közt ég felé száll imánk Védd meg Boldogasszony jász földünk, sík hazánk! Védd meg a Gonosztól, ha kell úgy önmagától Azt is ki magzatát dobja el magától Azt is ki tömegben lehet csak egyedül Adj hitet, adj reményt a jász népnek, nekünk! Adjál szeretetet annak, kinek nem volt Csillagokat szórjon árváknak a mennybolt Nyájőrző katonák, pásztoraid itt lenn Csak Te benned bízunk, segíts meg jász Isten! Vers: Gál Áron Zene: Borsody László Jász himnusz (jS.loft uJ*A. - in. - lton. Itgij uttü»lt. «£^ Os, -4tYi fijet is. IcC maj^- ca. - •kx'fe dobja. cX. r*a,- ^a.- +ot, Cetlid. - >»&-fc.eut 4«ii-'j<»>'u Á-rvekk-nOM- o- Ktffcn^boLfc. &Í13A lncura»J% - ^<° ItSfcfc e^j -felt- &10M i - •wci^lt.: Az4- is \u -te - mt^ - tot*\. It-Uíí csak. e - g^e. - cUU. Wyij tü/-tö ka - +o- vicklc. •pelwtona.caL !+ <_ Lenn. Adj Kü-4ot,«>jdi -Vt - •wtrtjjt ex. ijílst. népnek., ^eJtwJAlt-. CSak. Te. •bt^tA la 1 - iu.^fe., .Segitó «eg jjVasr. Js^e.*- ! 2006. A jász viselet újjászületése. In. Agria XLII. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve. 107—119. Eger BOTKA János 1998. Jász önkormányzati pecsétek és címermotívumok a XV— XIX. századból. In. Jászság a magyar kultúrában. Jászkunsági Füzetek 12. 67—9 Í.Szolnok HERBERT János é.n. Jászárokszállás nagyközség monográfiája. Karcag SZABÓ László 1998. A jász öntudat története. In. Jászság a magyar kultúrában. Jászkunsági Füzetek 12. 54—66. Szolnok IRODALOM 138
