H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Korkes Zsuzsa: „Súskálás"
Érdy-kódexben olvashatjuk. Elsősorban Németországban, Ausztriában, azon belül is Tirolban tisztelték e szentet, különösen a nyavalyatörősek bizakodtak a segítségében. A nyakukban hordott bálintkereszt, frászkereszt (Valentinkreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozta. Hazánkban is elsősorban a nyavalyatörősek és a lelkibetegek imádkoztak hozzá, sokan névünnepén böjtöt tartottak. 10 A szent Szalvator megnevezés feltehetőleg a latin salvatorból eredeztethető, melynek jelentése megváltó. A püspökhatvani gyógyítók tevékenységére is jellemző, hogy a gyógyító asszonyok azokon a betegeken tudtak segíteni, akiknél a kórházban semmilyen elváltozást nem találtak, sok esetben pedig maguk az orvosok tanácsolták a betegnek, hogy gyógyító specialistához forduljon. Az elbeszélések szerint egy pesti orvos ajánlotta szorongásokkal teli, rendkívül zárkózott, magába forduló kisgyerek betegének a súskálást, egy balassagyarmati orvos pedig az epilepsziában szenvedő gyerek szüleinek javasolta a fülbesúgást. A falusi gyógyítók tevékenységének másik lényeges momentuma, hogy a gyógyítás alatt átveszik a betegséget. Egyes visszaemlékezések szerint, mikor a gyógyító asszony elkezdett imádkozni, rettenetes rosszullét fogta el a beteget, mert mint mondták, ilyenkor „ a gyógyító ment bele a betegbe", Vargáné pedig ásítozik, könnyezik, ha valóban ijedtségben szenved a beteg. Grynaeus Tamás egyik tanulmányában részben saját, részben mások gyűjtéséből több példát is felsorakoztat arra, hogy a gyógyítók átveszik a betegséget. „Szeged környékén is találkozunk azzal a hiedelemmel, hogy a gyógyításkor (ráimádkozáskor) a betegséget, szenvedést a tudós részben, vagy egészen átveszi: ő szenved a beteg helyett (?, őt támadja meg a kórokozó lény?); miközben ásítozik 'átvöszi a betegségöt, énrám ragad az a betegség'." A szerző elképzelhetőnek tartja, hogy mindennek bibliai gyökere is van. „A megváltó-gyógyító Jézusról szóló prófécia (Ézsaiás 53,4), ül. Evangéliumi tudósítás BÁLINT Sándor 1977. Ünnepi kalendárium I. Szent István Társulat, Budapest. GRYNAEUS Tamás 1998. „Lappongva gyógyító paraszt orvosok" Szeged környékén a századfordulótól napjainkig. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Studia Ethnographicac 2. Szeged (Máté 8,17): magára vette betegségeinket és hordozta erőtlenségünket — alapján." A másik püspökhatvani gyógyító asszony, az 53 éves Kovácsné Mészáros Anna arra a kérdésemre, hogy szokott-e valamit érezni gyógyítás közben, ezt válaszolta: „Én ilyet nem tapasztaltam, de azt szokták mondani, hogy arra megy az ijedtség vissza, aki susogja, hogy én fogom megérezni, hogy most belőle esetleg kiment az az ijedelem, és énrám meg rámszállt, de én ilyet nem szoktam érezni. Meg én annyit nem gyógyítottam, inkább csak a család tagjai és az ismerősök között. De amikor én először susogtam egy kislánynak, akkor így beleremegett. Ilyen idegrángás ok jöttek ki rajta. Hol a lába rándult meg, hol a feje. Csupa ijedelem volt az a kislány. " A Püspökhatvannal szomszédos, szintén szlovák községben, Ácsán az ijedtségre szintén ólmot öntöttek, de itt a kelést (szlovákul lisa) gyógyították suttogással. A gyógyító asszony holdtöltekor három alkalommal suttogott, és közben tűvel körülkerekítette a kelést. 12 A súskálásra (fülbesúgásra), mint az ijedtségnek ilyenfajta gyógyítási módjára eddig hazai párhuzamot nem találtam. Feltételezhető, hogy a suttogás, súskálás kizárólag egyetlen községre, Püspökhatvanra korlátozódik. Wagenhuber Aurél A veszettség és ijedezés gyógyítása az Alföldön című tanulmányában megjegyzi, hogy Ácsán ijedtségre ólmot öntenek, Püspökhatvannál zárójelben hozzáteszi még fülsúgó ima, besúgó ima. A jelenleg működő gyógyító asszonyok csak suttogással gyógyítanak, ólmot már nem öntenek. Mészáros Anna így fogalmazta meg tevékenységének lényegét: „ Ez nem kuruzslás, ez egy katolikus szlovák ima. Az biztos, hogy olyan megnyugtató, hogy úgy súgnak valamit a fülébe és az imának a hatása, meg annak a bensőségnek, hogy ott csend van, ahol ez zajlik. Ez megnyugtatólag hat az emberre. De hangsúlyozom, hogy ez a lélekre ható ima, nem olyan, hogy a testet gyógyítja és ez az ima ereje. " MOLNÁR Rózsa 1947. Rontás, gyógyítás. EA 1056 VIRÁNY Judit 1963. Gyógyítás, rontás, babonás szokások. EA 7341 WAGENHUBER Aurél 1936. A veszettség és ijedezés gyógyítása az Alföldön. Ethnographia IRODALOM 10 11 BÁLINT Sándor 1977. 220—222 GRYNAEUS Tamás 1998. 147—148. 12 Ácsa, Lcstyán Józsefné, 1927. cv. 113
