H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

TÖRŐCSIK ISTVÁN: A JÁSZAPÁTI TEMPLOM KERÍTÉSFALA

Egyéb jelzések Az eddig nem ismertetett betűjelzések közül mindenekelőtt a több száz bevésett 'H' betűt kell kiemelni. A lapos kövek többségénél a hosszabb élek közepén megfigyelhető (22. kép), de látható számos kváderkövön is (23. kép). Kivitelük általában jó minőségű, a betű egyenletesen bekarcolt, „talpas", nem rokonítható a bevésett sírfeliratokkal, bár vannak elnagyoltabb betűk is. Mindenképpen mesterhez, kőfaragóhoz köthetjük ezeket, konkrét funkcióval, hiszen a rengeteg betű bevésése komoly és igen hosszadalmas munka lehetett, amelyet csak úgy passzióból nem készíthetett senki (annál is inkább, mivel ezek kívül-belül egyaránt előfordulnak). A betűk bevésése véleményem szerint csakis a kerítésfal építése előtt történhetett. Ennek egy konkrét bizonyítéka egy oldalra fordult 'H' betű egy kváderkövön, az ÉK-i hosszanti szakasz külső oldalán. Ha ugyanis utólag vésték volna, akkor ez a 90°-os elfordulás nem jött volna létre (egyértelműen H és nem I betűről van szó). Szintén az ÉK-i hosszanti szakasz külső oldalán láthatunk olyan kváderkövet is, amelyen 'A' betű látható. A H betű feloldásának kézenfekvő lehetősége: HNHevesivány. Az 'A' betű ugyanezen logika alapján Apát(h)i-ként értelmezhető. Egy halvány lehetőség talán az lehet, hogy az apáti templomnak az első bővítésekor elbontott szentélyfalából származó, és a bővítéskor vissza nem épített, helyi kváderkövet jelöli. Nem lehetünk bizonyosak abban 25. kép Feltételezett középkori sírkő az ÉK-i szakasz külső oldalán sem, hogy a körítőfalat építő Braun Sebestyén munkáját lássuk-e a bevésett betűkben, vagy — a H betűk esetében — inkább azt feltételezzük, hogy az esetleg több templom számára is dolgozó középkori kőfaragók védték e jelzésekkel a hevesiványi templom kifaragott köveit az elkallódástól, illetve a más szállítmányba keveredéstől? Ezeknél is rejtélyesebb két mélyen bevésett kereszttel jelölt kőtömb. Az egyik egy szabálytalan alakú bazaltkő az ÉNy-i szakasz külső oldalán, a főkapu és az északi sarok között (24. kép). A keresztszárak 6,5 cm (függőleges), illetve 8,5 cm (vízszintes) hosszúak, mélységük hozzávetőlegesen 2 cm. A másik kő az ÉK-i szakasz külső oldalán látható, közel az északi sarokhoz (25. kép). A barna színű kő két oldala megközelítően egyenes, talán egy eredetileg 48 RITOÓK 1997. 206—207. szabályos lap, vagy hasáb formájú kő töredéke került beépítésre. A keresztábrázolás miatt mindenképpen sírkövek lehetnek, ám ezek a külső oldalon vannak, ráadásul nem tartalmaznak semmilyen feliratot. Az a véleményem, hogy a kőfaragványokhoz hasonlóan ezek is másodlagosan lettek beépítve, és a hevesiványi templomból származnak. Középkori síremlékekről van tehát szó. Hasonló — rövid szárú, bevésett kereszttel jelölt — sírkövek a Balatonfelvidéken, az ecséri templomromnál kerültek elő. Ezek az Árpád-korra keltezhetők.

48 Származhatnak az Árpád-kori templom belsejéből (miként az ablaknyílás felső köve), de valószínűbb, hogy a templomot övező temető sírkövei lehetnek, amelyeket az építőanyagot hordó apátiak felpakoltak. Összegzés — további feladatok Jászapáti nagyméretű templomát egy nagyobbrészt 18. századi kerítésfal övezi, melyet a 19. században részben átépítettek és bővítettek. Megépítése idején védelmi funkciót szántak neki, arról azonban nincs adatunk, hogy használatára valaha sor került volna. Középkori előzményről nem tudunk, annak lehetősége azonban nem zárható ki, hogy fallal és/vagy sánccal korábban is meg volt erődítve az apáti templom. Előképei azonban inkább a Felvidéken, illetve az Északi-középhegység egyes településein keresendők, megépítését talán az említett tájakról betelepült nemesi családok tagjai szorgalmazhatták. A bevezetőben már említett dokumentációs munkák (a teljes kerítés felmérése, lerajzolása, panorámafotózása) mellett egyéb feladatokat is megfogalmazhatunk. Bár a kerítés története tisztázottnak tekinthető, továbbra is számos kérdésre keressük a választ. Vándorfy adatait megbízhatónak tartom, az általa felhasznált források visszaellenőrzése (szerződések, községi iratok, egyházmegyei jelentések stb.) azonban minden bizonnyal hasznos lehet, mely munka során eddig ismeretlen adatok felbukkanására is számíthatunk. Ezen kívül egy kutatási program keretében a következő célokat lehetne megvalósítani: 1. A lehetőségekhez mérten jó lenne legalább egy dokumentáció erejéig kibontani a beépített faragványokat (ezek többsége ma habarccsal van fugázva). 2. A külső oldal egy-két pontján végzett szondázó feltárás az alapozás köveinek típusán és az alkalmazott technikán túlmenően esetleges középkori előzményekre — ha nem is falra, de temetőárokra vagy sáncra — deríthetne fényt, nem is beszélve egy esetleges Árpád-kori járószintről. 3. A kőanyag elemzése révén pedig talán a hevesiványi templom köveinek származási helyére is következtethetünk majd, szerencsés esetben az egyes építési periódusokra is adatokat nyerve. A távolabbi jövőben egy szélesebb körű jászsági mintavétel esetén pedig egy összehasonlító vizsgálatra is lehető144