H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
TÖRŐCSIK ISTVÁN: A JÁSZAPÁTI TEMPLOM KERÍTÉSFALA
2. kép A különböző építési periódusok találkozása a déli sarokrészen múlt idők iránti kegyelettel szemléli a különböző nagyságú kövekből és törmelékekből készült építményt; — a múlt aggasztó napjai, a rég múlt harczok véres órái jutnak önkénytelenül is eszébe, midőn az egymáshoz sűrűn levő, erödítvényeknél szokásos ferde és egyenes irányú lőréseket megpillantja. Nem hiányzanak a történelemben jártasabb egyének, kik szent meggyőződéssel magyarázzák kísérőiknek e kőfal századokra terjedő éveit, mely immár sok pusztulásról, számtalan ellenségről tudna a halandóknak beszélni, ha ajkaik volnának hideg, néma köveinek Természetesen mindez csak hypothesis, mindezek csak egyszerű, a látottakon gyökeredző következtetésen alapulnak " Vándorfy János írta e sorokat említett müvében, majd további néhány oldalban „a történelem elvitázhatatlan adataival" cáfolta a „kőfal századokra terjedő éveit". A „történet" 1750-ben kezdődik, amikor Apáti községe a kiskunsági Kömpöc puszta átengedésével és 1200 forint lefizetésével végre megszerzi az ÉK-i határával szomszédos hevesiványi pusztát. 3 A romokban heverő hevesiványi templom helyére már 1750-ben kápolnát terveztek, ennek költségét azonban a Jászkun Kerület önmegváltásában az ún. redempcióban harmincezer forinttal résztvevő, és ugyanekkor saját templomát átépítő Apáti már „nem bírta el". A számos erőfeszítés dacára a tervek nem valósultak meg, 1755-ben a kudarcot beismerve a település közössége végül egy oltárt építtetett az apáti templomban a tervezett kápolna védőszentje, Nepomuki Szent János tiszteletére. 4 Nyilvánvaló, hogy a kápolnához az elpusztult templom helyben lévő anyagát használták volna fel. Az említett oltár felszentelésekor azonban már más céljai voltak a kövekkel a község elöljáróságának. Apáti városa ugyanis 1754. január elsején kötötte meg a megállapodást a templom bővítésén már egy évtizede fáradozó Braun Sebestyén kőművesmesterrel egy — a templom 3 Aló. század közepén még Apátinál jóval népesebb Hevcsivány vagy Heves-Ivány (tanulmányomban az előbbit használom) az 1680-as években, az utolsó tatár betörések idején néptclcnedett cl (VÁNDORFY 1895. 122.). Az egri káptalan birtokában lévő pusztát az apátiak 1717 óta évről évre bérelték, mivel így a település jelentős jószágállománya számára közeli legelőket tudtak biztosítani. (VÁNDORFY 1895. 125.) 4 VÁNDORFY 1895. 127. 134 hatékonyabb védelmét szolgáló — körítőfal építésére. 5 A kőanyag behordásához azonban — egyházi épületről lévén szó — az egri püspök jóváhagyására volt szükség. Az 1757. november 10-én vagy 19-én kelt püspöki engedély 6 kiköti, hogy az apátiak kötelesek az elbontott templomrom helyére egy kőkeresztet állítani, amelynek fenntartásáról is gondoskodniuk kell. 7 A kerítésfal építésének munkálatai csak 1759-ben kezdődtek meg (érthető, hiszen előbb a templom átépítését kellett befejezni) és 1771-ig tartottak, mint Vándorfy megjegyzi; „bizonyára munkaerő s költséghiány miatt ennyi ideig". 8 A fal archaikus jellege miatt a középkori eredet kérdése a legújabb szakirodalomban is felbukkan. Tolnai Gergely ezt írja 9 a kerítésről: „A helyszínen járva megfigyelhető, hogy a templomot övező falban számos átépítés és még több javítás-foltozgatás nyomai látszanak. A kő szövetében pedig kitűnik egy másodlagos helyzetben —falazókőnek berakott — gótikus profil töredéke is. Ez azt bizonyíthatja, 3. kép A különböző falszakaszok látható magasságkülönbsége a nyugati sarokrészen. 5 VÁNDORFY 1895. 50. 6 Két különböző lapon eltérő dátum szerepel (VÁNDORFY 1895. 51., illetve 125.). 7 A kőkereszt felállítása kapcsán szerepel egy 1760-as és egy 1779-es évszám is (VÁNDORFY 1895. 79., illetve 125.). 8 VÁNDORFY 1895. 51. 9 TOLNAI 2001. 64.
