H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
BAGI GÁBOR: BESENYSZÖG TÖRTÉNETI VÁZLATA A TÖRÖK HÓDÍTÁSTÓL A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉIG
besenyszögi határ falvait is. 1560. április 11-én az egri káptalan jelentette a bevezetést, de pár nap múlva azt is, hogy annak Pöstényi Gergely özvegye, Paksi Anna és Móré László fia, János is ellentmondott. 2 1567 májusában csulai Kende Péter a maga és Móré János nevében is tiltakozott, mert I. Miksa király a Morék Balaszentmiklós, Kispó, Nagypó, Szenttamás, Balaszeg (így!), Fokorú, Szentiván, Alcsi, Tenyő Heves és Szolnok megyei birtokait, mik Pöstényi Gergely özvegye — most Révai Ferencné — Paksi Anna birtokába jutottak, eladományozta. Azok elfoglalásától Mágócsi Gáspárt, csömöri Zay Ferenc kassai kapitányt, szebeni Liszthy Jánost és Wiczmándy Mátyást eltiltotta. A három adományozott család azonban meg tudta védeni frissen szerzett javait, s több évtizeden át élvezte is annak jövedelmeit. 3 A felsorolt ingatlanokban nemcsak a perlekedőknek voltak javaik. Erre utal, hogy amikor 1560. május 11-én I. Ferdinánd guti Országh Kristófnak új adomány címen jelentős birtokokat adományozott, köztük egyebek mellett Alcsit, Szászberket, Fokorút, Szentivánt és a lassacskán a többibe olvadó Kölkest is. Pillanatnyilag nem eldönthető, hogy ezek az Országhok korábban is meglévő javaihoz tartoztak-e, amiket esetleg az előző évszázadból örököltek. Az 1560-ban említett javakat aztán újra felsorolták 1569. november 5-én, amikor I. Miksa király a már elhalt Országh Kristóf javait lánytestvérének, Országh Borbálának, férjének, enyingi Török Ferencnek és gyermekeinek adományozta azokat. A besenyszögi határ birtoklástörténete azonban épp ezt követően kezd bonyolultabbá válni. Annyi bizonyos, hogy guti Országh Kristóffal 1567 őszén az Országhok család fiúága kihalt. Neki két felnőtt lánytestvére volt. Közülük Ilona Perényi Gábor neje lett, míg a már említett Borbála előbb — a Gárdonyi Egri csillagok című regényéből ismert — enyingi Török Bálint fia Ferencnek, majd gróf Salmnak, végül pedig Geszthy Ferencnek lett a felesége. Kristóf javai gyaníthatóan sokáig két lánytestvér, illetve leszármazottaik között osztódtak, öröklődtek, de sajnos a folyamat pillanatnyilag inkább csak sejthető, mintsem bizonyítható. Enyingi Török Ferencné Borbála asszony leszármazottainak követése látszólag egyszerűbbnek tűnik. Lányuk, Zsuzsanna, bedeghi Nyáry Pálhoz ment nőül, aki 1606-tól az Országhok és a Törökök vagyonából hatalmas ingatlanokat örökölt. Két gyermeke, Nyáry Miklós és Haller Györgyné Nyáry Borbála között a vagyon egyenlően osztatott fel. így aztán a XVII. század közepétől a Haller rész egyenes ágon öröklődött, míg a Nyáryaké Miklós négy gyermeke után ugyanannyi ágra darabolódott, és a Bossányi, Szunyogh, Huszár és Petrovay családok kezébe került. A Perényi-féle igények származtatása bonyolultabb, de néhány töredékes birtoklástörténeti adat alapján valószínűnek tűnik, hogy inkább ez érvényesülhetett a területen. Perényi Gábornak Országh Ilonával kötött házasságából nem született utód, ráadásul mindketten korán elhaltak. 2 BENEDEK Gy., 1993. 253—5.; BÁRTFAI SZABÓ L., 1938. 402.; BAGIG. i. m. 121—122. 3 Lásd BAGI G. i. m. 121—122. és az ott felsorolt irodalmat! 4 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) Internetes Adatbázisok, Királyi Könyvek, Lib. Reg. 3. köt. 642., és 953— 122 Birtokaikat — mint az uralkodóra háramlott javakat — a Kincstár vette át, és az ónodi uradalomhoz csatolta, majd 1575-től zálogban 15 évre Ungnad Kristóf egri főkapitánynak adta át. Ennek özvegye, Losonczy Anna 1590-ben második férjének, Forgách Zsigmondnak adományozta az Ungnad-féle szerzeményeket is. Tőle aztán 1603-ban felsővadászi Rákóczi Zsigmond egri főkapitány, a felemelkedő család első, erdélyi fejedelemmé választott tagja vásárolta meg, és egy évszázadon át az ónodi uradalom a Rákócziaké is maradt. 5 A jelek szerint tehát területünkön az 1560-as évektől egyrész a Zay, Liszthy és Wiczmándy, másrészt az Országh rokonság földesuraságával számolhatunk. Ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy a török időkben még számos végvári katona, tiszt vagy éppen nemes is adománylevelet vagy jogosultságot szerzett a határ településeire, vagy azok egyes részeire. Valószínűsíti ezt, hogy számos, XVII. században feltűnő birtokos jogigénye pillanatnyilag még nem tisztázott. A határ települései a tizenötéves háború előtt A török hódítás évtizedei a hódoltságban jelentékeny pusztítással jártak. Vidékünkön az 1552-es hadjárat (Szolnok bevétele és az Eger elleni felvonulás) nyomán átmenetileg számos falu elnéptelenedett, és az elmenekülő lakosság csak lassan tért vissza. Utóbb azonban a közösségek újraszerveződtek. Ujabban több történészünk is felvetette, hogy a hódoltsági települések a kettős adóztatás, illetve az állandósuló végvári portyák ellenére a török hódítás pusztításait kiheverték, sőt a század végéig talán még gyarapodtak is. Nekünk pillanatnyilag az egyes településekről az alábbi adatok állnak rendelkezésre. FOKORÚ 1549-ben 7 portája után 4 forint 50 dénárt fizetett adóba, 3 szegénye és 1 új lakosa volt. 1552-ben 8 portáját említik, de az ez évi török hadjárat nyomán lakosai elszéledtek. A falu újjátelepülése 1554-ben kezdődhetett meg. 1555-ben a hatvani szandzsákban 15 házzal szerepelt, de 1556-ban és 1564-ben is lakatlannak mondták, és csak utóbb erősödött meg ismét. Az egri püspökség gabona- és báránydézsma jegyzékei szerint e két adóköteles tárgyból 1548-ban 14/?, 1549-ben 19/5, 1576-ban 17/4, 1577-ben 14/3, 1578-ban 1/5, 1579-ben 5/5, 1580-ban 11/4, 1581-ben 14/5, 1582-ben 15/4, 1583-ban 15/4, 1584-ben 18/3 tizedfizetője volt. Úgy tűnik, 1578 táján népességének jelentős része valami oknál fogva elmenekült, de utóbb láthatóan hazatértek. Családjaira a dézsmajegyzékek(1548, 1549, 1556, 1576/7), illetve a hatvani 954. SUGÁR István hagyaték a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban (a továbbiakban SIH): Fokorú , Szentiván címszó (Heves Megyei Levéltár — HML — XII-1. 2. köt. XV. 202.) 5 NAGY I. i. m. XIII. köt. 1861. 285., SOÓS I., 1975. 62., 362.
