H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

ZSOLNAY LÁSZLÓ: KUTYAVÉRT NEM KAPOTT

hogy egyedül csak a felesége szeresse, ne más... Az asszony vesse alá magát férjének, mert az asszony feje a férj, a férfi feje pedig Krisztus, ha az igazságosság útján jár, az Úrnak, a Mindenhatónak, Istenünknek a nyomában, aki ura minden élőnek és minden erőnek, meg az ő szent Lelkének nyomában, akinek legyen dicséret és dicsőség mindörökké. Ámen." ' Visszatérő téma ez. Asszony és férfi békés együttélése: a férfi kegyéből, az asszony engedelmességéből, aki uraként ismeri el a férfit, és önként veti alá magát. Ez isteni parancs, amit Szent Pál leveleiben találhatunk fel: „Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus, az asszonynak feje pedig a férfiú, a Krisz­tusnakfeje pedig az Isten. Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik, avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyíretett volna. Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, nyíretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyír étkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége, de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt. Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban. Mert a miképpen az asszony a férfiúból van, azonképpen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől. " Mindezt azért tartottam fontosnak ideidézni, mert tudom, hogy előző példáim eszmeisége benne volt, van a keresztény köztudatban, de a szerzők kevéssé olvasottak. Pál apostol fenti idézete viszont a Bibliából való, ami legtöbb háztartásban megtalálható volt. S hogy ne higgyük, hogy a fenti gondolatkör csak a korai egyházban volt meg, idézzük ide a katolikus egyház talán legnagyobb hatású gondolkodóját a XIII. századból, Szent Tamást, aki rendszerezte a teológiát: „Az ördög, aki már vétkezett, látta, hogy az ember olyan teremtmény, aki eljuthat az örök boldogságra, amelytől ő már elesett, de ugyanúgy vétkezhet, mint ő. Megpróbálta ezért a helyes igazságosságtól eltántorítani. Gyengébbik feléről közeledett az emberhez, a nőt kísértette meg, akit kevésbé világított meg a bölcsesség fénye, illetve adománya... Az asszony tehát megkívánta a felkínált mél­tóságot és a tökéletes tudást... Evett a tiltott gyümölcsből, s így többszörösen is vétkezett. Először is gőgös volt, mivel túlzott kiválóságra vágyott. Másodszor kíváncsi volt, mert olyan tudás megszerzésére tört, amely túllépte a számára megadott kereteket. Harmadszor torkos volt, mert a gyü­mölcs kívánatossága evésre indította. Negyedszer hitetlen volt, hiszen tévesen lebecsülte Istent, amikor az ő szava ellenére inkább az ördög beszédének hitt. Ötödször pedig engedetlen volt, mert megszegte Isten parancsát... Az asszony rábeszélésére a férfi is vétkezett, akit pedig az 11 Az ókeresztény kor egyházfcgyclmc. 1983. 110.; 115. 12 Pál I. levele a Korinthusbeliekhez 13. 13 Aquinoi Szent Tamás 1987.196—198. apostol szavai szerint nem vezettek félre, mint az asszonyt, hiszen nem hitt az isten beszéde helyett az ördög szavának. Sőt meg sem fordulhatott a fejében, hogy Isten valakit hazug módon fenyegetett volna meg, és az sem, hogy okta­lanul eltiltson hasznos dologtól. Az ördög ígérete azonban elcsábította, meg nem érdemelt rangot és tudást kívánt meg. Amikor pedig akarata elhajlott a bölcs belátástól, kedvében akart járni feleségének, és azt követve megszegte az isteni parancsot, evett a tiltott fa gyümölcséből. " 13 Nyoma sincs már az előző idézeteinkben szereplő el­nézésnek a nők iránt. Itt a nő a gyengébbik fél, aki torkos, nagyravágyó, csábító és az ördögtől elcsábított, aki ráveszi a férfit, hogy az istennek nem tetsző utat válassza. Pál apostolra hivatkozik a nő elítélésében: „És Ádám nem csalatott meg, hanem az asszony megcsalattatván bűnbeesett. " 14 Nem célom kitérni a reformáció hatására, sem a pol­gárosult, felvilágosult ateizmusra s egyéb szellemi moz­galmakra egészen a feminizmusig, mert túl messze vezet­nének. Megmaradok a kérdés eredeti felvetésénél, de e komor hangulat oldására mégis ide kívánkozik egy Luther idézet: „Mózes első könyvében az áll a házasságról, hogy Isten férfiúvá és asszonnyá teremte az embereket, és megáldó őket. Mármost ez kiváltképp az emberekről szól, ám a világ minden teremtményére kell érteni. Mind az ég madarai­ban, mind a víz halaiban és minden állatokban, akik a földön élnek, hímet és nőstényt lelünk, akik összetartoznak és párosodnak, szaporodnak, sokasodnak, azért Isten a házasságot minden teremtményében a szemünk elé bo­csátotta volt, és a házasság képe-mását, a fákban, az ég madaraiban, a föld vadjaiban és a tenger halaiban, sőt, a kövekben is ábrázta nékünk, hiszen tudja mindenki, hogy a fákban is találtatnak férfiak és asszonyok, úgymint az alma meg a körte, melyekből az almafa férfi, a körtefa pedig asszony. így esik, hogy azokon a fákon sokkal több a gyümölcs, amelyek egymás mellé plántáltatnak, sokkalta jobban fejlődnek és növekednek együtt, mint külön s külön. A férfi minden ágát az asszony felé nyújtja, mintha csak át akarná karolni, viszontag az asszony a férfi felé nyújto­gatja gallyait. Szintúgy az ég a férfi, s a föld az asszony, mert a földet az ég termékenyíti meg a nap hevével, a széllel és az esővel. Azért a földből mindenféle füvek és gyümölcsök teremnek. Ábrázva látjuk a házasságot a kemény kövekben is, kivált a drágakövekben, úgy mint a korallokban, a smaragdokban és más effélékben. " Évszázadokon át figyelemmel kísértük néhány kiraga­dott példán keresztül a zsidó-keresztény kultúrkör hozzá­állását a házassághoz. A férfiak és nők helyzetének meg­ítéléséhez is találtunk példákat, s azt hiszem, egyértelműen látható az idézett szövegekből, hogy a keresztény egyház a vizsgált korszakban a férfiaknak kedvezett, alapot adva arra, hogy ez a mindennapi életben is érvényre jusson, hisz a kor egyetemes vallási, etikai eszméje állt e tendencia mögött. Úgy gondolom, hogy példáim a hétköznapi ember 14 Pál I. levele Timóthcushoz 2. 14 15 LUTHER, Martin 1983 118. 300

Next

/
Oldalképek
Tartalom