H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

ZSOLNAY LÁSZLÓ: KUTYAVÉRT NEM KAPOTT

szintjén nem hatottak közvetlenül, de a szószékekről hallhatták az egyházatyákat idéző papokat, akik ismerték a szövegeket, vagy legalább is egy részüket. A mindennapokra bizonyára használták is egy-egy, az adott helyzethez illő példaként. Ezzel legalizálták a társadalmi különbségeket, alapot adva a nemi megkülönböztetésre. Természetesen balgaság lenne azt mondani, hogy ez az oka a nő alárendelt szerepének, de véleményem szerint mindenképpen megerősítésül szolgálhatott annak érvényesítéséhez. Mindenképp szeretnék kitérni még a boszorkányság kérdésére, mely vádak szintén a nőket érték. Nem egyenes az út a sátán és az asszony édenkerti találkozásától odáig, hogy a boszorkányperek vádlottai szinte kivétel nélkül nők, hisz isten rendelete alapján a nő és a sátánt megszemélyesítő kígyó ellenségekké váltak, de ez a vád is az asszonyokat sújtja. Ipolyi Arnold a pogányságban gyökerezteti a probléma eredetét, de jellemzi is a nőket, s természetükben véli felfedezni az ördöggel való cimborálásra való hajlandóságot: „ Gyöngébb nemüknél, házias körük s természetüknél fogva, ők az orvosok, a titkos erejű gyógyfüvek főzői, szedői s ismerői, ők ápolák, gyógyítok a betegeket, hegesztek s bekötözék a sebeket, készítek a gyógyírt, íraltak, kentek, fontak, szőttek, varrtak, hímeztek ábrákat s jeleket csinálva, sok helyt az írás s énekben is a férfiak felett gyakorlottabbak lehettek. E mellett még a nő gyöngébb testműszervezete és ingerlékeny képzeténél fogva sokkal fogékonyabb s képesebb volt az ihletettség, lelkesedés, ábránd következtében keletkezett jóslatokra, előlátásokra és előérzetekre, általa ezek magasztosabban nyilatkozhattak, s több hatással bírtak, mint a kiszámolt féfiúi jövendőmondói cselek. Az ekkint a papok mellett, minden ős vallásokban helyt foglalt jós s áldozár papnői — bizonyos istenségeknek vagy különös célokra kiválólag szentelthivatal azonban sajátlag az ifjú, fellengzö képzetű, ihletettségre képes szűzhölgyeket illetheté, számos egyenes bizonyságok felhozhatók, hogy azok csupán csak ily szüzek által gyakoroltattak, miszerint a hivatal is csak bizonyos korig tartott, melyen túl rá képtelennek tartattak. — így származhatott már azon időkben a papnői hivatal mellett, a kiszolgált papnők, a családi életbe visszalépést nem talált nők, az ekképp megkorosodott aggnők alattomos és máris ártalmas s kárhozatosnak tartott működése. Ha e nőket ismét úgy tekintjük, mint kikből családi körön kívüli természetlen állapotukban s agg koruk által a jobb, gyöngédebb női s emberi érzés kiholt, kik a házi, családi élet köréhez nem lévén kötve, munka s foglalkozás nélküli állapotukban, az általuk egykor gyakorlott jóslat, varázs, kuruzs, gyógyítár folytatására szorultak, de azt nem többé az isteni tisztelet körében s oltáraik mellett, de titkos s alattomos utakon, nem többé a vallási szertartás részletekint, hanem szabályaitól menten, eltorzulva, elaljasodva, vadon gyakorolván, történni kellett, hogy körükben a tárgy, működés s jelentése elaljasodjék. így lőnek a gyógyszerek, írek, italok kezökben méreggé, kantérozássá, bájitallá, az istentiszteleti imák: kiolvasás, igézés kuruzsává, egyéb szertartások, áldozatok jóslat stb. bűvöléssé és varázzsá. Már csak titkos, aljas, rossz ügyekben gonosz, ártani kívánó szándékból folyamodtak hozzájuk, és ők aljas s bűnös módon segítenek, s így lőn, hogy egész cselekvésük, amaz előbbi, mintegy józan s áldásosnak tekinthető helyébe, vétkes s kárhozatossá vált. Kizárva az istenség tiszteletéből, ördögszolgálattá lett, mert nem a jó, de a gonosz főbb lények segítségével űzék hatalmukat és befolyásukat. — íly állapot foglalhatott helyet a legtöbb pogány vallásokban, még azok virágzása korában, annál inkább pedig akkor, midőn a pogányság más hit felvételével a háttérbe tolult, s már csak titkon lappangott, elaljasodott állapotban, elvadultan tengve még egy ideig az új hit mellett, s visszavonultában is még egy ideig titkosan s darabosan gyakoroltatott kevés fenmaradt hívei és számos öntudatlan — az új tantól nem eléggé áthatott —félhívei által. " Most számunkra lényegtelen, hogy Ipolyi elmélete meg állj a-e a helyét, csak az általa közvetített szemlélet a fontos. Akár így történt, akár nem, de tudjuk, hogy számos szegény asszonyért jött el az ördög egy szép ember képében, s csábította el, legalábbis a szomszédasszony vagy a férj elmondása szerint. De térjünk vissza kezdő gondolatunkhoz, a paraszti társadalom vallásosságához, ahol megfigyelhető a nemi megkülönböztetés, akár komoly, akár komolytalan formában nyilvánul is meg, mint a Parasztbibliában. „A népi vallásosság is sajátos szintézis: ebben éppúgy szerepet kapnak az emberiség legősibb, olykor pogánynak is nevezett képzetei, emlékképei, miként az egyházi hatások, mindezek pedig a paraszti lélekre és közösségre szabott sajátos keveredésben, asszimilálódásban. A társadalom és természet okozta, az állandóan újra-, meg újratermelődő szorongatottságérzetek ott munkálnak a lélekben, és mintegy elhárító mechanizmusként termelik ki azokat a képzeteket, melyek a feloldást és a vigaszt jelentik az emberi lélek számára. így érthetők meg azok a képzetek, melyek survivalként vagy akár revivalként az egyház tiltása ellenére is megbújnak a népi vallásosságban. Másrészt az egyház nagy szerepet játszik e vallásosságban, bízvást állíthatjuk: a protestáns típusú népi vallásosság különbözik a katolikusétól. A nép bármit úgy vállalt el, hogy a maga lelkére szabta, így például senki sem ismeri ugyan a kálvinizmus alaptételét: a predesztinációt, ugyanakkor ennek népi változatát — a sorsban vagy végzetben való erős és mély hitet — annál inkább. Vagy bár az egyház hirdeti a feltámadást is, mégsem hisznek a túlvilágban. Viszont éppen emiatt mélyen hisznek Isten igazságos büntetésében még ezen a világon. Ez utóbbi felfogás kialakulásában az egyház óhatatlanul és paradox módon játszott közre azáltal, hogy a középkori vallásos világképet alapjában rendítette meg, amikor evilágivá változtatta: itt ígérve minden jót Istentől a törvénytisztelőknek és büntetést a vétőknek. " S hogy hogyan nyúl a szent szövegekhez a paraszti társadalom? Jól okoskodtam-e, mikor az egyház szerepére utaltam a nemek közötti egyenlőtlenség kérdését ily móló IPOLYI Arnold 1854. 408. 17 NAGY Olga 1989. 295. 301