H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

FÜVESSY ANIKÓ: EGY KEVÉSBÉ ISMERT BÚTORFESTŐ STÍLUSRÓL

utolsó. A legények mesterhez adásának sorrendjében a harmadik helyen áll. Kruspyr József révén kerülhetett a céhbe, mert felesége Kruspyr lánytestvére, Eszter volt. Házasságát nem Tiszafüreden kötötte. A Kruspyr család egerlövői származású volt, Pásti István pedig a közeli Gelejen született. Bár csak két-három évvel fiatalabb Kruspyr Józsefnél, mégis szinte biztosra vehető, hogy korábban Kruspyr műhelyében, esetleg Kruspyr apósánál, Szűcs Istvánnál volt legény. Eddig még nem derült ki, hogy ezek a műhelyek hol működtek, de biztosak vagyunk abban, hogy nem Tiszafüreden. Varga Gyula alapos tanulmánya a helyszínek közül Debrecent is kizárja.

31 Pásti és Kruspyr Tiszafüreden egymás szomszédságában laktak, a 430-as és a 434-es számú, a város központi részén lévő házakban. Pásti István a céhben kezdetben szolgálómester volt. Remekjét határidőre (1843. július 16.) nem készítette el, ezért büntetéspénzt fizetett. Újabb határidőt kapott, 1844. január 9-ét. A céhjegyzőkönyv 1844. szeptember 8-án pedig már arról tájékoztat, hogy „Pásti István Asztalos mester az remek készítés terhétől 3 köröző táblák ingyeni készítése meg ajánlása mellet fel mentetik."

32 A tiszafüredi vegyes céhbe, mely az asztalosokat, köteleseket, kékfestőket, ácsokat, molnárokat és lakatosokat fogta egybe, alapításakor az előbb bemutatott három asztalos lépett csak be. A városban az anyakönyvek tanúsága szerint az 1830-as évektől — amikor az anyakönyvezettek jogállását, foglalkozását is feltüntették — más asztalosok is dolgoztak. így pl. a református halotti anyakönyvbe 1836-ban 71 éves korában Békési István asztalos és a 22 éves asztaloslegény, Szabó József halálát jegyezték be, 1843-ban a 70 éves asztalos, Jermán József is itt hunyt el.

33 1842-ben Makovszky Bonaventur 27 éves zdraveci asztalos itt kötött házasságot a 21 éves tiszaszőlősi Rácz Katalinnal, és a 20 éves balmazújvárosi születésű asztalossegéd Czimmermann Ferdinánd házasságkötését is ebben az évben jegyezték be. Mindketten római katolikus vallásúak voltak.

34 Az idősebb asztalosok — amennyiben nem később betelepültek — már a 18. század utolsó negyedében folytathatták mesterségüket. Azt is tudjuk, hogy 1772-ben a mezővárosban két másik asztalos is dolgozott — még ha csak időszakosan is. Az urbárium szidásával kapcsolatos tanúkihallgatási jegyzőkönyv két asztalost is megnevezett, akik a vizsgált eseménynél jelen voltak: Dalnokit és Fodort. Személyükről és működésükről csak ez az egy értékelhető adat maradt fenn.

35 A céh jegyzőkönyvét a tiszafüredi ipartársulatok megalakulásáig folyamatosan vezették. Utolsó bejegyzése 1874. április 26-án kelt. Ezt követően a tiszafüredi céhek két ipartársulattá alakultak. Az első ipartársulat a céhjegyzőkönyvet 1884-ig tovább vezette. Ez a társulat volt a nagyobb taglétszámú, a tekintélyesebb. Ennek a társulatnak lettek tagjai a fazekasok, a kovácsok, a kerékgyártók s több 31 Varga Gy. 1990. 32 KPMtört-dok. 69. 72.1. 14. 33 RHAIII. 98., 101., 128. 34 KVAI. 69—70; 1.71—72. 35 Heves Megyei Levéltár IV-9 (f) 14. sz. 1772. március 30. új szakma képviselői — órás, bádogos — is csatlakoztak hozzájuk. A második ipartársulat taglétszáma még a 20 főt sem érte el. A mesterek megosztottságát jól jellemzi, hogy ebben a társulatban is tagok voltak az asztalosok, kötelesek, lakatosok, molnárok, ácsok, kőművesek és bádogosok. Jegyzőkönyvüket 1878. június 20-án nyitották meg, és utolsó bejegyzése 1885. június 4-én kelt. A két jegyzőkönyv éppen azt az időszakot fogta át, amikor a tiszafüredinek nevezett bútor jellegzetes arculatával a magyar festett asztalosmunkák sorában külön stíluscsoportot alkotott. A bejegyzések sajnos semmi stílusra vonatkozó adatot nem tartalmaznak, a remekmunkák között virágozott festett bútor nem készült. Nagyszerű adalékokkal szolgálnak viszont az inasok, elvétve a legények származáshelyéről, vallásáról és életkoráról. A szegődte tésekből megtudjuk, hogy kik voltak a vezető asztalosmesterek, akik néha egyidejűleg három-négy fiatal (inas, legény) képzését is vállalták. A céhbe lépő remekmunkát készítő legényekről is igen pontos adatokat jegyeztek fel, bár a remek méretét az 1850-es évek végétől már írásban nem rögzítették. Nem maradt fenn viszont a legények szegődtetési könyve, mely a kapcsolatrendszer egyik fontos eleme, pedig a céh jegyzőkönyve 1842-ben arról rendelkezett, hogy az atyamester a legényeket két könyvben is nyilvántartsa. „Egyikébe a hellybe dolgozó mester legények érkezésének, mesterváltoztatásánakel menetelének, másikába a tsak keresztül utazó mester legények nevei, mulatósa ideje időről időre pontosan be jegyeztessenek. " 37 így nem tudjuk, hogy az itt képzett legénnyé szabadított inasok a füredi műhelyekben kinél és mennyi időt töltöttek, és csak halvány nyomok utalnak más vidékről ideszegődő legényekre. Pl. Gittel Ferencet 1842-ben „30 krajcár fizetésébe maraszta Itatván el...némely Asztalos legényeknek rendetlen el utazásáért". 1845 körül itt volt legény a debreceni Kászonyi József is, aki a kovács- és kerékgyártó céh ládáján nevét és a ládakészítés idejét, 1845 feltüntette.

39 Az asztaloscéhet ért idegen hatások Ha átnézzük a céhnél remeklő és céhbe lépett asztalosmestereket, megállapíthatjuk, hogy a három alapítótag mellé 1872-ig hét, Tiszafüreden dolgozó asztalost vettek fel: Perjési Sándor (1846), Budai András (1850), Betes Mihály (1852), Százmán Károly (1855), Klinszky Pál (1869), Füvessy Lajos (1872), Kovács András (1872). A tiszafüredi asztalosipart a jelzett időben számos idegen hatás érte. Már az alapítótagok sem helyi születésűek. Képzésük más, ismeretlen céheknél történt. Házasságkötésük után tűnnek fel az anyakönyvekben szülő- vagy keresztszülőként az 1830-as évek második felétől. 36 KPMtört-dok. 69.68.1. 37 KPMtört-dok. 69.72.1.8. 38 KPMtört-dok. 69.72.1.8. 39 KPM 52.933.1. leltári számú, keményfából készített, középkékre festett, klasszicista stílusú ládája. 230