H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

FÜVESSY ANIKÓ: EGY KEVÉSBÉ ISMERT BÚTORFESTŐ STÍLUSRÓL

Az általuk közvetített idegen hatás eltérő mértékű volt. Pásti István, aki 1854-ben már meg is halt, sem inast, sem legényt nem fogadott, mely arra utal, hogy nem tarthatták kiválóbb mesternek. Özvegye egy évig folytatta özvegyi jogon ismeretlen legény társaságában a mesterséget 1855ben bekövetkezett haláláig. Gittel Ferenc 1855-ben halt meg, több inas és legény szegődtetése fűződik nevéhez. Inasait Tiszafüredről és vonzáskörzetéből (Heves, Nagyiván, Tiszaörs, Tiszaszőlős) szegődtette. Hatásával csak az Egyeken műhelyt nyitó Kovács Lajos, a segédként dolgozó Kiss János, a Tiszaderzsre átköltöző, de tanulóéveit már Kruspyrnál befejező Fekete Zsigmond révén számolhatunk. Egyetlen biztos munkáját ismerjük, a céhládát, bár ez is töredékesen maradt fenn. Csak az igen bonyolult zárszerkezetű, furnérlemez-intarziával díszített ládafedele, ennek igényes kézifaragású fedéldísze jelzi magasabb mesterségbeli tudását. A ládát az 1843. évi vízkereszti gyűlésen mutatta be, valószínűleg ajándékként, mert csak köszönetet szavaztak meg érte.

40 Kruspyr József műhelyében szintén több inas és legény fordult meg, köztük két fia is. Sem ő, sem fiai nem lettek a megalakuló ipartársulatok tagjai, mely arra utal, hogy leszármazottai máshol keresték boldogulásukat, az apa pedig idős korára való tekintettel a mestersége gyakorlásával felhagyott. Az 1860-as évek közepéig azonban a stílusrajelentősebb hatást gyakorolhatott. 1843-1846 között inasa volt az 1855-ben remeklő, Füreden műhelyt nyitó Százmán József. Feltételezésünk szerint a céh megalakulásáig segédje volt sógora, Pásti István. Nála tanult 1846—1848 között a tiszafüredi Menártovics Lajos, aki vándorévei után már 1858-ban meg is halt. Átvette Gittel halála után két inasát, Nagy Bálintot és Fekete Zsigmondot. Nagy Bálint még inasként 1856-ban házánál halt meg, Fekete Zsigmond ugyanettől az évtől bizonytalan ideig segédként is nála dolgozott. Poroszlói, tiszanánai, tiszaörsi, tiszaszőlősi, balkányi, hajdúdorogi és csanálosi inasokat is szegődtetett, mely kiterjedt kapcsolatrendszerére utal. Két inasa olyan helyről származott, ahol a debreceni céhnek filiális mestere is volt (Balkány, Hajdúdorog). Ez Kruspyr esetleges debreceni kapcsolatát látszik megerősíteni. A két tiszafüredi ipartársulat megalakulásáig (1874, 1876) a mesterek sorába felvettek egy kivételével inaséveiket szintén más városokban töltötték. A miskolci születésű Százmán Károlyról tudjuk, hogy 1843—1846 között Tiszafüreden Kruspyrnál volt inas. Nem tudjuk, legényéveit hol töltötte, de 1851-ben a jegyzőkönyv szerint már évek óta Tiszafüreden, hol maga kezére, hol más mestereknél dolgozott. Perjési Sándorról nem tudjuk, hol tanult, céhbelépése után két évvel (1849) 33 éves korában Tiszafüreden már meg is halt. Budai András sem Tiszafüreden tanult, röviddel céhbelépése után, már 1853-ban 40 KPM 56.25.1. 41 KPMtört-dok. 69.72.1. 113. 42 KPMtört-dok. 69.72.1. 181. 43 Klinszky Gyula 91 é. tiszafürcdi lakos adata (1977). 44 Varga Gy., 1990. A remekléshez előírt rajza is fennmaradt, mely igényes, emeletes szabadtéri faépítmény. lakóhelyet változtatott, mely a jegyzőkönyv szerint távolabbi vidék. A nyíregyházi születésű Betes Mihály már vándoridejét kitöltött legényként került a városba. Inast nem szegődtetett, 1859-ben pár hétig legény dolgozott mellette, akit Százmán Károlytól kecsegtetett el, s aki úgy ment el tőle, hogy még a Kapufától sem vett bútsút. 1870-ben halt meg. Ekkor fiát, Benjámint — aki lehetséges, hogy már apja mellett dolgozott — Klinszky Pálhoz szegődtették, de szabadításáról és későbbi sorsáról nincs adat. Özvegye még egy évig vitte az ipart, de 1871-ben megszűnt a czéhbe lenni.

42 Vélhetően műhelye nem lehetettjelentősebb hatással az ún. füredi stílusra. Klinszky Pálról sem esik szó a jegyzőkönyv inasok- és legények szegődtetését és szabadítását feltüntető lapjain, csupán annyit tudunk róla, hogy már 1866-ban Tiszafüreden legény, ahol ekkor büntetéspénzt fizetett. Rimaszombati születésű volt, fia szerint Eger érintésével 1863-ban került Tiszafüredre.

43 Füvessy Lajosról úgy tudjuk, hogy bajor eredetű családja a 19. század elején Csehország érintésével a Pozsony megyei Somorján keresztül települt át Debrecenbe még Krauth vezetéknévvel. Apja, Krauth, majd Füvessy Lajos debreceni asztalosmester volt, aki 1833-ban remekelt. Fia egy 1848-as eseményekre emlékező újságcikke szerint inaséveit nála, Debrecenben töltötte.

45 Vélhetően segédként is idősödő apja mellett dolgozott, de 1870 januárjában házasságát a tiszaörsi jegyző lányával már itt kötötte. Virágozott bútor gyártásában aligha jeleskedett, annál képzettebbnek tarthatta magát. Polgári és egyházi megrendeléseiről van tudomásunk, de ő készítette 1880-ban a füredi Régészeti Egylet elhúzható üvegezésű magas, polcos tárlóit is. Kovács András sem Tiszafüreden tanult, mesterré válása (1872) után csak egy anyakönyvi bejegyzés tanúskodik füredi munkásságáról. 1873. szeptember 9-én 26 éves korában itt halt meg debreceni születésű felesége, Doszpoly Eszter, mely arra utal, hogy vándorlása során debreceni asztalosnál is segédkedett.

46 Az asztalosok között néhány filiális mester is volt, akik kezdetben Poroszlóhoz kötődtek. Hausinger Ferenc kivételével nem tudjuk, hol és kitől tanulták mesterségüket. 1847-ben Száz Pál és Lasitz József volt a füredi céh két első filiális mestere. 1852-ben Száz József poroszlói, 1857-ben a két évvel korábban még kontárként dolgozó Rósenberg Ábrahám lett egyeki landmajszter. Ugyanekkor kérte felvételét a. filiális mesterek sorába Hausinger Ferenc is, aki Egerben és Poroszlón töltötte inas- és legényéveit, de bizonyítványait hiányosnak találták, kérését így elutasították.

47 Az 1870-es évek végén már az ipartársulathoz csatlakozott az Egyeken dolgozó Kovács Lajos és a tiszaörsi Kovács József. A két tiszafüredi tekintélyes asztalosmesterhez szegődött 1841—1865 között minden mesterséget tanulni vágyó fiatal, más mesterhez senki sem állt be. Kivétel Betes 45 Füvessy Lajos: Emléktöredék 1848—49-ből című írásából tudjuk, hogy apja debreceni asztalosmühelyében 1848-ban a cikkírón kívül 4 segéd és 2 inas dolgozott (Tiszafüred és Vidéke, 1891. szept. 9.). 46 RHA V. 352. 47 KPMtört-dok. 69.72.1.96. 231