H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

SZERAFINNÉ SZABOLCSI ÁGNES: GRÓF KLEBELSBERG KUNÓ ÉS HÓMAN BÁLINT KÖNYTÁRPOLITIKÁJA

Az iskolai műveltség megszerzését követően Klebels­berg kiemelkedően fontosnak tartotta megteremteni a további művelődés anyagi lehetőségeit. Bethlen István támogatását megnyerve az iskolán kívüli népművelés fejlesztésére előirányzott egymillió aranykoronából kíván­ta újjászervezni az ország népkönyvtárügyét, mely szerinte 1914 óta elhasználódott, megsemmisült. Örömmel tudósí­totta az olvasókat a Néptanítók Lapja 1926-os egyik számában A magyar kultúra jövője című írásban arról, hogy „Most nyolcmilliárdot fordítunk arra, hogy Magyar­ország népkönyvtári ügyét rekonstruáljuk". A rendel­kezésre bocsátott összegből a VKM 1927-től 1555 nép­könyvtárat létesített. 21 Más forrás szerint 1504 nép­könyvtár részére összesen 237.324 kötetet küldtek szét. 22 Típusok szerint a nagykönyvtárak 264 kötet, a közép­könyvtárak 172 kötet, a kiskönyvtárak 146 kötet, a tanyai könyvtárak 136 kötet könyvet kaptak, melyek állományát a VKM Népkönyvtári Irodalmi Bizottsága állította össze Kornis Gyula elnök vezetésével. Ezt a törzsanyagot a VKM évente általában 10—10 kötettel gyarapította. Klebelsberg a könyvtáralapításnál és -szervezésnél még fontosabbnak tartotta a ,jó könyvtárnok" beállítását. Vé­leménye szerint „A jó népkönyvtárnok feladata elsősorban nem az adminisztráció ellátásában, a könyvek raktáro­zásában és kikölcsönzésében, hanem abban áll, hogy min­den olvasónak a neki való könyvet adja a kezébe. (...) Olyan könyvtárnokra van tehát szükség, aki az olvasót tapintatos módon kikérdezi, s azután az egyéniségének, képességének, érdeklődésének és szükségleteinek legin­kább megfelelő könyvet ad a kezébe. " 23 Ezek a gondolatok napjaink könyvtárosai számára is irányt mutatnak. Klebelsberg magánemberként is sokra tarthatta a köny­veket. Budakeszi villájában titkos ajtókon keresztül, a könyvespolcok forgatásával lehetett bejutni kerek, zárt könyvtárába. Az állomány pontos összetételéről nincs ada­tunk. Negatív megítélésről tudunk egy 1984-ben megren­dezett Művészeti élet Magyarországon az 1930-as években c. konferencia hozzászólásából, melyet Tolnai Gábor — aki 1945 után a Széchényi Könyvtár vezetője — tett. Elmondása szerint egy Klebelsberghez közelálló jogász professzor kérte, hogy Klebelsberg özvegye szeretné férje könyvtárát a Nemzeti Múzeum könyvtárába elhelyezni az Apponyi Hungaricákhoz hasonlóan, különgyűjtemény­ként. A könyvtár megtekintésekor azonban megdöbbent. „Egy sorozat volt, amit szívesen elloptam volna, Ranke összes művei, felvágatlanul. Egyébként csak bestsellerek és jelentéktelen művek. Akkor kezdtem azon gondolkodni, hogy ez a 'Klébi' — mert úgy emlegettük — hogy csinálta meg azt, ami igen nagy dolog volt; a Collegium Hunga­ricumokat, a tanyai iskolákat, a szegedi egyetemet, meg mindent. Arról van szó, hogy ő nem volt egy lángelme, nem volt egy nagyműveltségű ember, de brilliáns tanácsadói 19 KLEBELSBERG Kunó 1927. 309. 20 KLEBELSBERG Kunó 1927. 331. 21 GLATZ Ferenc 1990. 235. 22 HUSZTI József: 1942. 263. 23 KLEBELSBERG Kunó 1927. 340. 24 Művészeti élet Magyarországon az 1930-as években. Bp. TIT 1985. 107. voltak. Szily Kálmán, Gerevich Tibor és Magyary Zoltán. " 2 Az OSZK képirattárában napjainkban is hozzáférhető az 1934-es és 1946-os irat, mely tudatja velünk gróf Kle­belsberg Kunóné szándékát a könyvgyűjtemény sorsára vonatkozóan. 25 Véleményt alkotni a könyvtár összetéte­léről nem áll módunkban, hisz nincs tudomásunk a könyvek további sorsáról. A népkönyvtárak létrehozása, a könyvtári szakszerűség megteremtésére irányuló tettek azonban napjainkig ható intézkedései voltak. Hóman Bálint A Horthy-korszak közoktatásügyét 1932-től közel tíz éven keresztül Hóman Bálint kultuszminiszter irányította. Végzettségét tekintve történész egyetemi tanár, professzor. 1885. december 29-én Budapesten született. Édesapja, Hóman Ottó, egyetemi tanár, neves és közismert klasszika filológus. Édesanyja, Darányi Borbála, a politikai életből ismert Darányi család tagja, Darányi Ignác földművelő­désügyi miniszter nővére. Hóman apja 1885-ben feladta egyetemi tanári állását, s a Budapest környéki tankerület főigazgatói beosztását töltötte be, majd 1897-ben a VKM középiskolákkal foglalkozó ügyosztályának vezetője lett 21 Apja példáját követve a fiatal, tehetséges Hóman böl­csészdoktori végzettséget szerzett a történettudomány terü­letén, majd pályafutását a könyvtárügy területén kezdte. Eleinte könyvtártiszti és könyvtárőri munkát végzett, majd 1915-ben az Egyetemi Könyvtár igazgatója lett. 1 Munkája mellett ekkoriban írta első jelentősebb történelmi össze­foglaló könyveit, (pl. Magyar városok az Árpádok korá­ban: doktori értekezés, 1908.) 1916-tól a budapesti egye­tem magántanára lett. 1922-től a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának igazgatói, 1923-tól a Nemzeti Múzeum főigazgatói székét nyerte el. 1925—31 között a Pázmány Péter Tudomány­egyetem nyilvános rendes tanárává kinevezve a középkori magyar történelemmel foglalkozott. 29 Jelentős történeti munkák születtek ezekben az években is. Ekkoriban jelent meg a Magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában, c. műve. 1928 és 1934 között írta meg Szekfű Gyulával a mai napig elismert Magyar történet c. többkötetes szintézist. (I—VIL kötet, 1929—1933) Hó­man munkásságát nagyra értékelték, kortársai 1929-ben az MTA rendes tagjává választották. 1930-ban a korszak egyik rangos kitüntetésében, a Corvin-koszorúban részesí­tették. A legnagyobb elismerést, a Corvin-láncot, 1935­ben nyerte el. 25 OSZK Kt. FOND 45/355; OSZK Kt. FOND 27/141. 26 GULYÁS Pál 83. 27 ROMSICS Ignác 2000. 966—970. 28 BENCSIK Zsuzsanna 1994. 58—60. 29 GLATZ Ferenc 2003. 24—25. 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom