H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
BOTKA JÁNOS: A MAGYAR BANDERIÁLIS HADSZERVEZET 1715-IG
de a köznemesség és a román kenézek mellett a felkelő nép segítségét is igénybe vette (vö. 1456 — Nándorfehérvár) hadjárataiban. Csapatai minőségben felülmúlták mind a magyarországi bandériumokat, mind a török hadakat. Jelentős szerepet szánt a tűzfegyvereknek. Seregének magvát a nehézpáncélzatú zsoldos lovasok alkották, de ezek már nem a régi lovagi módon, hanem mozgékony elemmé válva harcoltak. Nála kezd rendes haderő része lenni a könnyülovasságon belül megjelenő huszárság. A zsoldosok meghatározó volta ellenére — a pénzjövedelmek korlátozottsága miatt — a haderő nemesi összetevőit sem nélkülözhette, de mind a bárói, mind a nemesi bandériumok részvételét általában kevés sikerrel tudta megvalósítani. Jelentősen megnőtt azonban nála a királyi dandár szerepe. Óriási birtokokat szerzett, a négymillió holdat kitevő birtokával minden idők legnagyobb magyar földesura volt. Jövedelmét azonban elsősorban az ország védelmére fordította. 1442—43. évi győztes csatái jelezték a fordulatot. Majd kudarcok következtek (Várna, Rigómező), melyekhez nemcsak az ellenség túlereje és a szövetségesek gyöngesége járult hozzá, hanem bénítottak a belső pártharcok is. A bárók és a nemesek ellentéte oda vezetett, hogy az utóbbiak kivívták intézményes részüket az ország kormányzásából, kialakult a rendi országgyűlés, amelynek a nemesekből álló „alsóháza" 1440-ben megszerezte azt a jogot, hogy hozzájárulása nélkül a király és annak bárókból álló tanácsa érvényes törvényeket nem hozhatott. A ligák korában folyó küzdelmekhez most már a bárók és a nemesek viszálykodása is kapcsolódott. A bárók vagyonát a nagyszámú nemesség tömegerejével igyekezett ellensúlyozni. Hunyadi 1446 és 1452 közötti kormányzósága után — V. László nagykorúságával — az ország főkapitánya lesz. Vitathatatlan azonban, hogy a hadügyekre továbbra is döntő befolyással bír. A haderő ütőképességének javítását kívánta elősegíteni az 1454. évi decrétum (II.) kibocsátása, különösen azon pontja, amely 100 porta után 4 lovas és 2 gyalogos katona kiállítását írja elő. Igaz, felhasználásuk csak az ország határáig szólt. Bizonyára „Hunyadi-elem" a decrétumban az is, amely mindenkinek mindvégig a saját költségen tartozó katonáskodást határozza meg. A 9. cikkely egyébként a jászok és kunok összeírását és hadbaszállását is rögzíti. A magyar honvédelem erősödést mutatott, a nándorfehérvári győzelem után azonban elvesztette vezérét, az ütközetet követő pestis ugyanis Hunyadi Jánost is elragadta (1456). S halálát bár felújult pártharcok követték (1457-ben V. László is meghalt), a kivívott győzelem és a megkezdett út közel 100 évre visszavetette a török hódítást, s hamarosan kibontakozhatott a belső erők újabb megszervezése. Ez azonban már fiának, Mátyás királynak a kora (1458—1490). 30 Mátyás (1458—1490) — tudva a hadügy jelentőségét — uralkodása elejétől törekedett arra, hogy a királyi haderő zsoldos magját állandó keretként kiépítse, és a seregszervezet nemesi elemeivel szemben túlsúlyra juttassa. A honi alapokban gyökerező hadszervezetet ő is megtartotta. Változtatásának iránya azonban világosan 30 HANÁK P. 1986. 50—53.; — MAGYARORSZÁG TÖRT. I. 1961. 278—279., 291.; — MTT. (1000—1526) Bp. 1899. 319—321. 1454. decr. (II.) 2—9. cikkely. p kiderült már az 1458. december 6-ra összehívott szegedi r) országgyűlés 1459. januári határozatából, amelyben a régi a keretű haderővel kapcsolatban a korábbiaknál tartósabb t. fegyverbe hívást, a portális csapatok esetében pedig a k határokon túli vezethetőséget is elfogadtatta. 31 e Mindazonáltal a zsoldos seregnek már a hatvanas évek y elején állandó kerete volt a haderőben. Ez azonban a e királyi jövedelmek akkori szintjének megfelelően nem \ lehetett meghatározó, a zsoldosok létszáma még a boszniai 1- hadjáratok idején sem érte el a bárói bandériumokét. A it hetvenes évek végén ez a keretszám 8-10 ezer főt tett ki, >i majd a nyolcvanas évek nagy toborzásai mintegy a háromszorosára felnövelték. Tehát, királytól függő, n állandó zsoldos haderő nagyjában elérte a bárói ó bandériumokat, hadilétszámra emelve pedig felülmúlta a ír bandériumok és a nemesi felkelés együttes létszámát. Ezg zel párhuzamosan a hadviselésben csaknem k jelentéktelenné vált a katonáskodás terheitől amúgy is >- vonakodó nemesi elemek részvétele, a A zsoldos hadak törzsét jórészt csehek, lengyelek, nék metek alkották, de szerepet kaptak a török elől menekülő a délszlávok és románok is. Voltak a seregnek kezdettől :t hazai résztvevői is, azok, akik a fokozódó differenciálódás >, következtében kiszorultak a termelésből, s akik számára a ;- zsoldosélet maradt (vagy lett) az egyedüli megélhetési s forrás. A haderő fejlődése során a honi résztvevők szerepe n növekedett. A városok is jelentős erőkkel járultak hozzá a r seregek létszámához és felszereléséhez. ^ Mátyásnál megvoltak mindazok a fegyvernemek, ame:1 lyek Hunyadi János seregének gerincét alkották. Volt :i nehéz- és könnyűlovassága, többféle gyalogsága, de jobb z felszereltséggel. A lovasság tette ki a többséget. Ezen belül a nőtt a könnyűlovasok aránya. A huszár ebben az időben 5 már a királyi haderő rendes, állandó alkotóeleme, s küli földön is kezd terjedni híre: a török ellen „másoknál többet y ér". A gyalogságban is voltak nehéz védőfegyverzetű a páncélosok és a pajzsosok mellett könnyű felszerelésű, :. támadó fegyverzetű harcosok, jelentős számban puskások y is. Külön erősséget jelentettek a sereget kísérő ágyúk, s jelentős technikai újításnak számított a kerekes ágyútalp. s Amint fejlődött, erősödött a királyi zsoldos sereg, úgy r szorultak ki a bárók a hadviselésből és a katonaállítás címén élvezett állami jövedelmekből. Eleinte követelték 3 ezeket a jövedelmeket, még országgyűlési határozatban is: ne adóztassa a főpapokat, hanem engedje őket „régi s szokás szerint katonáskodni". De Mátyás mindennek az 1 ellenkezőjét cselekedte. A köznemesség pedig azt kívánta, hogy — ha már adót szed a király — legalább felkelést ne \ hirdessen. Az uralkodó ezt meg is ígérte, kivételes esetek fenntartásával. 32 t Az állandó zsoldos haderő kiépítése a központosítás i nagy fontosságú lépése volt, s egyben a biztonságos honi védelem alapja is. Mindehhez a feltételeket a kincstári bevételek növelése teremtette meg. Már uralkodása kezdetén y igyekezett támaszkodni a rendkívüli adókra, elsősorban í azonban a régi regálé típusú jövedelmek visszaszerzését, 31 BÁRCZAY O. 1895. 509.; — Vö. 1454. decrétum (II.) 2—9. p. 32 MAGYARORSZÁG TÖRT. I. 334—336.; — BÁRCZAY O. 1895. 511—520.; — SZALAY J. 1895. 277—278. 109
