Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya

perem kifelé ívelődő, kissé megvastagodó és legömbölyített. Két cserepet lehetett összeragasztani. M: 8x5 cm. V: 0,7—0,5 cm. (54. kép 130) 13. Fazékból kitörött cserép. Homokkal átlagosan kevert nyersanyagból fazekaskorongon kidolgozott, világosbarna árnyalatú, kívül flekkes. Enyhén S-formában ívelődő oldalrész, az edény vállából. A felületen széles pászmában sekély hornyok futnak körbe. Fölül két élesebb vonal. M: 7x6 cm. V: 0,5—0,4 cm. (54. kép 131) 14. Fazékrészlet. Tapintásra érdes, homok és egyéb soványító anyagot tartalmazó masszából korongolt. Az edény öble felé eső oldalon világos nüanszú, kívül foltosán szürkésbarna. A karima — azaz a perem — kifelé dől, rövid, megvastagított, gömbölyded, felül kissé árkolt. A vállrészen széles felületen horizontális lineákkal barázdált, ámde nem túl mélyen. M: 5x5 cm. V: 0,8—0,5 cm. (55. kép 132) 15. Hombártöredék (pitosz, dólium). Kérdéses eredetű kavicsszemekkel, homokkal átlagosan, ill. sűrűbben elegyített agyagból korongozott, világos barnás árnyalatú és foltos. A törésfelület változatosan sávos. Igazi korongolásnyomok csak a perem tetején figyelhetők meg. Itt mélyebben befésült hármas hullámvonal-köteg látható. Ilyen ékítés a vállrészen is van, ahol két nyaláb húzódik. A szájrész erősen duzzadt, háromszög formájú, teteje vízszintes, egyenes (ún. Krausengefáss). M: 13,5x8 cm. V: 1 cm (oldalfal). (55. kép 133) 16. Fazéktöredék. Soványító adalékot a szokványos mennyiségben tartalmazó agyagból gyorskorongolt, világosabb tónusú barnásszürke színű. A perem derékszögben, horizontálisan kihajló, fölül hornyolt, azaz ún. fedőtartós. Ferdén és szögben-élben záródó. A nyakrész alig észlelhető tagolással csatlakozik a vállhoz. M: 4,5x3,5 cm. V: 0,7—0,5 cm. (55. kép 134) 17. Tűzhely mellett használt edény fragmentuma. Homokkal nem nagyon dúsan kevert agyagból korongolt. Közepes árnyalatú szürke. A perem vízszintesen kihajló, duzzadt, lekerekedő, fölül lapos. A nyak lágy töréssel megy át a bordás-hornyolt vállrészbe. A rekonstruálható SZÁ/PÁ: kb. 12 cm. M: 8x4,5 cm. V: 0,8—0,4 cm. (55. kép 135) 18. Fazéktöredék. Anyaga eléggé ritkásan soványítótt. Korongolt. Felületének színe kívül-belül közepes, ill. világosabb tónusú szürke, a fal magja sötétes szürke. A perem ferdén kihajló, legömbölyödő. Az oldalfal viszonylag meredeken ereszkedik. Két darabból ragasztott. M: 5,5x5 cm. V: 0,6—0,3 cm. (55. kép 136) 19. Edénytöredék (fazék). Szemcsés soványító anyaggal mixelt agyagból sebesen hajtott korongszerkezeten kiformált. Foltos, barnásszürke színű. A karima határozottan kihajló, megvastagodó, lekerekedő, fölül síkozott, azaz „leélezett". A vállrészen két „bekarcolt" (de inkább korongolt) vízszintes linea húzódik. Az edény rekonstruálható PÁ—SZÁ: kb. 13 cm. M: 7,5x4 cm. V: 0,9—0,3 cm. (55. kép 137) 20. Fazék részlete. Kissé durvább, kísérőanyagot és homok/kavics szemcséket? tartalmazó nyersanyagból pusztán szabad kézzel formált, barnás tónusú, kívül foltos. A törésnél a mag sötétes. A felület belül hevenyészetten eldolgozott (különböző irányú ujjhúzásokkal). Kívül egyenletesebb, simább. A perem éles szögben kifelé hajlik, legömbölyített. M: 7x5,5 cm. V: 0,6—0,5 cm. (55. kép 138) 21. Edénytöredék. Szemcsékkel (homokkal, kaviccsal) átlagos dúsításban soványított nyersanyagból korongolt. Közepes árnyalatú barnás-szürkés, flekkes. A karima élesebb szögben kifelé dőlő, vastagodó. A nyakhajlatban a jellegzetesnek számító borda, lejjebb, ahol alig észlelhető töréssel szélesedik a fal, erőteljes korongolásnyomok (bordák és barázdák). A rekonstruálható SZÁ—PÁ: cca. 12 cm. M: 10x5 cm. V: 0,7—0,3 cm. (55. kép 139) 22. Fazékdarab. Kisebb-nagyobb szemcséket szórványosabban magában foglaló masszából korongolt, sötétes szürkés tónusú. A perem a tipikus módon éles szögben kihajló, duzzadt, ferdén „csapott", fölül sík felülettel. A rekonstruálható SZÁ—PÁ: kb. 11 cm. M: 7,5x2,5 cm. V: 0,7—0,3 cm. (55. kép 140) 23. Fazéktöredék. Szokásos méretű és mennyiségű szemcsés anyaggal kevert agyagtömbből korongozott, barnásszürke színű. Az egész profil lágyan ívelődő, a perem felé kissé megvastagodó — ez utóbbi élben záródik. M: 5x5 cm. V: 0,8—0,6 cm. (55. kép 141) 24. Fazéktöredék. Homokkal átlagosan soványított nyersanyagból fölhúzott, közepes árnyalatú szürkés színű, ívelődő nyak- és vállrész, melyen felül mélyebb árok fut körül. Az egész felület enyhén barázdált. M: 5x4,5 cm. V: 0,5—0,3 cm. (55. kép 142) 25. Fazékdarab. Különböző szemcsenagyságú homokkal kevéssé, ill. átlagos mértékben soványított agyagból gyorskorongolt. Barnásszürke színű, koromfoltos. A perem közel derékszögben megtörő, duzzadt, kifejezetten legömbölyített. Az oldalfal profilja itt is enyhén tagolt. M: 5x3,5 cm. V: 1,1—0,6 cm. (55. kép 143) 26. Edény fragmentuma. Finomabb-durvább (pl. 2 mm-es) kvarc-csillám adalékkal érdesített agyagból gyorskorongolt, szürke, kicsit foltos. A cserépen fölül és alul határozottabban behúzott barázdák futnak. Nyak-, váll- és hasrész, lendületesen ívelődő profillal. M: 11x7,5 cm. V: 0,6—0,4 cm. (56. kép 144) 27. Főzőedény részlete. Szemcséket nem nagyon dúsan tartalmazó agyagból korongon kialakított, világosabb barnás árnyalatú. A törésfelületnél a mag szélesen sötétes. A perem „élesen", hirtelen kifelé hajló, megvastagodó, s inkább szögletesen záródó, mintsem gömbölydeden. A helyreállítható PÁ—SZÁ: cca. 12 cm. M: 9x3 cm. V: 0,7—0,4 cm. (56. kép 145) 28. Fazéktöredék. Valamelyest, inkább csak apróbb homokkal kevert agyagból korongolt, világosabb barnás tónusú. A törésfelület sötétes. A karima lendületesen kifelé görbülő, duzzadtabbá váló. Belső oldala oly módon alakított, hogy az fedő tartására alkalmas legyen. M: 5x3 cm. V: 0,6—0,4 cm. (56. kép 146) 29. Fazéktöredék. Érdes, szemcsés anyagú (kevesebb, nehezen meghatározható adalékkal kevert). Belül világosszürke, kívül sötétebb barnásszürke, füstfoltos. A törésfelületnél megfigyelhető rétegződés: középen szélesebb sötétes sáv, kétoldalt mm-es világos tónusú csík. A perem rövid, kissé megvastagodó, ritkábban előforduló változatban kifelé-lefelé törő. A profilból következtetve az edény gömbös testű lehetett. A lelet három fragmentumból ra89