Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya

gasztott. A rekonstruálható SZÁ/PÁ: cca. 16 cm. M: 11,5x10,5 cm. V: 0,7—0,5 cm. (56. kép 147) 30. Konyhai főzőfazék darabja. Érdes tapintású (különböző szemcsenagyságú homokkal a szokásos sűrűségben kevert, de néhány nagyobbacska szennyeződésrögöt is tartalmazó) agyagból gyorskorongolt, foltos, szürkés. A perem — alatta árok fut — erőteljesen kifelé hajló, duzzadt és gömbölyödő. Fölül síkozott. A profil, a nyak- és vállrész lágy S-ívelésü. Helyreállítható PÁ—SZÁ: kb. 11 cm (esetleg cm-rel több). (56. kép 148) 31. Fazéktöredék. Homok és kavics adalékkal átlagos mennyiségben soványított nyersanyagból sebesen forgó korongtányéron fölhúzott. Sötétebb szürkésbarna tónusú. A perem éles szögben kihajló, megvastagodó és lekerekedő. A nyak lágy töréssel kapcsolódik a vállhoz. A felületen a korongozásból származó kannelúrák láthatók. Az agyagkészítmény rekonstruálható SZÁ—PA: kb. 18 cm. M: 114,5x6 cm. V: 0,8—0,5 cm. (56. kép 149) 32. Fazéktöredék. Különböző fajtájú szemcsésítő anyaggal, kaviccsal, homokkal, egyébbel? összekevert agyagból formált fazekaskorongon. Színe barnásszürke, közepes árnyalattal (belül kormos-füstös). Markánsak a „gyors"korongolás nyomai, főként a külső felszín horizontális árkocskái révén. A nyak-, váll- és hasrész úgy ívelődik, hogy abból viszonylag magasabban kiszélesedő főzőedényre lehetséges következtetni. A lelet három fragmentumból jött össze, de valószínű, hogy egy-két cserép még idetartozik. A rekonstruálható VÁ: cca. 17—19 cm (ebből 18—20 cm körüli magasságú edény sejthető). M: 13x10 cm. V: 0,6—0,3 cm. (57. kép 150) 33. Fazékból kitörött cserép. Soványított anyagú (kísérőanyagot is tartalmazó), korongolt, sötétebb árnyalatú — füsttől színeződött? — szürke. A perem, mely megvastagodó és lekerekedő, éles szögben törő. A lelet két részletből lett ragasztva. A helyreállítható SZÁ/PÁ: úgy 10—11 cm. M: 8,5x2,5 cm. V: 0,8—0,3 cm. (57. kép 151) 34. Bögre (fazék) töredéke. Érdes tapintású, sebesen forgó fazekasszerkezeten fölhúzott. Sötétes barnásszürke tónusú kívül is, belül is. Enyhén S-ívelődésű a profil, a nyak-, váll- és hasrész. Nem lehetetlen, hogy ún. körte alakú edényformával állunk szemben, ami elsősorban a díszkeramika sajátja. M: 5,5x4,5 cm. V: 0,7—0,5 cm. (57. kép 152) 35. Korsófül töredéke. Durvább, de nemigen soványított nyersanyagból formázott. Eredetileg barnás színű lehetett. A tapadási felületnél értelmezhetetlen lenyomatok figyelhetők meg. Átmetszete ovális, kb. 2,5—3x2—2,5 cm-es mérettel. M: 5x4,5 cm. (57. kép 153) 36. Fazéktöredék. Homok- és kavicsszemekkel dúsított nyersanyagból gyorskorongolt, barnásszürke színű. A külső felület nem túlságosan jó kivitelezésű; rajta a korongolás során keletkezett sekély hornyok futnak körös-körül. A megvastagodó, felül majd' vízszintes, lekerekedő perem közel derékszögben törik. A meredek nyak alig észlelhető tagolással csatlakozik az ívelődő váll-, ill. hasrészbe. M: 7,5x6,5 cm. V: 1—0,4 cm. A rekonstruálható PÁ—SZÁ: kb. 12 cm. (Az edény 18 cm magasságú, 17 cm hasátmérőjű és 8 cm talpátmérőjü fazék lehetett — +-1—2 cm-es ráhagyással.) (57. kép 154) 37. Főzőedény darabja. Homok-, kavics-, mész/mészkőszemcséket, ill. konglomerátumokat átlagos sűrűségben tartalmazó agyagból korongolt lábbal hajtott fazekasszerkezeten. Színe kívül világosabb szürke finom, apró, sötétebb lepattogzásfoltocskákkal. A vállrészen a kikorongozás hagyta sekély barázdák futnak körbe. ívelődő oldaldarab. M: 9,5x8,5 cm. V: 0,6—0,5 cm. Rekonstruálható HÁ; hozzávetőleg max. 18 cm. (Ezekből az adatokból egy 16—18 cm körüli magasságú, 11—13 cm szájátmérőjü, 7—8 cm talpátmérőjű telt, gömbölyded testű — talán ún. körte alakú? — fazékra következtethetünk. (58. kép 155) 38. Fazéktöredék. Kavics-homok soványító anyagot átlagos sűrűségben tartalmazó agyagból gyorsan forgó szerkezeten kialakított, szürkésbarna színű. Az aljtöredéken nem igazán pregnáns omfalosz figyelhető meg. Az oldalfal és a fenék élben fut össze, ami arra vet fényt, hogy az edényt „lemetszették" a korongról. (Az említett jelenség ugyanakkor a fal „síkozása" során is keletkezhetett.) A konyhai alkalmatosság FÁ: 7,5—8 cm. M: 9x7 cm. V: 1,2—0,4 cm. (58. kép 156) 39. Tárolóedény fragmentuma. Kavics-homok-mészkő granulummal átlagos sűrűségben kevert agyagból korongolt. A külső felszín és a fal magjának ez a része élénkebb világosbarna árnyalatú, míg belül szürkés-feketés (koromfoltos?). A cserép megvastagodásából arra lehet gondolni, hogy itt kezdődött az edény alja. M: 8,5x7,5 cm. V: 3—1,5 cm. (58. kép 157) 40. Fazéktöredék. Különböző, vegyes szemcseátmérőjü érdesítő anyagot — emellett nagyobb „piszok"rögöcskéket is — tartalmaz szokványos sűrűségben. Gyorskorongolt technikával készült, kívül halvány tónusú barnás (szürke) színű. A hasrészen sekélyebben-mélyebben behúzott, ill. odakerült barázdák. A felület alján már az aljrészre mutató facettálás jelei fedezhetők fel. A lelet három darabból összeállított. A profilból föntebb kiszélesedő fazékformáról lehet szó. M: 16,5x11 cm. V: 0,8—0,4 cm. (58. kép 158Ö 41. Fazék fragmentuma. Az anyag, amiből korongolt, 1—3 mm szemcseméretű drappos, nem plasztikus matériával kevert. Egy flekk nyomán megállapítható, hogy ezt nem oszlatták szét egyenletesen az agyagban. Középszürke színű. A készítés technikájára világít rá a csigavonalas omfalosz. Az oldalfalon síkozásnak kétségtelen jelei láthatóak (megcsúszótt-kipotyogott kavicsok). Az alj kissé egyenetlen, párhuzamos lenyomatokkal — következésképp: a korongtányért deszkákból rótták össze? A rekonstruálható FÁ: 9 cm. M: 11,5x9 cm. V: 0,9—0,4 cm. (58. kép 159) 42. Főzőedényből való cserép. Az anyag, melyből korongon készült, nagyon kevés apró kavicsszemcsét és szennyeződésdarabocskákat tartalmaz. Színe mindkét oldalon közepes, ill. világosabb tónusú barna. A törésfelület belül szélesen sötétes. Az alj és az oldalfal tompa éllel kapcsolódik. A rekonstruálható FÁ—TÁ: úgy 7,5—8 cm. M: —. V: 1,5—0,6 cm. (58. kép 160) 43. Fazékdarab. Különböző eredetű szemcsékkel (mészkő, homok, kavics) átlagosan mixelt agyagból korongolt. Érdekesebb a külső felszín, mely szürkés-"fémes" hatású, emellett kissé egyenetlen, erőteljesebb korongolásnyomokkal. A vállon árok fut körbe. A perem éles szögben, közel derékszögben kihajló, duzzadt, élekben záródó. 90