Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya

ződésektől alaposan megtisztított agyagból gyorsan hajtott korongon fölhúzott, közepes árnyalatú szürkésbarna színű. Belül filigrán korongolásnyomok. A külső fölszín, a kónikus nyak-, ül. vállrész matt, s 2—3 mm széles, függőleges, „sikált" vonalakkal díszített. A belül polírozott perem lágyan kifelé hajló, elvékonyodó és lekerekített. Az edény rekonstruálható SZÁ—PÁ: kb. 9—9,5 cm. M: 8,5x2,5—3 cm. V: 0,5—0,3 cm. (A díszkeramikából négy cserepet sikerült összegyűjteni, ebből három volt ragasztható.) (54. kép 121) 3. Bögréből vagy csészéből származó fragmentum. Jól iszapolt, finom, kövér agyagból korongolt, sötétes szürkésbarna színű. A felület mind kívül, mind pedig belül vízszintes irányban polírozott. Tölcsér formájú szájrész lekerekedő peremmel. A helyreállítható SZÁ—PÁ. kb. 12 cm. M: 5x2 cm. V: 0,5—0,4 cm. (54. kép 122) 4. Díszkerámia, bögre/csésze darabja. Tiszta, kövér agyagból korongolt. A fazekaskemencében kicsit sötétebb szürke tónusúra égett ki. A hátoldalon finom barázdák utalnak a készítésre. Perem-, nyak- és vállrész, melynél a száj lágyan kifelé hajló, kissé duzzadt és legömbölyödő. A váll meredeken fut lefelé. A besimított díszítés a következőképpen írható le: a peremen és a nyakon két alig elkülönülő csík megy körbe. Ezalatt két vertikális vonal és három tipikus zegzug vonal figyelhető meg. A „sikált" polírozás 1—2 mm vastag. M: 3x2,5 cm. V: 0,5—0,3 cm. (54. kép 123) 5. Csésze, ill. bögre töredéke (bikónikus, körte formájú vagy gömbös testű készítmény). Tiszta nyersanyagból gyorskorongolt. Sötétszürke-feketés színű. A szájrész belül fényesre polírozott. A tölcséresen kihajló perem- és nyakrészen, a tompa felületen szép, pregnáns besimított díszítést helyezett el a gepida fazekas, mely 2—3 mm széles „sikált" vonalakból tevődik össze. Három függőleges csíkot kétoldalról cikcakk, ill. hullámos vonalak sorai vesznek közre. Ám nem nagyon szabályos, szimmetrikus kivitelezésben. Ezekből a zegzug lineákból legalább három volt. A helyreállítható SZÁ/PÁ: kb. 11 cm. M: 7x2 cm. V: 0,5—0,4 cm. (54. kép 124) 6. Edénytöredék. Néhány szennyeződés-darabocskát tartalmazó agyagból korongolt, világosszürke színű. Hajló nyak- és egyenes vállrész. A nyakon vízszintes fényezéscsík, ezalatt függőlegesen polírozott, 0,6—0,7 cm széles, egymástól több mint centiméterre elhelyezkedő sávok, figyelmünkre tarthat számot, mert a rózsadíszes benyomkodott mustra a késő antik magaslati településen és a hozzátartozó temetőben is előfordul (Bolta 1978 514. Abb. 6.; Simoni 1977—1978 Tábla VI. 5). A lcletcgyütteseket bizánci és langobard érmek datálják döntően a VI. század második felérc. A borgovercelli (Vercclli, Fclső-Pó vidéke) temető sírkeramikáján, bögréjén szokás szerint a vállrészen fut körbe a rozetta-fríz (Rotili 1981 Fig. 7. 1, 10. és 11.). A lelet a VI. század utolsó harmadára keltezhető. Összefoglalásként megjegyezhetjük, hogy ezek a gepida és langobard rozetták általában 6—8—10—12 szirmúak és 1 cm körüli (± 2—3 mm) átmérőjűek. — A szóban forgó bepecsételt mintának aránylag jól kikerekíthető köre van a Saale-térség thüring agyagművességében, főként kézzel formált tálakon/csészéken. A fontosabb lelőhelyek: Gorslebcn, Hclmsdorf, Hoym és Oberröblingcn (Schmidt 1976 223. Taf. 35 8 b, 245. Taf. 57. 4,230. Taf. 42. 3 a, 240. Taf. 52. 3 1, valamint az edények leírása). A rozetták általában egyetlen sort alkotnak, 5—16 szirmúak és 1—1,2 cm nagyságúak. Rajna-vidéki VI. századi matt felületen besimított díszítés látható. M: 3x2 cm. V: 0,6 cm. (54. képl24/A) 7. Edény töredék (fazék vagy bögre darabja). Homokszemeket és egyéb apró szennyeződésrögöcskéket is tartalmazó agyagból „gyors"korongolt. Kívül közepes árnyalatú barnásszürke színű. Pregnánsak a korongolásnyomok. A külső felület — amely hozzávetőleg vállrész — széles, vaskos, vízszintes bordákkal tagolt. Ezek között mm-es vonalakból álló, helyenként rendezetlen hálóminta látható, természetesen polírozatlan felületen. Valamiféle további besimított ékítés jelei vehetők ki az alsó borda alatt. M: 7,5x6,5 cm. V: 0,8—0,6 cm. (Megjegyzés: belül rétegesen, palaszerüen levált foltok vannak.) (54. kép 125) 8. Fazéktöredék? Homok adalékanyaggal átlagosan dúsított fazekasagyagból korongolt, világosabb árnyalatú szürkés(barna) színű. A külső felszín kissé hullámzó, díszítése széles pászmában bekarcolt egyenes, ill. kicsit hullámzó vonalnyaláb. M: 5,5x5 cm. V: 0,6—0,3 cm. (54. kép 126) 9. Fazékból? kitörött darab. Átlagos és durvább szemcsenagyságú homokkal szórványosabban soványított nyersanyagból korongolt, közepes árnyalatú barna színű. A belső részen markáns bordák és barázdák húzódnak. A külső felületen úgy 0,7 cm szélességben hét filigrán lineából álló befésült hullámnyaláb fut körbe. Alatta az oldalfal lépcsőszerűen tagolt, ahol behúzott vízszintes vonal is látható. M: 4x2,5—3 cm. V: 0,5—0,4 cm. (54. kép 127) 10. Konyhai használatra alkalmas edény fragmentuma. Szemcsésített nyersanyagból korongozott, kívül-belül világosabb nüanszú barnás(szürke) színű. A törésfelületnél belül széles szürke sáv figyelhető meg. Az oldalfal mélyebben fésült vízszintes vonalakkal díszített összefüggően, nagyobb felületen. M: 3,5x3,5 cm. V: 0,7—0,5 cm. (54. kép 128) 11. Hombártöredék. A leggyakrabban előforduló szemcseösszetételű kaviccsal-homokkal közepesen dúsított nyersanyagból korongolt, barnásszürke tónusú. A belső oldalon finom korongnyomok. A felületen három nagyívű, egymástól távolabb elhelyezkedő, bekarcolt hullámvonalköteg látható. M: 6,5x4,5 cm. V: 1,2—1 cm. (54. kép 129) 12. Fazéktöredék. Adalékanyaggal, szemcsékkel nem nagyon dúsan kevert agyagból korongtányéron fölhúzott. Külső felületén füsttől-koromtól barnás-feketés foltos. A frank környezetből legelőször egy települést, a Münster környéki Socst-Ardcy-t citáljuk mint példát a tiszazugihoz hasonló ékítésre (Rcichmann 1981 73. Abb. 11. 5). Azokban a fazekasmühelyckben is léteztek ilyen mintázatú pecsétlőcszközök, amelyekben a Krefcld-Gcllcp-i (Piriing 1975 176. Abb. 9. 13 és 177.), a nicderseltersi (Áment 1967 Taf. 21. 3), a rübenachi (Wicczorck 1987—1988 pl. 471. Abb. 7. 10, 475. Abb. 11. d, g és j) és a westhofeni (Stümpel 1978—1979 360. Abb. 47. 87,91,92 és 108) síredények készültek — az utóbb említettek még kézzel formáltak. Krefeld-Gcllcp abban a vonatkozásban lehet érdekes, hogy a „Rosettenstempcl" egy korai bikónikus agyagkészítményen (Knickwandtopf) fordul elő, s mint ilyen a VI. század első évtizedeire lett keltezve (Martin 1989 135. Abb. 8. 13 és 133.). A nicderseltersi fazekat bizánci pénzek keltezik a VI. század második felérc. A ripuari frank rozetták durván 0,5—1,5 cm méretűek és 5—8 szirmúak — legalábbis a fönt említettek. 88