Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya
Árpád-kori? (ül. annak tűnő) cserepet, állatcsontot és paticsot gyűjtöttünk. (21. kép és 22. kép 1) 1. Fazéktöredék. Jó anyagú, csak kvarcot-csillámot tartalmazó agyagból korongolt, kívül-belül barnás tónusú. A törésfelületnél belül széles sötétes sáv látható. Az edényt a fazekas két sorban fogaskerekes, rádlis — rota dentata — mintával díszítette. A fölső sor szorosan egymás mellett elhelyezkedő rombikus benyomkodásokból tevődik össze, míg az alsó lazábban sorakozó négyszögekből. M: 2,5x2,5 cm. V: 0,7—0,6 cm. (Megjegyzés: a cserép kora problematikus, első ránézésre „echte" Árpád-korinak látszik, ám korai népvándorlás kori keltezése sem vethető el, mint obskúrus leleté.) (53. kép 117) 11 2. Főzőedény (vas coquinarium) darabja. Kevés, finomabb szemcsével soványított agyagból korongolt, szürkésbarna árnyalatú. A perem úgy 90°-os szögben törik meg és hajlik kifelé. Teteje vízszintes, szögletesen, ül. lekerekedve záródik. M: 3x1 cm. V: 0,6—0,4 cm. (53. kép 118) 3. Fazéktöredék. Homokkal nem túl dúsan soványított nyersanyagból korongozott, világosabb szürkésbarna színű. A perem hozzávetőleg derékszögben kihajló, ferdén „csapott", alsó élén határozott gerinc fut körbe. A törésfelületnél belül széles sötét csík. M: 4x1,5 cm. V: 0,5 cm. (53. kép 119) IV. Tűzhely 1. tűzhely (focus — VII. szelvény, rajz: 1986. június 16.) A nyílt, szabadtéri tüzelőhely a VI. szelvénytől — 3. ház — északra 4—6 m távolságra nyitott kutatóárokban került elő. A szonda északnyugat—délkeleti irányú volt és durván 4x1 m nagyságú. Ennek középső részén, a füves felszíntől csupán 15 cm mélységben, még a humuszos, ül. kevertes? földben (vagy már az altalajon?) 35x30 cm-es, 11 A fogaskerekes díszítéshez: A Közép-Tisza vidéki gepida emlékanyagban előforduló cdénydíszítésről Szclcvény-Sárga-partoldal VI. századi teleprészlctének feldolgozásánál — egy tiszafüredmorotvaparti lelet kapcsán — már volt alkalmam szólni (Cseh 1993/G 25. és 15. kép 8, valamint 29—30. 5. jegyzetpont a kéziratban). Minthogy azonban itt csupán korábbi, III— V. századi példákat említettem, kézenfekvő az elhagyott szálat fövenni és a Mcroving-korra kitekinteni, most már a szelevényi lelet ürügyén. A tiszafüredi cserép „újra-fölfedezéséig" és a Kengyel melletti kora népvándorlás kori telepásatásokig a tiszazugi edénycserép hovatartozása kérdéses volt, dacára annak, hogy gepida kerámiával került napfényre — ha nem is nagy számúval —, s hogy a lelőhelyen mindeddig semmiféle Árpád-kori telepnyom nem mutatkozott. (Kengyelhez 1. Cseh 1993/B 140. és 147—148.) A Kiss-tanyánál az A objektumból gyűjtött, háromszögletű, ékvésésszcrü (Kcilstich) fogaskerekes díszü edénytöredék igen jó analógiája egy Stuttgart környéki (Wcil der Stadt), nyilván korongolt, szemcsés, barnás fazék. Ennek vállrészérc az alamann? fazekas több sorban gördített ékformájú, kb. 3 mm méretű mintákat (Mannspergcr 1975 Taf. 311. B és 275.) — A Rajna, a Duna és az Elba közrefogta régió fazekasságában a zömmel (korongolt) fazekakon alkalmazott fogaskerekes minta virágkora a későbbi Meroving-kor, a VI. század második fele és az egész VII. század. enyhén ovális flekk jelentkezett. A faszén- és vörösagyagdarabocskákat tartalmazó sztratúra cca. 1 cm vastagságú volt. Habár leginkább — ahogyan föntebb említettük — nyíltszíni tűzhelynek tartható, ez teljességgel mégsem bizonyos. Minthogy kerámia nem került napfényre belőle, datálása kérdéses, így a korai Meroving-kori telep részeként is tekinthető. Egyúttal rávilágít arra, hogy abban a periódusban, amelyhez tartozik, a járószint a telepépítmények között ezen szinten volt(?). Ha megengedjük VI. századi keltezését, a dolog azt is kell hogy jelentse: a házak gödrét — pl. a közeli 3. jelzetüét — erről a nívóról ásták ki. Tehát akkori mélysége 90—110 cm volt, legalább „derékmagasságú". (22. kép 2 és 23. kép) V. Fazekasműhely 1. fazekasműhely (figlina — XI— XII. szelvény, rajz: 1987. május 5—6. és 10.) A dűlőút keleti oldalán, 10—15 m-re az 1986. évi gepida teleprészlettől északkeletre, az ott megfigyelt házfoltra rábontva alakítottuk ki a XI. szelvényt (5,5—6x4—4,5 m). A földbe mélyített, késő vaskorinak — keltának — meghatározható építmény keleti falának északi fertályán egy kemence vált láthatóvá. Kisebb körszelete esett, égett bele annak „kultúrréteg"-ébe. Ez a tereprész a földutat kísérő, kissé szakadó partfal és a mezőgazdasági művelés alatt álló terület határán, mezsgyéjén húzódott. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a kemence jórészt megmenekedett az elszántástól. Miután tisztáztuk körvonalát, vagyis átlag 3,5—4 cm vastag vörös-szürke oldalfalát — mely nyugat—keleti irányban kissé ovális, s 90x80 cm méretű volt — elkezdtük kibontását. A betöltődés első 15—20 cm-nyi rétege laza, igen hamus, kisebb-nagyobb tapasztásdarabokkal teleszóródott kevert föld/mixtúra volt. Ebben a leletek (edénytöredékek, oszteológiai anyag) lefelé fokozatosan szaporodtak, sűrűsödtek. Ezeknek a nyugati ekvivalenciáknak a sorát a Közép-Rajna menti Mertloch (Künzerhof) frank településével nyitjuk, szokásosan több vonalban rágörgetett rádlimintás cserepeivel (Áment 1974 463. Abb. 7. 4 és 465, valamint 465. Abb. 9. 5, amihez még 466.) Ugyancsak frank sírkerámia egy ilyképpen ékített hechtsheimi (Rhcinhcsscn) edény a VI. század második feléből és a következő évszázad első feléből (Wicczorck 1979 308. Abb. 2.) Említhetünk egy kettős kónikus fazekat Ncttcrsheim mellől (Krüger 1983 Taf. 51 b). Etnikai szempontból alamann egy kornwestheimi — Ncckar-vidék — „Knickwandtopf/Doppelkonus" többsoros fogaskerekes mintázatával (Kirschlcr 1975 Taf. 303. C és 248. A térség késő Meroving-kori rádlis díszítésére 1. még Neuffer— Müller 1966 passim és Ncuffcr 1972 passim). A „Rollrádehenverzierung" a thüringck régészeti lelctanyagában is zömmel a kései Meroving-kori edényeken található: példa erre többek között az arnstadti és a sömmerdai lelőhely — mindkettő Erfurt város tágabb térségében (Schmidt 1970 Taf. 42. 6 és 48, valamint Taf. 68. 2 f és 72.) A föntebb említett agyagedények rádlis díszítése 2—4 mm méretű, négyszögletes benyomkodásokból tevődik össze. Példa a fazekastechnika telcpanyagban való előfordulására: Brebicres (Dcmolon 1972 48. Fig. 10. 1700, 102. Fig. 30. 180 és 160. Fig. 52. 245.)
