Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya
tartozik egybe. Az edény legnagyobb kiszélesedése 16—18 cm körül lehetett. M: 4x3 cm és 9x4,5 cm. V: 0,7—0,4 cm. (52. kép 109) 2. Fazéktöredék. Érdes, szemcsésített nyersanyagból korongozott, barnásszürke színű, foltos. Belül enyhe bordák — a készítéstechnika nyomai. A fenékrész a szokott módon egyenes, az oldalfal lágyan ívelődve fut felfelé. A felületen az eldolgozás jócskán hagyott durva nyomokat, karcolt barázdákat ferdén elhelyezkedve. M: 7x5 cm. V: 1,2—0,5 cm. (52. kép 110) 3. Főzésre-melegítésre alkalmas edény töredéke. Homokkal közepes mennyiségben kevert nyersanyagból lábbal hajtott fazekasszerkezeten fölhúzott, barnás tónusú. A perem „tölcséresen" kihajló, megvastagodó és lekerekedő. A belső oldalon borda fut körül. M: 4,5x2,5 cm. V: 0,6—0,3 cm. (52. kép 111) 4. Vaskés (culter, ül. cultellus). Közel teljes, csupán nyeléből hiányzik egy darabocska. A markolat lapos, téglalap átmetszetü, kétoldalt srég vonallal kapcsolódik a pengéhez. Ez egyenes, szimmetrikus, egyenletesen keskenyedik csúcsa felé. Itt az él mintha fölemelkedne. Keresztmetszetében háromszögletes. Az egyik oldalon famaradványok rozsdásodtak hozzá, valószínűleg a toktól. A tárgy megtartása közepesnek minősíthető. H: 11 cm. SZ: 1,8 cm. V: 1—2 mm (csak hozzávetőlegesen). (52. kép 112) 5. Hombártöredék. Apróbb kavics és durvább homokszemekkel — melyek részben lecsiszolódottak, részben szögletes felszínűek — soványított masszából fazekastányéron készített. Belül sötétebb, kívül világosabb árnyalatú szürke tónusú és barnás flekkes. Belső oldalán a formázásnál keletkezett élesebb árok figyelhető meg. A felület „pettyes", kisebb foltocskákkal tarkított, elmozdult vagy kipotyogott szemekkel. A lelet két töredékből ragasztott. A rekonstruálható A: kb. 25 cm. M: 17x7 cm. V: 1,4—1 cm. (Megjegyzés: a hombárok és a fazekak összevetésénél kitűnik, hogy tendenciájában az előbbiek soványító anyaga durvább szemű, kézenfekvő módon a mérettel kapcsolatosan.) (53. kép 113) 6. Textília készítésére szolgáló konstrukcióhoz tartozó súly. „Nyers", nem túl durva agyagból formált. Belül sötétes barnás(szürke), kívül — max. 1 cm vastagságban — világos barnás(ra égett). Ennek megfelelően állaga is keményebb. A vízszintes átfúrás nem pont középen töri át, az átmetszete is kissé ovális. A kónikus agyagtárgynak úgy középső-felső harmada maradt ránk. Három töredékből összeállított. M: 6x5,5x5,5 cm. (53. kép 114) 2. gödör (IV. szelvény, rajz: 1986. június 5.) A korai népvándorlás kori település-jelenség a föntebbi sorokban leírt 1. gödör közvetlen közelében, attól napnyugatra alig lábnyira, 20 cm-re kezdett kirajzolódni a szelvény tisztítása során. Kontúrja határozottabban mutatkozott, mivel sötétes nüanszú kevert földje volt. A megnyúlt, hosszúkás, szabálytalan ovális/ellipszis formát adó, két, valamelyest elkülönülő részből álló beásás hosszanti axisa nyugat—keleti helyzetű volt azzal a módosulással, hogy 12°-kal tért el észak, ill., dél felé. Rajzolásánál 170 cm, 70 cm és 65 cm méretadatot vettem fel (alapterülete hozzávetőleg 0,8 m 2 ). Oldalfalai rézsüsen emelkedtek. A gödör alig mélyedt a homokos-agyagos altalajba (-8 cm). Töltelékföldjéből csupán egyetlen cserép került ki. Több szempontból is valószínű a VI. századi településhez való tartozása. (19. kép) 3. gödör, ill. árok (fossza, rivus, incile — VI. szelvény, rajz: 1986. június 12.) A kis objektumrészlet a VI. szelvényt eredményező kutatóárok kiemelése során látott napvilágot. A két ásófogás vastag — cca. 40 cm — termőföld sztrátum alatt jelentkezett a hosszúkás, görbe oldalfalú árok. Hozzávetőleg nyugat—keleti futású volt. (Mindkét irányban folytatódott a szonda fala alatt.) Alját csekély, 4—6 cm mélységben értük el a megnyesett felülettől számítva. Laza, hamus, paticsszemcsés kevertes földdel töltődött föl. Mint korábban már említettük, a 3. háztól kiinduló árok folytatódása lehet. (20. kép) 1. Füles korsó vagy fazék töredéke. Fehéres és drappos/barnás durva homok (ill. apró kavics) szemekkel kevert agyagból gyorskorongolt, közepes árnyalatú barnás (szürke?) színű. Az oldalfalon kívül és belül erőteljes korongnyomok, azaz bordák/barázdák. A szájrész alatt valamilyen levált rész látható. (Esetleg hevenyészve föltett fúl helye?) M: 7,5x5 cm. V: 0,8 cm (+- 1 mm-rel). (53. kép 115) 2. Malomkő (mola manuaria) töredéke. Vulkanikus eredetű, meglehetősen porózus, középszürke színű, tufaszerü kőzetből faragott fölső kő, forgórész (catillus). Peremdarab, oldala ferdén „csapott", őrlőfelülete homorú — következésképp a tengely felé elvékonyodó. M: 7,5x7,5x5x3 cm. (53. kép 116) III. Kemence 1. kemence (fornax, furnus — III. szelvény, rajz: 1986. május 26.) Az objektumot a földút rombolta, ezáltal tűnt elő az 1. háztól keletre/délkeletre 4—5 m-re. Rábontásunk 4,2x1 m kiterjedésű volt. A legnagyobb valószínűség szerint ún. szabadtéri, földbe ásott (sütő)kemencének meghatározható jelenség két részből állott. Magának a kemencének felét bonthattuk, mérete a szájnyílástól a hátsó falig úgy 110 cm-re rúgott — kb. 55 cm-es mérhető szélességgel —, s úgy tűnt, hogy csepp, ill. szív alakú volt. Az objektum északi oldalán helyezkedett el (axisa 10—1 l°-kal tért el az északi fő égtájtól napnyugat felé). Csupán vörösre égett, töredezett platniját tudtuk „megfogni", 8—10 cm mélyen. Átmetszésénél vastagsága max. 2,5 cm-nek mutatkozott, centiméternyi kemény fölső sztrátummal. Ez alatt az égett altalaj állatcsontot is tartalmazott. A tüzelő-/égetőtérhez egy valószínűleg ugyancsak csepp formájú munkagödör kapcsolódott, mely csupán 5 cm mélységig/magasságig maradt meg. Egykori méretét 2—2,5x1,8—2 m-re tehetjük. Belőle néhány őskori, korai népvándorlás kori és 84
