Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya

síkozás nyomai figyelhetők meg. Igen kopottnak tűnik. Az átfúrás Á: kb. 0,8 cm. M: 2,5x2,5 cm. (51. kép 98) 75. Szövőszéknehezék? kis töredéke. A kúpos súlynak talán az alsó részéből származik. Barnás színűre égett. M: 5x3 cm. (51. kép 99) 76. Fenőkő (cos) töredéke, fele-kétharmada. Világos árnyalatú, drappos színű — azaz halvány sárgásbarna —, kevéssé porlós, barnás-foltos kőzet (homokkő? — lapis arenaceus, ill. arenarius). Kisméretű, a középrész felé igen kopott tárgy. Hosszúkás téglatest formájú és ugyanilyen átmetszeni Mindkét vége töredékes. M: 5,3x1,5x0,5 cm. (51. kép 100) 77. Fenőkő? töredéke. A kőzet világos színű drappos árnyalatú homokkő. Kisebb darab, csupán egyetlen oldala nem töredékes. A fragmentum téglalap alakú, négyszögletes átmetszetű. M: 3,4x1,9x1,2 cm. (51. kép 101) 78. Vastárgyak élesítésére szolgáló kő darabja. Barnás-vöröses homokkő. Szabálytalan alakú, lapos, két oldalán töredékes. Munkafelület mindegyik oldal, kivéve az egyik síkot. M: 8,5x5x2 cm. (51. kép 102) 79. Vastárgy (akasztó — uncus —, vagy valamilyen más célt szolgáló eszköz). A mindkét végén töredékes, közepes megtartású/állagú lelet hosszúkás. Akasztószerűen fölfelé hajlik és elvékonyodik. Keresztmetszete téglalapovális és kör (az akasztórésznél). Előbbi mérete 1x0,5 cm, az utóbbié 0,4—0,3 cm. H: 7 cm kereken. (Megjegyzés: fölvetődhet, hogy a fölhajló rész, horog tulajdonképpen csak rozsdarög, bár ez kevéssé valószínű.) (52. kép 103)

10 80. Agyagtapasztás darab. Növényi eredetű anyaggal (pelyvával) kevert agyag. Világosbarnás színűre égett ki. M: 6x5x4,5 cm. (52. kép 104) 81. Kézi — rotációs működésű — őrlőszerkezet töredéke. A szokásos vulkanikus eredetű kőzetből faragott, mely hozzávetőleg szürkésbarna színű. Kis részen megmaradt a munkafelület, ami durva, rücskös. M: 6x5,5x2,5 cm. (52. kép 105) 82. Salak (scoria) darab. Természetéből adódóan könnyű, világos zöldeskék színű. Likacsos kézműipari hulladék, nyilván valamiféle meddőkőzetből/adalékanyagból képződött, röggé összeolvadt maradékanyag. M: 4x2,5x2 cm. (Bizonyos értelemben obskúrus, talányos lelet.) (52. kép 106) 83. Paticsdarab. Az építmény — melyből való — ta10 A kampós vastárgyról: A szclcvényi lelet rendeltetése nehezen meghatározható. Ezeknél a töredékes, erősen korrodálódott római kori és kora középkori eszközöknél általánosságban valamiféle akasztó/függesztő, egyszerű, mindennapos, praktikus funkcióra lehet gondolni. Bizonyos esetekben tűzcsiholók és kulcsok, kapcsok, egyebek maradványai is lehetnek, pusztán magából a formából kiindulva. 5—15 cm hosszúságúak (a mi leletünk egy közbülsőnek mondható helyet foglal el ebben a tekintetben), változó vastagságúak és kör vagy szögletes átmetszetüek. Egyik végük (halász)horogra emlékeztetően, ívelten hajlik vissza, néha „fél S"-formában, alkalmanként szögletesen. A kampó cl is vékonyodhat. — Az V—

VI. századi gepida települések emlékanyagában igazán idevágó leletet nemigen találtam, úgyhogy a temetőkhöz kell fordulnunk. Itt is csupán két-három síregyüttes az, amelyben olyan vastárgy lelhető föl, ami formai alapon valamiféle analógiaként vehető. Ez pedig a hódmezővásárhely-kishomoki 3. sír (Schlageisen — Csallány 1961 Taf. XXCCIV. 26 és 133.), a kiszombori (B temető, Téglavető) 247. sír (Csallány 1961 Taf. CXLII. 16 és 186.) és a szentes-berekháti 14. sír (Csallány pasztott vesszőfonatos fala (paries cratibus et luto factus) a leégésnél barnáspiros színűre égett. Benne szórványosan növényi eredetű lenyomatok láthatók. M: 5x4 cm. (52. kép 107) 84. Falazat darabja. Világos árnyalatú élénkebb barnás színűre égett. A házfal betapasztására előkészített anyagot polyvával, gabonaneműek csépléséből visszamaradt matériával gyúrták össze. Két oldalán különböző irányban elhelyezkedő fa-/nádlenyomatok konstatálhatóak (inkább nádra utal az erre jellemző erezet). A vesszők, ill. szárak átmérője 1,5—1 cm volt. M: 7,5x5x3,5 cm. (52. kép 108) II. Gödrök (ill. árok) 1. gödör (serobis, ill. fovea — IV. szelvény, rajz: 1986. június 5.) A régészeti jelenség az 1. háztól északi irányban 2—3 m-re helyezkedett el ott, ahol a földgyalu munkája után pusztán ásónyom vastagságú volt a humusz. A hamusfaszenes, kevéssé paticsos betöltődés révén a szürkés folt tisztán, élesen rajzolódott a szűzfóldben. Hosszanti tengelye épp az észak—déli főiránnyal esett egybe (ill. 7°-kal tért el attól kelet felé). Formáját oválisnak, pontosabban stilizált vese alakúnak lehet mondani. Méreténél egy 225 cm-es és egy 160 cm-es adatot vettem fel. (Alapterületét számítva 3—3,5 m

2 körüli értéket kaptam.) Alja horizontálisan, kissé egyenetlenül húzódott a hossztengely mentén északról dél felé haladva 30 cm, 20 cm és 15 cm mélyen. A gödör tároló-, majd hulladéklerakó helyként szolgálhatott a lakóházak között. (17. kép 1—2 és 18. kép) A gödör leleteinek megoszlása: 39. kép. 1. Fazéktöredék. Homokkal átlagos dúsításban soványított agyagból korongolt, belül világosabb szürke színű, kívül már elszíneződött, barnás és feketés foltos. A törésfelületnél megfigyelhető egy külső, a felszínhez hasonló csík. Erőteljesen kihajló szájrészű, duzzadt, legömbölyített peremű. A nyakhajlatban gerinc fut körbe. A vállrészen a korongolás hagyott halvány bordácskákat. Három cserép 1961 Taf. XLIX. 12 és 71.) közelebbről meghatározhatatlan, kampós végű vaspálcáival/rúdjaival. Valójában jobb ekvivalenciák eme tárgyaknál azok, melyek az oberwcrschcni 1. sírban voltak (a thüringek településterületén): három, 4—15 cm nagyságú, kb. fél centiméter vastag, horgos végű vasról (Hakcn) van szó (Schmidt 1970 Taf. 32. 2 d, valamint 35.) A szigetországban — Kelet-Anglia, Cambridgeshire — a VI—

VII. századi burgwelli angolszász temető 76. sírjában lelt eszköz kulcs (irón key) lehetett (Lethbridge 1931 63. Fig. 32 3, továbbá 62.) Ezt azonban inkább csak a formai hasonlóság és a közel egykorúság miatt említjük. — A korszak telepanyagából két, egymástól távoli lelőhelyen napvilágra került vastárgyról szólunk. Az egyik Brebiéres (Flandria- Artois) frank települése(i) (Demolon 1972 53. Fig. 13. 69), a másik pedig a munténiai Ciurel — Bukarest környéke —, az Ipotesti-Ciurel-Cíndesti kultúra egyik névadó lelőhelye; a lelet egy „hamecon en fer" (Dolinescu-Ferche 1984 Fig. 14. 17. Kampós záródású vas csiholó (amnar) a IV. századi moldvai gót emlékanyagban: Iasi/Jászvásár-Fabrica de cárámizi — 1. Ionita 1972 275. Fig. 7. 5 és 272.) 83