Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya

lerakódásos. Az egyenes aljrészhez ívelődő oldalfal csatlakozik. Ezen öt vonalból álló hullámnyaláb található. M: 6,5x4 cm. V: 0,8—0,3 cm. (46. kép 52) 29. Főzéshez használt edény darabja. Főként kavicsszemekkel, de csak szórványosabban kevert agyagból készített (fazekaskorongon felhúzott). Középszürke (belül) és sötétebb szürke (kívül) színű. A felületen — vállrész — úgy 4,5 cm szélességben fésült vízszintes vonalak húzódnak. M: 8x4 cm. V: 1—0,5 cm. (46. kép 53) 30. Fazék fragmentuma. Szemcsés, tapintásra érdes cserép — korongolt edény részlete. Eredeti színe megállapíthatatlan. Tűz közelében erősen színeződött, feketés lett. A perem, ill. a szájrész ívelten kihajló, így kissé tölcséres formájú, nem megvastagodó, szögletesen, élben lezárt. Alatta filigrán gerinc van. A belső felület eléggé durva. Rekonstruálható SZÁ/PÁ: 11—12 cm között. M: 10,5x5,5 cm. V: 0,7—0,3 cm. (46. kép 54) 31. Fazéktöredék. Adalék-anyaggal (homokkal, kavicscsal) közepes mértékben soványított nyersanyagból korongolt, meglehetősen vékony falú. Színe konyhai használatba vétele előtt világosszürke lehetett, jelenleg sötétes tónusú korom és füst nyomaival. A profil a nyakrésztől a has töréséig terjed. A vállrészt szélesebb hornyok és gerincek teszik hullámossá — csak a külső oldalon. M: 8,5x6 cm. V: 0,4—0,2 cm. (46. kép 55) 32. Fazéktöredék. Fehéres és barnás kavicsszemcséket (apróbbakat) átlagos, közepes mennyiségben magában foglaló nyersanyagból fazekasszerkezeten — rota figuli/fígularis — előállított. Középszürke árnyalatú. Jól észlelhetők a gyorsan forgó korong használatának a nyomai. A törésfelületnél belül sötétes tónusú csík vehető ki. A perem hosszú és határozottan kihajló. Legömbölyítve záródik, belül-fölül alig érzékelhető horonnyal. Helyreállítható PÁ—SZÁ: cca. 14 cm. M: 8x3 cm. V: 0,7—0,5 cm. (47. kép 56) 33. Fazéktöredék. Nem plasztikus anyaggal átlagosan soványított fazekasagyagból (argilla) korongolt, középszürke színű. Vékonyfalú nyak- és válldarab — a vállon széles és mély barázdák futnak körül, éles gerinccel. M: 5x4,5 cm. V: 0,4—0,2 cm. (47. kép 57) 34. Fazéktöredék. Zömmel kavicsszemekkel (nem ásványtani, hanem régészeti szempontból) nem túl dúsan soványított agyagból korongolt. Valamikor középszürke színű lehetett, jelen állapotában koromtól, ill. füsttől feketés-foltos, lerakódásos. A törésfelület az edény kiégetésekor hármas rétegződést nyert: középen szürke, kétoldalt ennél világosabb árnyalatú réteg látható. A váll- és hastöredék enyhén bordázott/hornyolt. A rekonstruálható VÁ (mint legnagyobb átmérő): max. 16 cm. M: 9x6 cm. V: 0,5—0,3 cm. (47. kép 58) 35. Fazéktöredék. Kavics (glarea) és homok (pulvis) szemekkel közepesen dúsan kevert agyagból korongozott. A redukciós égetési technológiából adódóan középszürke színű. Kissé duzzadt, lekerekedő peremtöredék, melynek tetején, ill. belső oldalán kettős? bekarcolt vonal fut. M: 4,5x2,5 cm. V: 0,9—0,7 cm. (47. kép 59) 36. Fazékrész. Tisztábbnak tűnő agyagból korongolt, kívül világosbarna, belül szürke színű. Törésfelülete is ennek megfelelő. A kézműves az edényt csont?eszközével kis ívben befésült hármas hullámvonal-köteggel díszítette. M: 3,5x2,5 cm. V: 0,5—0,3 cm. (47. kép 60) 37. Főzőedény fragmentuma. Kavics- és homokszemcsékkel átlagosan soványított agyagból korongolt, szürke színű. A perem kihajló, lekerekített, nem megvastagodó. Alatta árok fut körbe. A nyak kónikus, lágy töréssel megy át a vállba. M: 4x4 cm. V: 0,5—0,4 cm. (47. kép 61) 38. Főzőedény fragmentuma. Kaviccsal —jól láthatóan gömbölyű, fehéres-drappos színű szemek —, s homokkal soványított agyagból korongozott. Világosabb szürke tónusú. Feketés-foltos, koromlerakódásos. A törésfelületnél belül egy sötétebb árnyalatú sáv van. A perem már a vízszinteshez közelítően kifelé hajló és lekerekített. A helyreállítható SZÁ—PÁ: 12 cm. M: 5,5x3,5 cm. V: 0,8—0,5 cm. (47. kép 62) 39. Fazékrész. Kavicsot-homokot átlagos mennyiségben tartalmazó masszából korongolt, középszürke, barnás-feketés foltos. A törésfelületnél kívül és belül vékony világos csík látható. A válltöredék kannelúrázott, élesebb bordákkal. M: 7x5 cm. V: 0,6—0,5 cm. (47. kép 63) 40. Hombár töredéke. Nagyobb szemcsenagyságú, fehér és barnás kaviccsal átlagosan dúsított agyagból korongolt, barnásszürke árnyalatú. A törésfelület hármasán tagolt: középen széles szürke sáv, kétoldalt vékony világos csíkok. A külső részen a készítésnél keletkezett karcolatok húzódnak. M: 6x5 cm. V: 2—1,7 cm. (47. kép 64) 41. Tárolóedény darabja. Kaviccsal-homokkal átlagos mennyiségben soványított agyagból korongolt, világos árnyalatú szürkésbarna színű. Vastag falú oldaltöredék. M: 10,5x8,5 cm. V: 1,4—1,3 cm. (47. kép 65) 42. Tárolóedény fragmentuma. Az agyagot a gepida fazekas átlagos sűrűségben viszonylag durvább szemű, 1—3 mm szemcseméretű kaviccsal keverte össze. Ez a nem plasztikus alkotórész fehéres-drappos-barnás színű. Korongolt. Ez (ti. a készítéstechnika), ill. a szemcsék a külső oldalon vízszintes karcolásokat hagytak. Belül különböző irányú elkenések észlelhetők. A fal átmetszete az edény öble felé sötétes szürkésbarna, kívül viszont mm-es vastagságban világosabb barna. M: 6,5x4,5 cm. V: 1,9—1,8 cm. (47. kép 66) 43. Fazéktöredék. Kevesebb soványító anyagot és törmeléket/szennyeződést — löszbaba, ill. mészkőkonkréciós rögöcskék? — tartalmazó agyagból korongozott. Középszürke, ill. sötétebb tónusú, kívül füsttől-koromtól foltosodott. Belül markáns korongolásnyomok. A perem kihajló, szögletesen záródó, ún. fedőtartós kialakítású. Az átlagos falvastagságú oldal ívelten, meredeken fut lefelé, kevéssé kihasasodó profilt adva az edénynek. Rekonstruálható SZÁ/PÁ: 10 cm. V: 0,7—0,2 cm. (Megjegyzés: a cserép két oldala olyannyira eltérő, mintha nem is ugyanazon portéka része lenne.) (48. kép 67) 44. Fazéktöredék. Homok és kavicsadalékkal szokványos mértékben dúsított fazekasanyagból korongolt, középszürke színű. Kívül koromtól-füsttől foltosodott. A perem kifelé hajló, szögletesen kialakított és ferdén záruló, belül enyhe horonnyal. A törésfelületnél megfigyelhető egy eltérő árnyalatú sáv. Helyreállítható SZÁ—PÁ: 10 cm. M: 5,5x5,5 cm. V: 0,7—0,5 cm. (48. kép 68) 45. Hombártöredék. Kevesebb szemcsés soványító 80