Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya
bronzkori) gödröt és kilenc kora Meroving-kori objektumot — három házat, két „vermet", egy szabadtéri kemencét, egy nyíltszíni tűzhelyet? és egy fazekaskemencét. Kiegészítésként szükséges még megjegyezni, hogy a különböző méretű kutatóárkokban és szelvényekben helyenként változóan, egy és két ásónyom közötti mélységben leltünk a bolygatatlan-„steril" altalajra, ül. az objektumok elszíneződésére. Hogy utóbbiakra találjak, a partfalat is átvizsgáltam, megnyestem, a földút mindkét oldalán. A kora népvándorlás kori telepépítmények az ártéri inzula napsütötte déli fertályán, súlypontozottan délnyugati negyedében helyezkedtek el (a keleti részre esett az edényégető kemence, a nyugatira pedig a többi objektum). Mindezek egy 25x20 m körüli nagyságú felületet foglaltak el. Ugyanakkor: a lelőhelyen többször, így pl. 1990 februárjában és márciusában perfektuált/perfektált felszíni gyűjtés során tett megfigyelések egy ennél nagyobb területet tesznek lehetővé megvonni. Ám hogy ez csak a kiszántott cserepek szóródásának számlájára írható-e, vagy pediglen valóban „rejtőznek" még a föld alatt gepida objektumok (az ager területén, mivel az akácos felőli oldalon nemigen), már a találgatások sorába tartozik. Tényként kell megállapítanunk, hogy egy kisméretű településről van szó, igen aprócska „falu"-ról, inkább tanyacsoportnak (Weiler), de leginkább csak tanyának (Hof, Gehöft, farm) mondható helyről. Az ehhez többé-kevésbé hasonló, esetleg nagyobb (a leletek szóródása alapján) 5—6. századi telepek — úgy féltucatnyi ilyen — a körzetben ún. Siedlungskammer-t jeleznek, melynek csupán egyik szélső láncszeme, anulusza a most közlésre kerülő. 2 (Egy fénykép a föltárásról és az összesítő helyszínrajz 6. kép 2 és 7. kép.) Az aprócska szálláshely — tíz-tizenöt leieknél nyilván aligha többel — egy negyven-ötven esztendős, tehát másfél emberöltőnyi periódusra tehető a 6. századon belül. A házak egykorúságot vagy közel egyidejűséget sugallóan feküsznek, egymástól megfelelő-elegendő távolságra, néhány méterre és azonos, nyugat—keleti pozícióban. A tárgyi emlékanyag egységes, „homogén", egy bizonyos időszakra vet fényt. Úgy tűnik, hogy a földművelő-állattartó, halászó-vadászó, háziipari és kézműipari tevékenységgel is kiegészülő paraszti gazdaság(ok?) az V— VI. század fordulója utáni évtizedekben, valamikor az 510 és 530 közötti időben „ülhette meg" a magaslatot, tehát egy békésebb, konszolidáltabb világban a Gepida Királyság története folyamán. Az 560—570 körüli időkig fönnálló település kialakulása belső kolonizáció — Binnenkolonisation/Binnenausbau, ill. Landausbau/Landesausbau — nyomán történt, ami a gepida településtörténetben a korábbi extenzív periódussal szemben egy intenzívnek tartható 2 A lelőhelyet évekig Szelevény-Bohonyapart megnevezés alatt tartottam számon, s több helyen úgy is szerepel (ásatási beszámoló, különböző cikkek, dolgozatok stb.) A Bohonyapart határnév helybéli lakosoktól ered — az 1987. évi ásatás heteiből —, és ma sem tudom, vajon mennyiben lenne elfogadható egyfajta kiegészítő lelőhelynév gyanánt. A szóban lévő határrész a régi térképeken (pl. a Lányi Sámuel-féle, 1845. évi térkép) „Pina Peczek" alatt szerepel (Sugár 1989 B-15 térképlap). Kalicz Nándor '50-es évekbeli régészeti-topográfiai földolgozásában Pccckpart (I és II) megjelöléssel futnak ezek a részek (Kalicz 1957 20—21., 33—34., 50. és 66.), neolit, rézkori. bronzkori és népvándorlás periódusra jellemző. 3 Mindamellett nem zárható ki az sem — sőt talán valószínűbb? —, csupán egy-két évtizedig funkcionáló településről van szó a fent vázolt kronológiai keretekben. A keltezésnél leginkább két leletdarab jön számításba: a bepecsételt és a kiöntőcsöves kerámia — mindkettő a VI. század középső harmadára jellemző a gepida emlékanyagban. C) A telepjelenségek és a tárgyi emlékanyag leírása I. Házak 1. ház (IV. szelvény, rajz: 1986. május 27.) Kutatóárokkal — 6x1 m-essel — igyekeztünk objektumra lelni azon a 30—40 m 2 kiterjedésű felületen, amelyről évekkel ezelőtt a gyepes humusz fölső rétegét félretolták. A földúttól 2—3 m-re nyugatra, azzal párhuzamosan, tehát észak—déli irányban nyitott szondával egy beásás hamus foltjára bukkantunk. Ez az árok déli felében helyezkedett el a csupán fél—egy ásónyomnyi, a földmunka után ismét elfüvesedett termőföld alatt. Rábontottunk a flekkre, s végül is 3,7x3,3 m nagyságú szelvényt kellett kialakítani ahhoz, hogy megkapjuk a teljes objektumot. Ennek déli részén vastagabb, 40—55 cm-es földréteget volt szükséges „leszedni" a sárga altalaj fölül. Munkánk nyomán egy kb. 3x3 m-es, négyszögletes elszíneződés vált láthatóvá. A régészeti jelenség föltárása közben megfigyelhettük, hogy a betöltődés laza, szürkés kevert föld kevés paticcsal és faszénnel, s hogy benne a leletek (kerámia, állatcsont) zöme középen koncentrálódik. Egy orsógomb közvetlenül a padló fölött hevert. A földbe mélyített ház oldalfalaival a fő égtájakkal egyező irányban helyezkedett el, csupán 1—2°-nyi eltéréssel azoktól. Formája szabályos négyzetnek vehető viszonylag egyenes oldalakkal, többé-kevésbé lekerekedő sarkokkal — a „lecsapott" délkeleti kivételével. Említésre méltó jelenség a déli fal közepe felé egy 60 cm körüli szélességű, rézsútos aljú, kb. 10 cm-nyire öblösödő kitüremkedés. Kézenfekvő lenne ennél bejáratra gondolni (amire egyébként semmilyen más bizonyíték nincsen). A legnagyobb kiterjedésében 2,8x2,8 m-t kitevő, azaz 7,5—8 m 2-nek megfelelő kunyhóalap oldalfalainak nem volt különlegessége — alapjában véve függőlegesen emelkedtek. A vízszintes, helyenként egyenetlen járószintet kori telepleletekkel. Leghelyesebb a tízezres-szintvonalas térképet alapul venni, amelynek nyomán választásom a Sweiger-tanya lclőhclynévrc esett. Korábbi irodalom az 1986—1987. évi ásatásokra: Cseh 1987/a; Cseh 1987/b; Cseh 1988; Cseh 1989; Cseh 1992—1994; Cseh 1994/a; Cseh 1994/b; Cseh 1995/a; Cseh 1995/c. A kelta ház és leletanyaga közlésre előkészítve: Cseh 1993/h. Szclcvény környékének V— VI. századi települései viszonyaihoz még: Cseh 1993/G és Cseh 1995/b 3 Az ún. belső kolonizáció problematikájához 1. Jankuhn 1969 114—117.; Christlein 1978—1979 27—38.; Hcrmann 1982 246—249., valamint Diepolder 1988 169. és 171. 73
