Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya

j—i / um mciysegucH CILUK CI i^ termesze tesen a megiiyesett felülettől számítva). A padlón („pavimentum-solum") az alább leírásra kerülő keleti oszlophelyhez közel rétegződést figyeltünk meg. A ház keményebbre taposott alján cm-es feketésiszapos", leginkább földnek-sárnak tartható sztratúra húzódott. Ezt kb. fél cm-es sárga csík fedte, melyen azután ismét egy cm-nyi vastagságú, sötét tónusú réteg helyezkedett el. Amit viszont már a töltelékföld borított. A közbeékelődött agyagszerű sztrátumban egy új padló sejthető. A két, ugyanolyan vastag „sár"réteg arra vet fényt, hogy a kunyhót a padlómegújítás előtt és után ugyanannyi ideig lakták — vélhetően öt-tíz esztendőnél nemigen tovább. Az építményalap eredeti járószintjén két további beásást tudtunk bizonyosan konstatálni. A napkeleti oldalfalnak épp a közepénél ágashely tűnt elő, valamelyest túl is nyúlva annak síkján. Egy 3—4 cm-es, ovális mélyedésből szabályos kör alakú, 12 cm átmérőjű, függőleges falú, teknős aljú oszlophely indult. Mélységére a padlótól számítva 28 cm-es adatot vettem föl. A ház északkeleti negyedében egy kerek, 6 cm átmérőjű, vertikális helyzetű, 9 cm mély, teknős fenekű karóhelyet bontottunk ki.

4 Az épület vázszerkezetének rekonstrukciójánál kétféle alternatíva adódik, az ágasfás tetőfedés variációi. A nyugati oldalon a szelementartó fát elhelyezhették kívül — valamilyen meggondolásból. A másik: ollóágast használtak — hogy miféle okból, talányos. Az elmondottak érvényesek arra az esetre is, amennyiben az északi és a déli oldalon megemelték a falat. (8. kép 1—2 és 9. kép) A ház tárgyi anyagának statisztikai táblázata: 36. kép 1. Fazéktöredék. Kavics-homok szemcsékkel közepes mértékben soványított agyagból korongolt, középszürke színű edény peremrésze. A gyorskorongolás nyomai mindenütt megfigyelhetők. A perem kifelé hajló, fölül vízszintesen facettált, éle lekerekedő. A nyakhajlatban vékony bordák futnak körbe. M: 5x3,5 cm. V: 0,7—0,6 cm. (41. kép 1) 2. Fazéktöredék. A nyersanyag, amelyből fazekaskorongon formázott, durvább szemű homokkal érdesített, átlagosan. Árnyalata belül világosabb szürkés, kívül füsttől/koromtól foltos, barnás. A felületen barázdák, ill. bordák húzódnak. M: 4x3,5 cm. V: 0,6—0,4 cm. (41. kép 2) 3. Csészeszerű edény darabja. Különböző apróbb-nagyobb törmelékanyagot (kavicsszemeket, homokot) nem 4 Az egy oszlophclycs háztípushoz: Azok a kunyhóalapok, amelyekben — az esetleg elvárható kettő helyett — csupán egyetlen tetőtartó cölöpnyom fordul elő, legközelebb a kétoszlopos konstrukciókhoz állanak. Többe-kevésbé azok egyik variánsaként tarthatók számon. (Ugyanis még mindig jobb, ill. helyesebb így megközelíteni a jelenséget, mintsem oly módon, hogy az oszlophellyel nem rendelkező épületek közé soroljuk.) Értelmezhetjük természetesen teljesen önálló házszerkezet-típusként is. — A Közép-Tisza mentén először Szolnok-Zagyvaparton lehetett dokumentálni, egy kisebb/közepes méretű gepida földbe ásott háznál (1986. évi X/107. objektum, Cseh 1995/c 4. kép). Kissé nagyobb volt az a tclepjclcnscg, amelyet Tiszaszőlős-Aszóparton tártam föl; itt azonban egy gödör miatt nem egészen egyértelmű az idesorolás (Cseh 1988—1995 9.) Nagyobb a valószínűsége annak, hogy az egyetlen oszlophelyes gödörházat reprezentálja egy Kcngyel-Vígh-tanya melletti VI. századi objektum. A Zagyva-partiiiu uusan tartalmazó agyagooi Korong IICIKIU, Kezzei formált. Ennek nyomai elsősorban belül figyelhetők meg, vízszintes elsimítások formájában. Kívül tulajdonképpen semmiféle jele nincsen a készítésnek, ill. „felületkezelésinek. A szín barnásszürke. Az enyhén ívelődő oldalfal függőleges állású, fölül elkeskenyedve, „facettálva" záródó. Terjedelmesebb méretű alkalmatosság volt. A korszakra egyébként egyáltalán nem jellemző típus (őskori?). M: 7x5 cm. V: 1,1—0,7 cm. (41. kép 3) 4. Fazéktöredék. Fehér és barnás kavics/homok szemekkel átlagosan soványított agyagból korongolt, téglaszínű — kívül kissé színeződött. Belül a korongolás nyomai. Az alj egyenes, melyhez az oldalfal meglehetősen laposan csatlakozik. M: 5,5x5 cm. V: 1,1—0,7 cm. (41. kép 4) 5. Fazék fragmentuma. Durva törmelékkel, samottal-salakkal és mészkőszemcsékkel kevert agyagból szabad kézzel formázott. Kívül eldolgozottabb, belül nem annyira. Feneke „szemcsés", kissé domború. Színe világosabb árnyalatú barna, foltos. M: 5,5x5 cm. V: 1,5—0,8 cm. (41. kép 5) 6. Orsógomb (fusus). Összességében tiszta, de némi szennyeződést is tartalmazó nyersanyagból formázott (korongolt?), barnásszürke színű. A felület viszonylag gondosan elsimított. Formája kissé aszimmetrikusan kettős csonka kúp alakú. M: 2,4x1,9 cm. Az átfúrás A: 0,9 cm. (41. kép 6) 7. Szövőszéknehezék töredéke. Nehezen megállapítható minőségű agyagból formált. Felszíne világosabb barna színű, míg belseje valamelyest sötétebb. Nyilván kúp alakú volt, átlyukasztással a fölfüggesztéshez. M: 5x3x3 cm. (41. kép 7) 8. Malomkő töredéke (catillus, azaz felső kő). A kőzet, amelyből faragták, vulkanikus eredetű, tufaszerű. Finomabban porózus, likacsos szerkezetű, „szürkés" színű, kissé égett. Lekerekedő peremdarab. A munkafelület enyhén homorú, de egyenetlenül kopott. M: 11x9x5 cm. (41. kép 8) 2. ház (IV. szelvény, rajz: 1986. június 11.) A második gepida épületalapot az elsőtől északkeletre 4—6 méternyi távolságra, már lejtős tereprészen találtuk a szelvény ilyen irányú kiterjesztése nyomán. A durván 3,8x4 m méretű rábontás felületén, a keleten 20—25 cm, hoz hasonlóan ezen esetben is a nyugati tartóelem nyoma hiányzott (Cseh 1993/c 26. 17. kép és 27—28.) — A korábbi évszázadokból, a római korból két lelőhelyet tudunk említeni. Az egyik Tác-Margittclep I—

III. századi települése (Kocztur 1972 57. 9. ház — legfölül az összehasonlító táblázatban), a másik a szilvásváradi, jobb híján kclta-vandálnak tartható cmlékanyaga. Itt egy 4,5x3 m méretű veremház került feltárásra, melyben csak egy ágasnyom volt megfigyelhető (Salamon 1970Taf. 30. és 143.) A szelcvényi keleti germán ház kora utáni időszakból pl. Kölkcd-Fckctckapu (VI—

VIII. század) említhető ezzel a kunyhótípussal kapcsolatban (Kiss 1988, 175. 1. ábra és 180.) Más területek felé tekintve a frank települések közül Brebicrcs-rc lehet hivatkozni; az egyik 3x2 m-es épületalapnál „csak a nyugati oszlophely volt meg" (Demolon 1972 76. Fig. 22. balra). Ebben a tárgyban is leszögezhetjük, hogy a régészeti jelenség mindenféle méretű, formájú stb. háznál előfordulhat. 74