Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Fekete István: Harcok Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1944. október-novemberében
a Tiszán átkelve Füzesabony—Eger általános irányba haladéktalanul kezdjék meg előnyomulásukat. A főirányban támadó erők egyes részfeladatai a következők voltak. Plijev altábornagynak, Kál—Vámosgyörk körzetének birtokbavétele után Gyöngyös felé; a 7. hadseregnek, valamint a neki alárendelt Sava hadtesttábornok parancsnoksága alatt álló 7. román, és Szviridov tábornok 2. szovjet hadtestének Jászdózsa—Zsámbok—Dány térségének elérése után Hatvan irányába kellett támadnia. A jászberényi irányban a szovjetek 300 harckocsit vontak össze, a tartalékot itt a 4. gépesített hadtest képezte. 91 A Tisza mentén felvonuló 2. Ukrán Fronttal szemben a német Dél Hadseregcsoport Tiszabőtől Pilisig terjedő arcvonalra 7 hadosztályt vonultatott fel, ebből 4 páncélos volt. Friessner vezérezredes a Szolnok—Hatvan irány lezárását Maximilián Fretter-Pico tüzérségi tábornok 6. német hadseregére bízta. A hadseregparancsnok a feladatokat a következők szerint osztotta meg. A jászberényi irány védelmét a Besenyszög és Jászárokszállás között a LXII. német, a Szolnok—Abony közötti körzetben pedig IV. német páncélos hadtest kapta meg. November 11-én (a 2. Ukrán Front támadása időpontjában) a Dél Hadseregcsoport ebben az irányban már 8 hadosztállyal rendelkezett, köztük 3 páncélossal. Friessner vezérezredes a katonai és technikai tényezők mellett nagy súlyt fektetett csapatai lélektani felkészítésére, s a védelem alapos megszervezésére, kiépítésre is. 92 A hadseregcsoport parancsnoka parancsában kiemelte: „az áttörést a gyalogság, szívós, végsőkig kitartó védelmével, valamint a páncélos kötelékek támadó jellegű tevékenységével összehangolva kell megakadályozni. " 93 Fretter-Pico a védelem központjának Jászberényt jelölte ki. E térségben, a településtől nyugatra a Feldhernhalle páncélgránátos hadosztály, valamint az 503. nehézpáncélos osztály részei, a városban a 4. SS. páncélgránátos, valamint a 23. páncélos hadosztály; tőlük keletre egészen Jászárokszállásig, a 18. SS páncélgránátos, valamint a 13. páncélos hadosztály részei; Jászárokszállástól délre a Bradel ezredes parancsnoksága alatt álló 113. páncélgránátos ezred volt védelemben. 94 November 4. és 7. között került sor a szovjet erők átcsoportosítására, és a támadás megindításához szükséges pozíciók felvételére. November 7-én a szovjet csapatok bevonultak Kőtelekre, Nagykörűbe és Zagy varékasra. Végül 10-re befejeződött az átcsoportosítások végrehajtása. A pozíciók biztosításáért vívott harcok jellegéről a 4. SS. páncélgránátos hadosztály ekkori harcai révén kaphatunk némi betekintést. November 5-én a szovjetek Abonytól Új szász irányába harckocsikkal és tüzérséggel támogatott támadást indítottak, és a németeket másfél kilométerrel visszaszorították. Ezzel egy időben Szolnok 91 Magyarország felszabadítása. 1980. 168—169. p. (A parancsnokok nevei Zaharov marsall már korábban ismertetett könyvének függelékében) — Hazánk felszabadulása. 1970. 64. p. 92 Hazánk felszabadulása. 1970. 64. p. (térképmelléklet). — Borús 1969. 40. p 93 Magyarország felszabadítása. 1980. 171. p. 94 Borús 1969. 40. p. — Számvéber 2000. 57—60. p. 95 1944. január 25-én az SS Vezetési Főhivatala rendelte el a 18. SS páncélgránátos hadosztály felállítását. Ez egyebek mellett részt vett 1944. október 18—31. között a szlovák nemzeti felkelés leve488 Tiszafüredi hadműveletek térképe körzetéből is indultak támadások Új szász irányába, de ezeket az SS alakulatok visszaverték. Ennek ellenére később a szovjeteknek Újszásztól északra, a Zagyván átkelve sikerült betörniük a hadosztály állásaiba. Másnap folytatódtak a szovjet betörések, bár a páncélgránátosok minden ellenséges kezdeményezést igyekeztek megakadályozni. 7-én a hadosztály tüzérezredét Új szászról visszavonták Jászladány, majd Jászalsószentgyörgy térségébe. A szovjetek azonban szorosan ott voltak a visszavonuló németek „nyomában". 8-án Újszásztól nyugatra 4 kilométerre újabb szovjet támadás indult, de a németeknek sikerült visszaverni. Ugyanebben az időben Zagy varékas térségéből indítottak a szovjetek ezred erejű rohamot, ami a páncélgránátosokat az Újszász—Jászladány útvonalig vetette vissza. A kisebb ellenlökések már csak arra voltak elégségesek, hogy a szovjetek által a német védelmen ütött rés szélességét csökkentsék. November 8-án a 4. SS páncélgránátos hadosztály alárendeltségébe került a 18. „Horst Wessel" SS Önkéntes Páncélgránátos-hadosztály is. 95 November 8-án a 18. SS páncélgránátos hadosztály alakulatai közül a 39. páncélgránátos ezred Jászladánynál, tőlük jobbra, Újszász és a Zagyva között a 40. ezred, mellettük pedig Tápiógyörgyétől délre a 18. SS páncélosfelderítő osztag vette át a 4. SS páncélgránátos hadosztály egységeinek védelmi vonalait. E hadosztálynak a népi németekből toborzott, többségében fiatal, tapasztalatlan, alig felkészített katonái nem igazán jeleskedtek a harcokban. Több helyütt uralkodott el köztük a pánik (a 39/1. résében Donovaly körzetében. Innen a Dél hadseregcsoport parancsnoka kérésére vezényelték át a Tisza mellé. A hadosztály állománytábla szerinti létszáma 10.063 fő volt. Valós létszáma azonban ettől lényegesen elmaradhatott, mivel 1944. január 25. és október 31. közti vesztesége 5.112 fő volt. Állományát fiatal, alig négy hét kiképzést kapott népi, azaz nem a Birodalom területén élő németekből toborozták. A hadosztály parancsnoka Wilhelm Trabandt SS Oberführer volt, szervezetéhez 3 páncélgránátos és 1 tüzérezred, valamint hat önálló osztály és egyéb alegységek tartoztak. Kovács—Számvéber2001. 192—193. és 328—329.p.
