Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Fekete István: Harcok Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1944. október-novemberében
páncélgránátos zászlóalj katonái például a támadó szovjetek láttán fegyvereiket hátrahagyva fejvesztve hagyták el állásaikat, parancsnokaiknak pisztollyal kellett visszakényszeríteni őket). A hadosztály védekező ezredeinél több katonát találtak hajnalban megcsonkítva a fedezékekben (valószínűleg szovjet felderítők műve lehetett, ami szintén növelte a pánikot). Akiket öncsonkításkor értek tetten, azokat a helyszíni ítélet után kivégezték. A visszaözönlő katonák tömegét a parancsnokok mellett az idősek és a tábori csendőrök is próbálták feltartóztatni. A 18. SS hadosztály 39. ezredének november 8-i (első napi) vesztesége 11 halott, 137 sebesült és 122 eltűnt, összesen 270 fő volt. November 11-én a szovjetek elfoglalták Tápiószelét, Tápiógyörgyét és Jászladányt, mire az állásaikból kivetett német csapatok Jánoshidán és Jásztelken át Jászberény felé vonultak 96 vissza. Ebben az időszakban a kedvező pozíciók megszerzése volt a tét, s a harcok jellemzője lépésről-lépésre történő „araszolgatás" volt. Embert és technikát teljesítőképességéig igénybevevő, sok-sok áldozattal járó, alig néhány kilométernyi térnyerést biztosító, de szükséges küzdelem volt ez. November 11 -én aztán Malinovszkij marsall parancsára megindultak a 2. Ukrán Front kijelölt csapatai. Még az esti órákra Plijev tábornok mintegy 20 kilométer szélességben áttörte a Jászladány és Jászboldogháza közötti német védelmet, és elfoglalta a két települést. A Friessner tábornok parancsának megfelelően szervezett védelem azonban erősen fékezte a támadók előrehaladását. Másnap a szovjetek tovább szélesítve a rést bevonultak Tiszasülyre, Jászalsószentgyörgyre, Jánoshidára és Alattyánra. Feltételezve, hogy Jászberény védelmére a német parancsnokság jelentős erőket mozgósít, a szovjet katonai vezetés úgy döntött, a város bevételéért nem bocsátkozik utcai harcokba, inkább megkerülik és körülzárják a települést. Ennek a katonai megoldásnak kettős előnye volt. Egyrészt sikerült elkerülni a súlyos áldozatokkal járó és a támadást erősen lelassító utcai harcokat, másrészt a „zsákba zárt" ellenséggel is kevesebb erő jutott a Hatvan— Gyöngyös irányba. A városban rekedt németeket „részekre tagolva" tervezték felszámolni. A németek körülzárását november 11-én Zsdanov tábornok 4. gépesített, valamint Alehin vezérőrnagy 27. lövészhadteste oldotta meg. 12-én a szovjetek bevonulnak Jásztelekre, 13-án pedig Plijev Lovas-Gépesített Coportja Jászkisér és Jászapáti körzetében törte meg a védelem ellenállását. Az előbbi két település elfoglalása után a gyorsan manőverező, lovakkal és harckocsikkal felszerelt kozák alakulatok úgy megMagyar légitüzérségi állás lódultak, hogy csak Jászdózsa előtt 2 kilométerre tudták a németek megállítani őket. 97 November 14-én a németek Jászberényből keleti és nyugati irányba megkísérelték a kitörést a bekerítésből, míg a Plijev csoport bevonult Jászdózsára. E nap fontos eseményeként a „Dél" hadseregcsoport parancsnoka kiadta a parancsot a Mátra lejtőin húzódó „Karola" állásba történő részleges visszavonulásra. 98 November 15-én a németeknek sikerült Jászberényből kitörniük, de a város a szovjetek kezére került, s vele Jászfelsőszentgyörgy és Pusztamonostor is. 99 Az esti órákra a 2. Ukrán Front csapatai kijutnak a Heves (dél)Jászárokszállás (dél)—Pusztamonostor—Tóalmás—Kóka terepszakaszra. A Jászságban folyó harcokról a 4. és a 18. SS páncélgránátos hadosztályok jelentései is őriznek adatokat. 12-én a 18. hadosztály folytatta a visszavonulást, és páncélos felderítő-osztálya Jásztelektől északra hatalmas forgalmi dugóba került. Ezen nehezen túljutva sikerült elérni Jászberényt. A két német hadosztály (4. és 18.) egységei összekeveredve beértek Jászberénybe, és a várostól délnyugatra és délkeletre foglaltak védőállást. A 18. SS hadosztály 18. páncélosfelderítő osztálya Szentlőrinckáta térségében biztosította a Zagyván történő átkelést. November 13-án Schmedes SS-Brigadeführer (a 4. SS páncélgránátos hadosztály parancsnoka) a következő táviratot küldte Himlernek: „A hadosztály ereje elfogyott, a zászlóaljak harcos-létszáma a 100-at sem éri el. A harcok fő terhe a tisztekre és altisztekre nehezül. Sürgős feltöltésre van szükség. " Himler válasza szinte azonnal megérkezett, tartalma rövid és ellentmondást nem tűrő volt: „Ön az egyik legjobb SS-hadosztályt vezeti, ha a parancsnokságot nem bírja idegekkel, jelentse. Egyébként az állásokat tartani kell. " m November 14-én a két hadosztály megkezdte a felkészülést a Karola állásba (ez az Északi Középhegység déli lejtőin, Aszódtól Hatvanon át Sátoraljaújhelyig húzódott) történő visszavonulásra, ami másnap el is kezdődött. Jászberény és Hatvan között a két várost összekötő út mentén lévő egyik tanya körzetében november 17—19. között heves csata dúlt. Az ottani házcsoportot a 40/11. SS páncélgránátos zászlóalj védte, három darab 2 centiméteres légvédelmi gépágyújával. 101 Az elszenvedett veszteségek pótlására a szovjet főparancsnokság november 15-én a 2. Ukrán Front főirányban támadó csapatait megerősítette 40.000 katonával és 200 harckocsival. 102 Ezeknek az erőknek és eszközöknek egy részével a front második lépcsőjéből az elsőbe előre vont, Kravcsenko tábornok vezette 6. harckocsi-hadsereget töl96 97 98 Kovács—Számvcbc2001. 328—329. p. 99 Magyarország felszabadítása. 1980. 170. p. (vázlat) — Borús 100 1969. 41—42. p — Szolnok megye 1944-45-ös eseményeiből. 101 37. p. 102 Borús 1969. 42. p Szolnok megye 1944—45-ös eseményeiből. 37. p. Kovács—Számvéber 2001. 194—195. p Uo. 229—231. p Borús 1969.42. p. — Magyarország felszabadítása 171. p. alapján összesítve. — Tóth Sándor 1970. 53—54. p.
